A továbbra is igen ambiciózus Sarkozy visszatéréséhez az elnöki palota jelenlegi lakója igencsak „partner”, ha akaratán kívül is: Francois Hollande mindössze 12 százalékos „népszerűséggel” kínlódik, ötéves mandátuma éppen felén. Miután a baloldalról is komoly nyomás alatt van, csak akkor indul újra az elnökségért, közölte, ha javítani tud a munkanélküliségi rátán, az alacsony, nullaközeli gazdasági növekedéssel küszködő Franciaország egyik fő rákfenéjén. Az állástalanok aránya tíz százalék felett van: 3,4 millió francia, az alulfoglalkoztatottakkal együtt pedig 5,1 millió ember vár (jobb) munkára. Az óriási többség szerint Hollande megbukott.
Furcsamód azonban Sarkozy számára egyelőre a sajátja az ingoványos terep. Nem véletlenül vár ki Alain Juppé volt kormányfő és külügyminiszter, aki a francia konzervatívok egyik legnépszerűbb politikusa, dacára egykori korrupciós ügyének és felfüggesztett börtönbüntetésének, valamint ebből fakadó önkéntes kanadai száműzetésének.
Egy friss felmérés szerint ugyan az UMP híveinek 52 százaléka kívánja Sarkozyt a párt élére, és csak 33 százalékuk Juppét, de a francia lakosság egészére vonatkoztatva már megfordul az arány: 36:21 Juppé javára. Árulkodó, mi felé hajtja a volt államfőt a tömegnyomás. Ugyancsak a felmérések szerint az UMP hívei 57:43 arányban, míg a szélsőjobboldali Nemzeti Front szimpatizánsai 38:12 arányban igyekeznek egy markánsabban jobboldali irányba terelni.
És Sarkozy nem is marad le. A minap, a pártelnöki kampányban így beszélt: „ebben a veszélyes világban egy meggyengült Franciaország a balsorsnak felkínált áldozat”. Szerinte Európa közös, schengeni határőrizeti rendszere „átjáróház”, az Európai Unió pedig túl sok jogkört gyűjtött már maga köré.
Ha elfogadja is a melegek egybekelését, leválasztaná ezt a különböző nemű párok házasságát szabályozó törvényről, és eltörölne más jogszabályokat is, amelyeket az elmúlt bő két évben meghozott a balközép parlamenti többség, a szocialista államelnök „áldásával”. Sarkozy továbbá népi ülnököket nevezne ki bíróságokon, a visszaeső bűnözők esetében pedig minimálbüntetést határozna meg.
Ha Hollande és a balközép egyelőre könnyű prédának tűnik is, nemcsak Juppé nem az Sarkozy számára (akivel szemben főleg azt hozhatja fel: már 71 éves lenne, mire köztársasági elnökké választanák), de a szélsőjobboldalt sem lehet leírni. A franciáknál az idén ugyanúgy három választást rendeztek, ahogyan Magyarországon is, s ez a balközép vesszőfutását hozta, miközben a Nemzeti Front figyelemre méltó eredményeket ért el.
Két hónapja az első két szenátorát juttatta például a francia felsőházba. A mostani hétvégén a Front is kongresszusát tartja, de ez annyiban tét nélküli: Marine Le Pen, az alapító Jean-Marie Le Pen lánya az egyetlen jelölt továbbra is a párt élére. Elemzők szerint az UMP szempontjából nem is az a nagy kérdés, mi történik ma, hanem hogy mi veszi kezdetét vasárnaptól. A Le Figaro idejétmúltnak tartja, hogy az ideológiai megfontolások és személyi szimpátiák mentén hasadt pártot egyáltalán uniónak lehessen még titulálni, ami ráadásul a franciában a megnevezés első szava.
Orosz pénzre szorul a Nemzeti Front
Védekezésre kényszerült a francia Nemzeti Front (FN) a pártnak nyújtott orosz hitel mértékét illetően. Marine Le Pen pártelnök „őrült vádaskodásoknak” minősítette a Mediapart oknyomozó hírportálon megjelent értesülést, miszerint a szélsőjobboldali párt 40 millió eurós kölcsönt igényelt az Első Cseh–Orosz Banktól.
Ez a francia internetes oldal írta meg először, hogy az FN szeptemberben kilencmillió eurós kölcsönt kapott az 1996-ban a cseh kormány kezdeményezésére alapított orosz banktól. Le Pen ekkor elismerte a hitel tényét, s nem zárta ki, hogy pártja más külföldi bankoktól is kölcsönt fog felvenni. A portál később közzétett újabb írásában már azt állította, hogy „a Nemzeti Front vezetői összesen 40 millió eurós hitelt akartak felvenni”. A párt politikai választmányának egyik neve elhallgatását kérő tagjára hivatkozva a Mediapart azt állította, hogy a kilencmillió „csak az első részlet volt, amelyet további 31 millió (euró) fog követni”. „Kitaláció, őrület… Soha nem volt szó 40 millió eurós hitelről. Kilencmilliót kértünk, és kilencmillió eurót kaptunk” – mondta Le Pen.
Az FN elnöke kiemelte: a hitelfelvétel teljesen törvényesen történt, s azért volt rá szükség, mert a francia bankok nem hajlandók a szélsőjobboldali pártnak hitelezni. Le Pen ismét visszautasította, hogy a kölcsönnek köze lenne az FN oroszbarát irányvonalához. A Mediapart ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: az FN vezetői régóta támogatják Vlagyimir Putyin „patrióta” politikáját, s Le Pent februárban személyesen is fogadta az orosz elnök.
Franciaországban az FN a szélsőbaloldali pártokhoz és a legnagyobb ellenzéki párthoz, a jobbközép Népi Mozgalom Uniójához hasonlóan bírálta Francois Hollande szocialista államfőt, aki amerikai–brit nyomásra az ukrán válságtól tette függővé a Mistral hadihajók átadását Oroszországnak. Párizs kedden jelentette be, hogy „újabb rendelkezésig” elhalasztja az első helikopterhordozó hadihajó leszállítását. (MTI)
