Bosznia sorsa fenyegeti Ukrajnát

Arra a kérdésre, hogy milyen messzire mehet el még Oroszország, Sikorski csak széttárta a kezét, és annyit mondott, fogalma sincs, de szerinte már így is túl messzire mentek. Saját szempontjukból is, ugyanis a kár, amit Moszkva már eddig is okozott a saját gazdaságának, jelentős, és még növekedni fog. A válságkezelésben különösen aktív lengyel diplomata többször megismételte, hogy Európa csak akkor tud eredményesen fellépni, ha a tagállamok képesek egy hangon beszélni. Érdekes ugyanakkor, hogy miután az Egyesült Államok kezdettől fogva kizárta a katonai erő alkalmazását, így valójában az Európai Uniónak lennének valódi eszközei a válság kezelésére – mégis úgy tűnik, mintha Washington vinné itt is a főszerepet. Vegyük ezt úgy, mint egy kritikát az EU-val kapcsolatban – mutatott rá lengyel tárcavezető.

Jól ismeri a boszniai helyzetet Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter is, aki két évig az EU főképviselője volt. Lajcák óvott a szarajevói modell „újrateremtésétől". – Ukrajna nem homogén ország, de a boszniai tapasztalat fényében a decentralizáció, a pénz és a felelősség leosztása a régióknak jobb megoldásnak tűnik, mint egy szövetségi berendezkedés. A boszniai modell arra is figyelmeztet, hogy ha az országnak két különálló része van, eltérő stratégiai célokkal, eltérő orientációval, az nem vezet sehova – fogalmazott lapunknak a szlovák diplomácia vezetője. Illúzió persze azt gondolni, hogy az EU-ban mindenki ugyanazt gondolná Ukrajnával kapcsolatban. Kubával vagy Fehéroroszországgal kapcsolatban könnyű megállapodni a szankciókról, de Oroszországgal szemben ez jóval keményebb dió, hiszen a büntetőintézkedések mindenkit sújtanak majd, különösen a kelet-európai országokat. Erről akkor érdemes beszélni, ha az unión belül létrejön egy egészséges tehermegosztás.

Lajcák lapunknak azt is kifejtette, a visegrádi országok között mindenkinek megvan a maga tapasztalata Oroszországgal, de a különbségek nem akkorák, hogy meghiúsítsák a közös álláspontot. Sőt, olykor még arra is jó a V4, hogy visszahassanak a belpolitikára, hiszen hosszú távon senki sem akar kilógni a sorból – mondta a szlovák külügyminiszter, aki előadásában arról is beszélt, hogy nem lehet elszigetelni Oroszországot, ehhez túl fontos szereplője a világpolitikának. Ami történik, az Moszkva szerepének újradefiniálása: Oroszország különállása azonban nem most kezdődött, hanem Koszovó függetlenné válása óta érezhető folyamat.