David Cameron nem sokkal 7 óra után lépett ki a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki hivatalából. A konzervatív politikus örömét fejezte ki, hogy az ország egységes marad, amelynek szerinte szerte a világon örülnek a britekkel együtt. Cameron megerősítette, hogy több jogot biztosít a skótoknak a következő brit parlamentben – már be is jelentette egy új, a további decentralizációt felügyelő bizottság létrehozását –, és büszkeségének adott hangot, hogy Nagy-Britanniában még az ilyen kérdéseket is békésen, szavazás útján képesek rendezni.
Cameron a Downing Streeten felolvasott nyilatkozatában nem mondta ki, hogy külön angol parlament létrehozását tervezné, kijelentette ugyanakkor, hogy „határozott választ" igényel „az angol törvényekre angol szavazatok" kérdése. A kormányfő egyenes utalást tett arra is, hogy nincs lehetőség a skóciai függetlenségi népszavazás belátható időn belüli megismétlésére. Kijelentette: a referendum ezt a kérdést „egy nemzedéknyi, talán egy egész életnyi időre rendezte".
A brit kormányfő – aki minden bizonnyal belebukott volna Skócia elszakadásába – telefonon beszélt Salmonddal, és elismerését fejezte ki a harcos kampányért. Cameron Twitter-üzenete szerint Salmond skót nemzeti pártja elfogadta, hogy tárgyalásokat folytasson a központi kormányzattal egy új egyezségről.
Helyi idő szerint fél kilencre mind a 32 választókörzet eredményét bejelentették, eszerint a függetlenség ellen 2 001 926, mellette 1 617 989 skót szavazott, ami a nemek 55,3 százalékos győzelmét jelenti. A vereség ellenére a függetlenségpártiak magukénak tudhatják Skócia legnagyobb városát, Glasgow-t, ahol az igen voksok 53 százalékkal győztek, és Dundee-t is, ahol az arányuk 57 százalék lett.
A népszavazást felvezető kampányban a londoni politikai elit testületileg az együtt maradásért szállt síkra Alex Salmond skót kormányfő és a Skót Nemzeti Párt (SNP) elszakadási kísérletével szemben. David Cameron brit kormányfő a Twitteren jelentette be, hogy már gratulált a Better Together kampány vezetőjének, Alistair Darlingnak a sikerhez, vagyis hogy az Egyesült Királyság 307 év után is együtt folytatja.
Darling reggel úgy nyilatkozott, hogy a skótok „az egységet és a pozitív változást választották a megosztottság és a szükségtelen különválás helyett". Az uniópárti politikus hozzátette, hogy az eredmény „megerősítette a minket összefűző kötelékeket, illetve mindazt, ami közös bennünk".
A legnagyobb brit közvélemény-kutató cég, a YouGov által Skócia egészére a referendum csütörtök esti befejezése után közzétett előrejelzés szerint Skócia elszakadása ellen a választók 54 százaléka, a függetlenségre 46 százalékuk voksolhatott.
Yes or no?
„Független ország legyen-e Skócia?” – állt a szavazólapon a történelmi jelentőségű kérdés, amelyre csütörtökön a skótok hosszas, rendkívül feszült várakozást követően végre választ adhattak: Igen/Nem. Helyszíni beszámolók szerint maga a népszavazás is gördülékeny volt, a tudósítók végig jó hangulatról számoltak be, és úgy tűnt, egész Skóciában ünnepi légkör uralkodott.
„A vita, amit néhányan egyáltalán nem is akartak megtartani, egy egész nemzetet mozgósított” – nyilatkozta a BBC-nek Fiona Hyslop, a skót parlament egyik képviselője, a Skót Nemzeti Párt tagja. A szavazóhelyiségeket már a reggeli órákban is sokan felkeresték – köztük számos első szavazó –, hogy maguk döntsenek országuk jövőjéről. A referendumon a 16. életévüket betöltött, életvitelszerűen Skóciában élő brit, illetve európai uniós és nemzetközösségi állampolgárok vehettek részt.
|
A Nem-tábor még a legnagyobb városok döntésének ismerete előtt elkezdte az ünneplést Dylan Martinez / Reuters |
Az épp külföldön tartózkodó skótok is feszült figyelemmel követték az eseményeket. A The Guardian New York-i tudósítója a város egyik legöregebb skót pubjából jelentkezett be, ahol csütörtök éjszaka állítólag egy gombostűt sem lehetett leejteni.
A jelenlévők között mindkét tábor képviseltette magát. Az egyik „nem” szavazó úgy nyilatkozott a brit lap munkatársának, hogy „imádná, ha Skócia független lenne”, de Alex Salmond kormányfőnek nem sikerült megfelelő választ adni arra, hogy miként is hatna a gazdaságra a függetlenség. Mint mondta, munkája részeként számos üzletet bonyolít le Skócia határain túl, és az elszakadás körüli bizonytalanság igencsak aggasztaná. A társaság másik tagja, Marion ezzel szemben igennel szavazott, mert „Anglia, különösképp London dönt minden Skóciát érintő ügyben” – hangzottak el a fiatalok szájából az évek óta tartó vita leggyakoribb érvei.
Korábban azt írták, hogy a referendum kimenetelét és az 1707 óta létező Nagy-Britannia sorsát nagy valószínűséggel az dönti el, hogy a bizonytalan vagy preferenciájukat titkoló szavazók 600 ezresre becsült táborából hányan vesznek részt a referendumon, és merre szavaznak.
A voksolás alakulását természetesen a királyi család is követte, esti közleményében erről tájékoztatott is a királyi palota. „Bízom benne, hogy olvassa az élő közvetítést. Üdv a Gurdian oldalán, felség!” – viccelődtek az újságírók éjféltájt a brit lap élő tudósítása közben.
Alex Salmond skót miniszterelnök, a Skóciát 2011 óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője 2012 januárjában jelentette be, hogy Skócia 2014-ben népszavazást tart függetlenségéről. A referendum szabályait rögzítő Edinburghi Egyezményt – többhavi kormányközi tárgyalássorozat után – Salmond és David Cameron brit miniszterelnök írta alá 2012 októberében a skóciai fővárosban.
Fellélegezhet az USA is
Bár Washington hivatalosan brit belügynek nyilvánította a referendumot, az uniópárti győzelemmel fellélegezhet az Egyesült Államok is. Ennek a fő oka a biztonságpolitika. Skóciában 58 Trident II D-5 típusú amerikai atomrakéta van, amely a NATO európai nukleáris elrettentő arzenáljának a gerincét jelenti, Salmond viszont száműzte volna őket az új állam területéről egy olyan pillanatban, amikor Oroszország és a Nyugat viszonya a hidegháborút idéző mélypontra süllyedt az ukrán válság miatt. (Az atomrakétákat a britek bérelik az amerikaiaktól. Áttelepítésük Angliába több milliárd dollárt emésztett volna fel, miközben az amerikaiak amúgy is morognak, hogy a brit védelmi költségvetés folyamatos csökkenése miatt London szinte már nem tud teljes jogú partner lenni a katonai együttműködésben.) A washingtoni kongresszus 30 tagja nemrég közös nyilatkozatban szólította maradásra Skóciát.