Ma, tizenhárom évvel később az IS ennél sokkal többet elért. A szunnita szélsőségesek megcsinálták, amiről Bin Laden és az al-Kaida vezetése csak álmodni mert, vagyis van olyan terület, amely de facto az irányítása alá tartozik. És ez a terület nem is kicsi. Körülbelül Szíria kereskedelmi központjától, Aleppótól a hatszáz kilométerre keletre fekvő Szamarráig tart. Júniusban az IS itt kalifátust kiáltott ki, és vaskézzel uralkodik. Azokat a mérsékelt szunnitákat, akik húzódoznak tőlük, néha keresztre feszítik, de mindeközben segélyeket osztanak, és mivel a kezükben az infrastruktúra, biztosítják a folyamatos gáz-, víz- és áramellátást is.
Ez egyébként néhol nagy szó abban a Szíriában, amely három éve véres polgárháború helyszíne Bassár el-Aszad elnök rezsimjének az erői és az ellenzék között, és emiatt, hogy a helyiek legitim hatalomnak ismerik el őket. (Más kérdés, hogy ezzel párhuzamosan az oktatáson keresztül az IS a maga kénye-kedve szerint mossa át a gyermeki agyakat.)
A kalifátus másrészt lehetőség arra is, hogy az IS visszavonuljon sebeket nyalogatni, ha valahol vereséget mérnek rá, amin egyelőre az a légitámadás-sorozat sem változtat, amelyet Irakban és keddtől Szíriában hajtanak végre az amerikaiak és az Egyesült Államokkal az ügyben szövetségre lépett szunnita országok.
Ehhez képest az al-Kaida 1991 és 2001 között csak vendég volt a tálibok Afganisztánjában, Bin Laden pedig az amerikaiak bevonulása után több mint tíz évig, a 2011-es likvidálásáig csak bujkált.
A harmadik dolog – folytatja McLaughlin –, amivel az IS nagyságrendekkel több fenyegetést jelent, mint az al-Kaida valaha, az a pénz. Pénzből a szunnita szélsőségeseknek jelenleg rengeteg van. A szervezet vagyona szerény becslések szerint is több százmillió dollárra rúg, amelynek csak az egyik része származik azoknak a bankok kifosztásából, amelyeket útba ejtettek, miközben átgázoltak fél Irakon. Az IS napi hárommillió dollárt nyer azon az olajon, amelyet az irányítása alá tartozó szír és iraki mezőkön termel ki és ad el közvetítőkön keresztül, nem mellesleg azoknak is, akikkel szemben áll. Az al-Kaida viszont – emlékeztet az egykori CIA-igazgató – évek óta kegyelemkenyéren tengődik. A források elapadása miatt néhány éve többek között az IS jogelődjét is fel kellett kérnie egy-egy merénylet támogatására.
|
Egy jazidi vallású kislány egy szindzsári templomban Észak-Irakban. A szunnita szélsőségesek irtják a vallási és az etnikai kisebbségeket is, amiért már több százezren fogták menekülőre előlük
Ahmed Jadallah / Reuters |
És van még valami, amitől az IS messze felülmúlja azt a veszélyt, amellyel az al-Kaida fenyegetett. A szunnita szélsőségesek között a feltevések szerint körülbelül háromezer olyan ember van, aki valamelyik nyugati ország útlevelével a kezében érkezett harcolni Irakba és Szíriába, vagy próbálkozik terrorista sejt alakításával. Az IS ellen küzdeni azért is nehéz, mert nem egy nyilvánvaló hierarchia szerint szervezték, mint az al-Kaidát, hanem a távol-keleti triádokhoz hasonlóan hálózatok hálózatából áll, amelyek alkalomszerű szövetségeket kötnek egymással és bárkivel, aki segítségükre van.
McLaughlin szerint mindez nyílt rivalizáláshoz vezetett a két terrorszervezet között, amely 9/11 után egy új, az Egyesült Államok területén végrehajtott merényletté is fajulhat. Bár az IS számára ez most nem az első számú prioritás, kizárt, hogy ne szerepelne az elképzelései között. Egyrészt azért, hogy az al-Kaida cselekvésképtelenségét bizonyítsa vele, másrészt viszont azért is, mert egy sikerrel végrehajtott támadás mágnesként hatna, és rengeteg dzsihadista állna be az al-Kaidát a kegyetlenségtől a vagyoni helyzetig most már mindenben megszégyenítő szunnita szélsőségesek közé. Ez utóbbi motiválja persze az ellenfelet is. Nem beszélve arról, hogy az al-Kaidának aligha van esélye a régi tekintély visszaszerzésére egy amerikai merényleten kívül.
