Egy Svédországban élő nagybáty pénzt küldött a családnak, s a 15 éves gyerek egyedül, papírok nélkül, embercsempészek segítségével elindult Európába. A nyolc hónapig tartó út során a mellé szegődő menekültekkel megjárta Törökországot, Bulgáriát, Romániát és Szerbiát is.
Egyes szakaszokon lövéseket hallottak, holttesteket láttak. A keményebb hegyi terepeken többen is fel akarták adni. „Ha egyikünk megbetegedett, összedobtuk a pénzt, és béreltünk neki lovat és szamarat, hogy tovább tudjon menni. Nekünk is elegünk volt az útból, hiszen gyerekek voltunk, de ezt nem mutattuk ki” – meséli élete fontos budapesti állomásait mutatva egy buszról Dariush, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által városszerte kitett plakátokról is ismerős lehet.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A rendhagyó idegenvezetésből nem maradhat ki a Than Károly Ökoiskola, ahova azután járt, hogy a határon menekültstátuszért folyamodott, és egy ideig a bicskei menekülttáborban élt. Nagy szeretettel beszél osztálytársairól és tanárairól, akik mindig segítettek neki, ha nem értett valamit. Az élethez elengedhetetlenül fontos útravalókat is itt kapta meg: „Dariush, ha nem tanulsz meg magyarul, sosem lesz csajod!” – emlékezik nevetve a fiú, aki ekkor a fóti gyermekotthonban élt, Megfogadta a tanácsot, és fél év után már meg tudta értetni magát magyarul. Állítása szerint ezzel megoldódtak a gondjai, hiszen be tudott illeszkedni.
A fontos döntéseknél máig kikéri a pedagógusok véleményét. „A tanáraim olyanok, mintha a szüleim lennének. Bármit mondanak, megfogadom” – mondja a gimnázium kapujában állva. Kedvenc tantárgya a magyar történelem volt, azon belül is a forradalmakról szeretett leginkább olvasni.
„Úgy éreztem, a magyar nem olyan nemzet, amelyik feladja. Összetart, fejlődik, és küzd a jobb életért.”
A jelenleg is a fóti utógondozóban élő fiú hálás az államnak a segítségért – jelenleg valamivel több, mint 30 ezer forintot kap –, és a magyaroknak, amiért befogadták.
Érték atrocitások, volt, hogy nem engedték be egy belvárosi szórakozóhelyre, mert a „menekültek balhéznak”, de ezeken túltette magát. „Több magyar barátom van, mint afgán. Ha a magyarokról rosszat mondanék, akkor a barátaimat is szidnám. Nem fogok róluk és a szomszédaimról rosszat mondani. Az igazság az, hogy befogadtak” – mondja Dariush, aki egy menekülteknek segítő szervezetnél tolmácskodik és segít, amiben csak tud.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Dariush a nemzeti konzultáció és az idegengyűlölő plakátkampány óta sem tapasztalt ellenségeskedést, de azt mondja, rossz érzés a feliratokat olvasni, amelyek szerinte nekik, nem pedig a frissen érkezett menekülteknek szólnak.
„Szerintem egy ország kultúráját 60-70 százalékban a nyelv adja. Én beszélek magyarul, betartom a törvényeket. Ismerem a magyar kultúrát. Magyar barátnőm van.”
A nagy pofon azonban még a plakátkampány előtt érte: épp a felülvizsgálati eljárása zajlott – vagyis a hatóságok arról döntöttek, hogy meghosszabbítják-e menekültstátuszát –, amikor felfigyelt Orbán Viktor épp aktuális nyilatkozatára.
„Akkor alakult ki a refluxom, amikor hallottam a miniszterelnök úr egyik beszédét. Ebben azt mondta: Magyarország a magyaroké, Európának nincs szüksége bevándorlókra.” Dariush ennek ellenére derűlátó, s itt tervezi a jövőt. Szeretne főiskolára járni, az idegenforgalomban elhelyezkedni, magyar állampolgárrá várni, na és persze Iránban élő édesanyja is noszogatja, hogy ideje lenne már megnősülni.
