Nem sokkal később az amerikai elnök már azzal fordult tanácsadóihoz, „eszközre lenne szüksége" , amellyel hatni tud Kínára. Clinton pedig 2011 novemberében, a Foreign Policy című külpolitikai lapban meghirdette az „ázsiai fordulatot." Ennek az a lényege, hogy a közel-keleti és közép-ázsiai háborúk évtizede után az Egyesült Államok a Csendes-óceán térségére fog koncentrálni. A tervekben az szerepelt, diplomáciai, haditengerészeti és kereskedelmi téren is a térség felé fordul az USA.
Ám ennek jelentős része azóta is csak terv maradt. „A sürgető feladatok újra meg újra felülírták a fontos dolgokat" foglalta össze a NYT-nak egy névtelenséget kérő kormányzati forrás. Szíria, Irán és legutóbb Ukrajna vonták el a figyelmet a térségtől. A belpolitikai csatározások is nehezítették a feladatot: a mostani utat például októberre tervezték, de a szövetségi kormányhivatalok bezárása és a költségvetési viták miatt el kellett halasztani. A Pentagon csökkenő költségvetése sem afelé mutat, hogy az Egyesült Államok képes lenne haderejét jelentősen növelni Ázsiában.
„A térségben úgy érzik, hogy itt az Egyesült Államokban most másfelé figyelünk" idézi a CNN Victor Chat-t, aki George W. Bush elnöksége idején az ázsiai ügyekért felelt a Fehér Házban. „Nyilvánosan nem, de zárt ajtók mögött biztosan meg fogják kérdezni, hol is van az a fordulat" mondta. Az amerikai hírtelevízió internetes oldalán megjelent elemzés szerint mindeközben Obama emberei felháborodottan utasítják el, hogy egyszerre csak egy térségre tudnának koncentrálni.
|
A biztonsági készülődés Tokióban. Az Egyesült Államok célja a szövetségesek megnyugtatása, miközben Peking nincs a programpontok között
Yuya Shino / Reuters |
A fentiek miatt átütő erejű bejelentést senki sem vár Obama most kezdődött útjától. Kényes kérdések azért akadnak: első állomásán, Tokióban például feladata lesz, hogy próbálja csökkenteni a feszültséget Japán és Dél-Korea között. Épp az elnöki látogatás előtt látogatta meg a japán kormány egyik minisztere a tokiói Jaszukuni-szentélyt, amely a második világháború japán halottainak állít emléket. Abe Sinzó miniszterelnök pedig ajándékot küldött a szentélybe, amely tizennégy elítélt háborús bűnös emlékét is őrzi. Emiatt Kína és Dél-Korea számára ez kényes kérdés, a japán megszállásra emlékezteti őket. Az USA-nak pedig mind Japánra, mind Dél-Koreára szüksége van, hogy csökkentse az észak-koreával kapcsolatos feszültséget. (Épp Obama látogatása előtt Szöul szerint fokozott aktivitást észleltek egy észak-koreai nukleáris létesítménynél. A dél-koreai védelmi minisztérium szóvivője szerint nem kizárt, hogy északi szomszédjuk „meglepetésszerű nukleáris kísérletbe kezd, vagy legalább is úgy tesz, mintha kísérletet hajtana végre" – írta a BBC.
Obama tervei között szerepel a csendes-óceáni kereskedelmi egyezmény előmozdítása is – igaz, a novemberi szenátusi és kongresszusi választások miatt még feltehetően saját pártja, a demokraták sem fognak zöld utat adni a megállapodásnak.
Útja utolsó állomásán, a Fülöp-szigeteken pedig a NYT szerint azt jelenti be az amerikai elnök, hogy az országgal új védelmi megállapodást kötött. Ennek értelmében az Egyesült Államok hajói és repülőgépei a korábbinál és szélesebb körben használhatják a Fülöp-szigeteki kikötőket és bázisokat. A lap megjegyzi: ez apró lépésnek számít az „ázsiai fordulatban", mégis élezheti a feszültséget Washington és Peking között.
Japán, Dél-Korea és a Fülöp-szigetek védelmére (támadás esetén) ráadásul egyezmény kötelezi az Egyesült Államokat. Mindhárom országnak vannak területi vitái Kínával, és az egyezmények – mint a NYT emlékeztet – ezekre nem térnek ki. A lap szerint ezért Manilában például kérni is fogják Obamát, tegye egyértelművé szándékait. Az amerikai illetékesek korábban mindig azt válaszolták: az USA nem áll egyik oldalra sem területi vitákban.
