Tusk karrierje aligha vezet európai szentté avatáshoz, ám az bizonyos, hogy ez a döntés (akármilyen mérlegelés is volt a háttérben) nagy elismerés Lengyelországnak. Tusk eddigi politikai karrierje, amely a Szolidaritásban kezdődött, s vezetett a brüsszeli hivatalig, összetett és bonyolult pálya. Kormányzásának évei alatt Lengyelországnak sikerült elkerülnie mindazokat a zsákutcákat, amelyekbe a magyar politikai elit keveredett, s a Nyugat keleti kedvencévé lett. Nemcsak méretei, de gazdasági sikerei és katonai szerepe is kiemeli az „új" tagállamok sorából. (Hiba őt Orbánnal összevetni, mert a magyar miniszterelnök javára csak a flottabb angoltudása írható. Minden másban az egyébként gdanski történész diplomás Tusk vezet. Magyarországgal ellentétben Lengyelország számottevő európai tényező lett.)
A lengyel sajtó most azonban azt kérdezi: Mi lesz, ki lesz Tusk után? Ez annál is fontosabb, mert jövőre, legkésőbb ősszel parlamenti választásokat kell tartani. A felmérések szerint most a jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) vezet, amelynek sikerült koalícióba vinni a jobboldali töredékpártokat is. A nagy hatalmú és igen konzervatív katolikus klérus a PiS-t és vezérét, Kaczynskit támogatja.
Tusk december elsején lép hivatalba Brüsszelben. Addigra kell a PO-nak új elnököt és miniszterelnök-jelöltet állítania. Tusk eddig úgy intézte a dolgait, hogy sikerült minden vele versengő tehetséges politikust háttérbe szorítania. Ilyenek voltak a PO korai csillaga, Jan Rokyta, majd Gregorz Schetyna, vagy a most Kaczynskival szövetkező Jaroslaw Gowin. Most az a kérdés: ki lép a helyére?
A PO az Európai Néppárt tagja, elvileg kereszténydemokrata lenne, de inkább liberális gyűjtőpárt, ahol sokféle eszmeiségű, illetve ideológiamentes politikus ténykedik. A kormányfőségre eddig egy nyilvános bejelentkező van, Ewa Kopacz, a szejm elnöke, aki civilben orvosnő, és korábban egészségügyi miniszter volt. Esélyesnek vélik Tomasz Siemoniak védelmi minisztert és Elzbieta Bienkowska miniszterelnök-helyettest, területfejlesztési minisztert. A kilencvenes években Lengyelországnak már volt női kormányfője Hanna Suchocka jogászprofesszor személyében, most viszont Kopacz ellen szól, hogy többen felelősnek tartják, amiért Lech Kaczynski néhai elnök repülőgépének a szmolenszki tragédiája után összekeverték a holttesteket.
Nemzetközileg elismert szakember Radoslaw Sikorski külügyminiszter is. Sokan támadhatónak tartják grófi allűrjei, udvarház-építése és amerikai újságíró felesége, Anne Applebaum miatt. Siemoniak gyakorlatilag ismeretlen a közvélemény előtt, arctalan bürokratának látja a legtöbb elemező. Felbukkanhatnak még a lengyel liberális jobboldal régi alakjai is, Jerzy Buzek, volt kormányfő, az EP korábbi elnöke, vagy Jan Krzysztof Belecki, szintén volt kormányfő, későbbi bankár.
|
Zsebben a győzelem? Jaroslaw Kaczynski tavaly egy varsói népszavazáson.
Kacper Pempel / Reuters |
Tusk döntése, hogy vállalja a nagy kihívást, csökkenti esélyeit, hogy beleszóljon utódlásának kérdésébe. Azt is el kell dönteniük a PO politikusainak, hogy milyen irányba tartsanak: maradjanak tisztán jobbközép erő, amely liberális és Európa-párti vonalat követ, vagy csússzanak balra némileg. A lengyel politika dinamikája ugyanis úgy alakul, hogy a PO számára egyedül a balközép SLD és az antiklerikális protesztpárt Twój ruch (A te mozgalmad) kínálkozik koalíciós partnerként. Ez némileg egyértelműbbé tenné a társadalmi-politikai viszonyokat.
Tusk és társai sikeresen vitték át Lengyelországot a gazdasági válságon, de számos szociális és strukturális kérdést halasztgattak, például az energiaügyek (szén túlzott szerepe, környezetszennyezés) rendezését. A PO kormányzása alatt sikerült visszavezetni Lengyelországot az EU-ba. A Kaczynski-ikrek értelmetlen nacionalista retorikája alaposan megzavarta a viszonyt Németországgal, de Brüsszellel is. A PiS gyakorlatilag EU-ellenes párt, így is kampányol, a szélsőjobboldaltól egyre kevésbé különbözik e tekintetben.
Tusk megpróbálta normalizálni a lengyel-orosz viszonyt is. Ebben volt némi sikere, de a szmolenszki katasztrófa leállította ezt a folyamatot. Az ukrajnai fejlemények pedig oda vezettek, hogy Moszkvában már molotovi hangnemű retorikával fenyegetőznek némelyek Lengyelország elsöprésével. Tusk egyik fő célja volt ezért, hogy NATO-egységeket, amerikai rakétákat és rakétavédelmi rendszert telepítsen lengyel földre.
A Tusk utáni korszak most kezdődik.
