A magyar kormányt nem lephette meg Putyin nyilatkozata, információink szerint Orbán Viktor korábban tudhatott róla. Szijjártó Péter külügyminiszter viszonylag későn, kedd délelőtt reagált a hírre. Lapunknak azt nyilatkozta: „Oroszországnak joga volt meghozni ezt a döntést, amit mi tudomásul veszünk. Az ország energiaellátásának a biztonsága érdekében most további lehetőségeket kell keresnünk.” Úgy fogalmazott, e tekintetben kiemelt helyen szerepel az Azerbajdzsánból Dél-Európába érkező gáz Közép-Európába juttatása.
Mindezt a nap folyamán Brüsszelben, a NATO-külügyminiszterek találkozóján azzal egészítette ki: az azeri megoldás csak egy a lehetőségek közül annak ellenére, hogy Aliyev azeri elnök budapesti látogatásán készséget mutatott rá, hogy a déli energiafolyosón keresztül szállítsanak gázt Közép-Európába. Az ehhez szükséges összekapcsolási pontok, interkonnektorok viszont még nem vagy csak részben léteznek.
A kormányoldalon mindenkinek az a meggyőződése, hogy a gázellátás biztonsága rövid távon a gáztároló-kapacitás miatt sem sérülhet, ráadásul „keresztül-kasul” léteznek gázvezetékek – utaltak a magyar–szlovák földgázhálózatra. Hosszabb távon viszont a magyar kormány keresi az alternatív lehetőségeket. Az elképzelések között nem szerepel az amerikai palagázüzlet – az adriai, úgynevezett LNG terminálok megépítésével a térség cseppfolyós gázzal való ellátása –, egyik forrásunk szerint „ez körülbelül 15 évig kivitelezhetetlen”, akkor is, ha Washington óriási lobbierővel bír.
Azt sem kívánták kormányzati részről kommentálni, hogy hétfőn, épp Putyin bejelentésének napján Washingtonban a palagázexport közép- és kelet-európai energiabiztonságát növelő liberalizálásának lehetőségéről tárgyaltak Harry Reiddel, a szenátusi többség vezetőjével a V4-csoportnak az amerikai fővárosba akkreditált nagykövetei. A találkozót a magyar V4-elnökség nyáron kezdeményezte. (Szijjártó Brüsszelben mindenesetre a Horvátország felől érkező cseppfolyós gázt favorizálta.)
|
| Szergej Karpuhin / Reuters |
Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője a Népszabadságnak a kialakult helyzetet úgy értékelte: politikailag előnyös lenne igazodni Amerika felé. Mivel Washington a Déli áramlatot és a paksi projektet is ellenezte, illetve ellenzi, a kormány most jobb pozícióba került, hiszen az már látszik, hogy „Magyarország nem lehet orosz csatlós”. A politológusprofesszor, aki november közepén nyilatkozott lapunknak arról, hogy mind a Déli áramlat, mind a paksi beruházás „cseppfolyós”, és az oroszok minden bizonnyal kihátrálnak, most azt mondja, kérdőjeles a paksi beruházás orosz finanszírozása is, hiszen 75 dollár alá esett az olaj hordónkénti ára.
A kormányoldalon viszont az az alaphang, hogy a Déli áramlatnak „nincs köze Pakshoz”. Az orosz technológia biztonságpolitikai szempontból fontos, de ha a Paks 2. kivitelezhetetlenné válna orosz közreműködéssel, akkor a magyar fél másokkal, elsősorban a franciákkal kezdhetne tárgyalásokat.
Ezt nagyon benéztük?
Talán érdemes lett volna figyelni Federica Guidire. Az olasz gazdasági miniszter november 19-én úgy nyilatkozott, hogy Róma nem tartja prioritásnak a Déli áramlat földgázvezeték megépítését. Az olasz állásfoglalás azért kulcsfontosságú, mert az Ukrajnát megkerülő csővezetéket 2007 nyarán olasz–orosz projektként, az Eni és a Gazprom közös beruházásaként jelentették be. Míg Guidi két héttel ezelőtti szavai azt jelezték, hogy Róma kihátrál a Déli áramlatból, november 20-án a Belgrádban tárgyaló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter magyar–szerb közös érdeknek nevezte a tervezett beruházás megvalósítását. Tette ezt úgy, hogy a szerb fővárosba egyenesen Moszkvából, a Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokról érkezett.
– A magyar külpolitika súlyos hibát követett el, hogy nem ismerte fel a különböző figyelmeztető jelzéseket, és Budapest a legutolsó pillanatig kitartott a Déli áramlat mellett. Guidi állásfoglalása csak az utolsó volt a sorban. Már a 2008–2009-es világgazdasági válságtól kezdve látni lehetett, hogy Európában csökken az orosz földgáz iránti kereslet. Az is egyértelmű volt, hogy az orosz gazdaság 2012 óta látható visszaesése, az ukrán válság nyomán elrendelt szankciók hatása, a kőolaj világpiaci árának zuhanása, nos ez mind-mind a Déli áramlattal ellentétes irányba mutat. Budapesten ezt azonban nem látták, vagy nem akarták látni – mondta lapunknak Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő.
A magyar–orosz viszonyt az elmúlt években két dosszié határozta meg: a Déli áramlat és a paksi atomerőmű bővítése. Az európai jelszót követve a magyar külpolitika ugyan az energiabeszerzési források diverzifikálását hangoztatja, ám a Déli áramlat és Paks is az orosz függést erősítette volna.
Sz. Bíró azt gondolja, hogy az elkövetkező három–hat hónap történései fogják meghatározni, lesz-e lényegi változás, fordulat a magyar–orosz viszonyban. A Vlagyimir Putyin orosz elnök által a legfontosabb európai partnerek közé sorolt magyar kormány úgymond leszakad-e a „moszkvai vonalról”, és egyáltalán lehet-e azzal számolni, hogy valamikor valami megvalósul majd a paksi orosz megaberuházásból. Amennyiben az ukrajnai helyzetben nem következik be lényeges változás, a Nyugat és Moszkva viszonya szabadesésszerűen tovább romlik, az orosz gazdaság problémái pedig súlyosbodnak, könnyen előfordulhat, hogy az orosz fél kénytelen lesz elállni Paks finanszírozásától.
Szijjártó két héttel ezelőtti moszkvai látogatása során azt nyilatkozta: Paks kapcsán nincs semmilyen csúszás vagy késés a hitelezési-előkészítési folyamatban, Magyarország a Roszatommal kötött üzlettel a lehető legjobb döntést hozta. A teljes képhez tartozik, hogy az Európai Unió eddig hivatalosan nem foglalt állást a paksi ügylet esetleges összeférhetetlensége kapcsán. Márciusban, ha az uniós szankciók meghosszabbításáról, esetleges bővítéséről kell dönteni, e kérdés terítékre kerülhet. Ami Washingtont illeti, az Egyesült Államoknak semmilyen orosz nyomulás sincs az ínyére, legyen szó Paksról vagy arról, hogy a Mol a horvát INA-ban birtokolt részesedését a Gazpromnak adja el.
