„Törökország tekintélyuralmi rendszerré válik"

– Nem gondolom, hogy Erdogan kormánya ennyire messzire menne. Törökország még tagja a nyugati szövetségi rendszernek, NATO-tagállam. Nagy válság kellene ahhoz, hogy Törökország ilyen kalandba bocsátkozzék. De az igaz, hogy belevágott a szíriai és az iraki vállalkozásokba, drámai kudarcot is vallott, de nem adta fel. Ez az oka, hogy a török jövő annyira kiszámíthatatlan.

Nuray Mert politikai elemző

– Mitől annyira sikeres Recep Tayyip Erdogan és pártja, az AKP? Minden választást megnyert eddig, s azt mondják, az elnöki poszt is a zsebében van már.

– Több dolog tette Erdogant ennyire sikeressé. Elsősorban azt említeném, hogy a hidegháború utáni változások Törökországot nem érték el, nem fejlődtünk demokratikusabb irányba. Sőt! A régi politikai uralkodó elit, beleértve a katonákat, még merevebb lett. A vallás mindig feszültségforrás volt, mivel a köztársasági rezsim mindig harcosan világi és nyugatias volt. (Kemal Atatürk 1923-ban alapította meg a világi Török Köztársaságot, miután megdöntötte az oszmán szultán, az „iszlám kalifa” uralmát – A szerk.) Túl sokáig tartott az állapot, amikor a „fehér törökök”, az urbanizált, nyugatias életmódot folytató rétegek lenézték a konzervatív „fekete” tömegeket, s azt éreztették velük, hogy másodosztályú törökök. Sértődést, dühöt gerjesztett ez, amit mindig ki tudtak használni a jobboldali pártok és ideológiák. Erdogan és pártja ennek a társadalmi-politikai vonalnak az aktuális képviselője. Ezért ennyire szilárd a társadalmi támogatottsága. A nemzetközi és hazai gazdasági fellendülés is kedvezett Erdogannak, amikor hivatalba lépett. Azóta folyamatosan monopolizálja a hatalmat. Ő uralja a médiát, a gazdaságot, az igazságszolgáltatást, az élet szinte minden területét. Elég hatalma van ahhoz, hogy elfojtson minden kritikai próbálkozást. Azt is látni kell, hogy a népesség konzervatív többségét nem aggasztja a demokratikus szabadságjogok állapota, hiszen most épp az ő világnézetük formálja az ország politikai és társadalmi életét. Nagyon is elégedettek, hiszen ők kerültek fölénybe azokkal szemben, akik oly sokáig éreztették velük megvetésüket. Ezért nem hiszem, hogy Erdogannak nehézségei lennének az elnökválasztáson. Nyerni fog, s Törökország ezzel tekintélyuralmi rendszerré válik.

– Mekkora a szerepe a kurd tárgyalásoknak a belpolitikában?

– Ez borzasztó bonyolult ügy, amelyről sokáig lehetne beszélni. Én magam boldog vagyok, hogy Erdogan és pártja elkezdett egy békefolyamatot. Ez az egyetlen reményteli dolog Törökországban. Nem állítom, hogy sikertörténet lesz, hiszen óriási a szakadék a kurdok és a kormányzat megbékélésértelmezése között. De most legalább tűzszünet van, és senki sem hal meg.

– Mennyire fontos elem az elnökválasztásban az EU-tagság kérdése? Erdogan EU-ellenesnek mutatkozott az elmúlt években.

– Nem hinném, hogy az EU-ba vágyna olyan valaki, mint Erdogan. Hiszen ő az oszmán dicsőségre vágyik, s sokkal inkább akarja Törökország régiós vezető szerepét, mint tagságát egy többnemzetiségű szövetségben. Ezenkívül Erdogan és követői nemcsak a nyugati politikát, hanem a nyugati értékeket is nagyon kritikusan szemlélik. Az EU-csatlakozás csak érdekházasság lehet Törökország számára, s nem is nagyon kényelmes. Ami a támogatottságot illeti, a törökök többsége soha nem akart része lenni a nyugati világnak. Az EU-projekt az ő szemükben egyszerűen vízummentes utazást jelentett. Most Törökországban gazdaságilag elég jól mennek a dolgok. Eközben az EU továbbra sem függeszti fel a vízumkényszert. Erdogan amúgy is ragyogó jövőt ígér, akkor meg minek az EU-tagság? Így aztán érthető a csatlakozás csökkenő népszerűsége.