Ha Putyinék elbuknak, az egész ország összeomlik
A Krím félsziget 2014-es orosz bekebelezése óta felerősödtek egy újabb hidegháborút jósoló hangok. Az Egyesült Államok és a néhai Szovjetunió csaknem fél évszázados rivalizálását azonban nem csak a katonai szembenállás és a fegyverkezési verseny határozta meg, ugyanilyen fontos szerepet játszott benne az ideológiai hadviselés. Napjaink ideológiai csatája egészen különös módon zajlik: míg a Nyugat az európai értékrenden keletkezett repedéseket próbálja begyömöszölni, Moszkva masszív lejárató kampánnyal éppen a hasadékok elmélyítésén dolgozik, életképes alternatíva felmutatása nélkül.
Konsztantyin Eggert, a moszkvai székhelyű független Dozsgy (Eső) tévécsatorna riportere lapunknak megerősítette, hogy az orosz állami dezinformációs kampány azért olyan sikeres, mert rafináltan használja ki a Nyugat gyengeségeit. – A szélsőséges politikai erők finanszírozásától a hamis hírek terjesztéséig minden eszközt megragadó orosz propagandagépezet célja egyetlen, nagyon egyszerű üzenet közvetítése: a világon mindent a pénz és az önérdek irányít, ennek fényében pedig mindennemű eszmerendszer hazug és önámító – magyarázta Eggert, akit rendszerkritikus nézetei miatt pár hónapja bocsátottak el az egyik legnagyobb példányszámú orosz napilap, a Kommerszant rádióadójától, a Kommerszant FM-től.
– A cinizmus manapság rendkívül kapós árucikk, főként a kiábrándult, reményvesztett tömegek körében, akik mindenáron bűnbakot keresnek
– tette hozzá az újságíró.
A hidegháborús analógia tehát már csak azért sem állja meg a helyét, mert a XXI. századi Oroszország meg sem próbálkozik a nyugati értékrenddel szembeállítható alternatív eszmerendszer felállításával. Ehelyett meglehetősen nihilista álláspontra helyezkedve azt az „antiideológiát" vallja, miszerint értékrendtől függetlenül a világon mindenhol igazságtalan és kizsákmányoló rendszerek működnek, de Oroszországban a politikai vezetés ezt nem próbálja olyan álszent liberális maszlaggal palástolni, mint a dekadens nyugati demokráciák.
Névjegy
KONSZTANTYIN EGGERT 1964-ben született. A Moszkvai Egyetem Ázsia és Afrikai Tanulmányok Intézetében szerzett diplomát történelemből és arab nyelvből. 1992-től 1998-ig az Izvesztyija diplomáciai tudósítója. Tíz éven át a BBC orosz nyelvű hírszolgálatának moszkvai irodájánál dolgozott, 2002-től annak főszerkesztője. 2008-ban II. Erzsébettől megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszteletbeli tagságát. Később a Kommerszant FM-nél dolgozott politikai kommentátorként és műsorvezetőként, jelenleg – a hatalom által sűrűn zaklatott – független Dozsgy tévé munkatársa.
Az országot saját tulajdonaként kezelő moszkvai vezetés Eggert szerint rendkívül veszélyes helyzetbe sodorta az országot. – Oroszországban gyakorlatilag nem létezik politikai intézményrendszer. Az oroszok jelentős része sajnos fel sem ismeri, hogy szükség lenne ilyesmire, s inkább vakon bízva Vlagyimir Putyin elnök kezébe teszik a sorsukat – érvel Eggert, hozzátéve, hogy a Putyin-rezsimet instabil rendszernek tekinti.
– Amikor minden szál egy ember kezében fut össze, ott nagy a hiba esélye.
A potenciális válságok kezelésére alkalmas intézményrendszer hiányában pedig ha Putyinék elbuknak, az egész ország összeomlik. Ennél még az egykori szovjet vezetés is stabilabb volt – hangsúlyozta.
A 2014 óta első ízben ülésező NATO–Oroszország Tanáccsal kapcsolatban Eggert óvott a túlzott várakozásoktól. – A tárgyalások kimenetele legjobb esetben egy technikai jellegű megállapodás lesz, amely a légi incidensek elkerülését célzó protokoll újraélesztéséről fog szólni. Ez fontos előrelépés lenne, mert a kommunikáció teljes hiánya könnyen vezethet balesetekhez, főként a balti légtérben – hívta fel a figyelmet az újságíró, majd emlékeztetett rá, hogy a hidegháború alatt még a legfagyosabb években is működött a két szuperhatalom közötti kommunikációt segítő forródrót.
Fórum az ellenzéknek
A hat éve sugárzó Dozsgy (Eső) tévécsatorna azon kevés oroszországi médiumok közé tartozik, amelyek határozottan bírálják a putyini rendszert, és fórumot adnak a Kreml ellenzékének. 24 órás adását jó ideig a kábelszolgáltatók közvetítésével lehetett fogni, ám 2014 januárjában botrányt okozott egy közvélemény-kutatásuk. Leningrád II. világháborús blokádjának évfordulója kapcsán azt kérdezték a nézőktől: nem kellett volna-e inkább feladni a várost, megkímélve ezzel több százezer emberéletet? A felvetés általános felháborodást keltett, a kábeltársaságok sorra felmondták a Dozsggyal kötött szerződéseiket, bérelt stúdiójukból is kitették őket – két hónapig egy lakásból közvetítették a műsorukat. Az akkor indított adománygyűjtő akciójuk során egy hét alatt ötvennapi működésre elegendő pénz jött össze. Az interneten fogható tévét egy azóta módosított törvény egy időre megfosztotta a reklámsugárzás lehetőségétől is, így szinte kizárólag az előfizetési díjakból és jórészt a társaság logójával ellátott termékek kereskedelméből tartja fenn magát. (Munkatársunktól)
