Akkora a válság, hogy az már a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülhet
Jó úton halad Spanyolország afelé, hogy az elhúzódó belpolitikai válsággal bekerüljön a Guinness Rekordok Könyvébe. A 46 milliós államot nyolc hónapja ügyvivő kormány vezeti, s nem kizárt, hogy egy éven belül harmadszor is parlamenti választásokat írnak ki. Legalábbis ezzel riogatott Mariano Rajoy ügyvivő néppárti (PP) kormányfő, miután leült tárgyalni a legjelentősebb parlamenti pártok vezetőivel, akik ismét hátat fordítottak a korrupciós botrányok miatt hitelét vesztett konzervatív politikusnak.
A decemberi, majd a júniusi választásokat is a Néppárt nyerte, ám egyik alkalommal sem tudott a parlamenti többséghez elegendő mandátumot szerezni. Márpedig egy-két kisebb – mandátumaik számát tekintve jelentéktelen – párttól eltekintve senki sem akar koalícióra lépni vele.
Rajoy azt remélte, hogy az elhúzódó krízis megpuhítja majd a Spanyol Szocialista Pártot (PSOE), és több hónapos ellenállás után Pedro Sánchez pártvezető beadja a derekát – megnyitva az utat egy nagykoalíció előtt –, vagy legalább támogat egy kisebbségi konzervatív kabinetet. Ám a szocialista politikus a héten világossá tette: egyik verzióról sem akar hallani. – Ha Sánchez fenntartja az elutasítást, akkor újabb választásokat kell tartanunk – idézi az El País a kormányfőt.
A PP amúgy is megkopott vonzerejét jelentősen csökkentette, hogy a közelmúltban újabb botrányba keveredett: egy madridi bíró döntése értelmében a kormánypártnak bíróság előtt kell felelnie, amiért megsemmisítették korábbi kincstárnokának – a korrupcióval vádolt Luis Bárcenasnak – két laptopját, s ezzel akadályozták a nyomozást. A Néppárt tagadta a „politikai indíttatású” vádakat.
|
Sánchez és Rajoy. Nem egy irányba mennek
Susana Vera / Reuters |
A nyolc hónapja tartó válság mintha nem ártana a spanyol gazdaságnak: a kormány a múlt héten módosította az előrejelzését: 2,7 százalék helyett 2,9 százalékos növekedést vár 2017-re. A munkanélküliségi ráta július végén húsz százalékra esett vissza, ami ugyan még mindig rendkívül magas, de biztató, hogy utoljára 2010 őszén álltak így a gazdasági mutatók. Ha emiatt – egyelőre – nem is kell aggódnia a kormánynak, az újjáéledt katalán függetlenségi törekvések miatt fájhat Rajoy feje.
A katalán parlament egy fennálló tiltás ellenére a múlt héten ismét elfogadott egy előterjesztést, amely meghatározza a Spanyolországtól való elszakadás lépéseit. Madrid az alkotmánybírósághoz fordult, amely – csakúgy, mint egy éve – felfüggesztette a döntést. Carles Bartual, az ELTE spanyol tanszékének oktatója szerint azonban ennek ellenére esélyes, hogy a katalán törekvések végül a függetlenség egyoldalú kikiáltásával végződnek. Igaz, ehhez Carles Puigdemont katalán elnöknek túl kell élnie a szeptember 28-i bizalmi szavazást. Bartual úgy véli, erre jó esélye van. – A jelek szerint a Népi Egység (CUP, a kormánykoalíció mellett a katalán parlament másik, függetlenséget favorizáló pártja) a támogatásért cserébe azt várja a katalán kormányfőtől, hogy tűzze ki a függetlenségi népszavazás dátumát – mondta lapunknak Bartual, aki friss felmérésekre hivatkozva állítja: a katalán népesség több mint 40 százaléka támogatja a függetlenséget.
Belgium az elrettentő példa
A Guinness Rekordok Könyvében valóban szenteltek egy fejezetet annak a demokráciának, amely a leghosszabb ideig működött stabil kormány nélkül. A csúcstartó egyelőre Belgium, ahol a 2010-es parlamenti választások után 589 napig nem sikerült kormányt alakítani, mert a flamand nacionalisták és a Vallónia legnagyobb pártját adó szocialisták – a második világháborús flamand szerepvállalástól a frankofón kulturális imperializmusig – képtelenek voltak bármiben is megegyezni. 2011 decemberében végül sikerült hatpárti koalíciós kormányt alakítani, a miniszterelnök a szocialista Elio Di Rupo lett.
