Az 1989-es határnyitást megköszönő tiszteletkör után tüstént rátért arra, hogy az Európai Unió nemcsak gazdasági térség, hanem értékközösség is, amely bizony a demokrácián, az emberi jogok tiszteletén, a sajtószabadságon és a jogállamiságon nyugszik. Fontos alkotóeleme még a civil társadalom, éppen ezért meglehetős aggodalomra ad okot, amikor egy ország rendőrséget vet be ellenük, utalt ezzel a Norvég Alap pénzeit kezelő civilek szembeni magyar fellépésre Kotthaus.
Azt is hangoztatta: mivel a magyar gazdaságnak egyértelműen előnye származik a közös piacból (ezen a színtéren zajlik külkereskedelmünk 75 százaléka), célszerű lenne a kiszámíthatóságot és a megbízhatóságot is szem előtt tartani.
A magyar felszólalók többsége igyekezett kisebbíteni a magyar és a német kormány közti ellentéteket. Prőhle Gergely, az EMMI európai kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, magyaroknak és németeknek más és más a történelmi tapasztalatuk, ezért másképp vélekednek az olyan dolgokról, mint a nemzeti érdek vagy a nemzeti önrendelkezés. Ezt a hozzáértőknek, így a fórum résztvevőinek is, meg kell próbálniuk elmagyarázni a szélesebb nyilvánosságnak.
A liberalizmus fogalmát is másképp kell fordítani, vagy kontextusba helyezni, mert az „egy az egyben” fordítás félreértéseket okozhat, utalt Prőhle Orbán Viktor az illiberális demokráciáról szóló nyári, tusnádfürdői beszédére. A helyettes államtitkár szerint egyébként a németek a történelmi múltjuk miatt évtizedekig nem is beszéltek nemzeti érdekekről, helyette ezt óvatosan európai érdekekbe „csomagolták”.
Valójában az történik, állította, hogy míg Magyarország sokat beszél a nemzeti érdekekről, Németország ügyesen érvényesíti azokat.
Nem volt ennyire kíméletes Kai-Olaf Lang, a berlini Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) kutatóintézet európai kutatási vezetője, aki szerint érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy van-e még közös magyar-német európai projekt vagy marad a „békés egymás mellett élés”? A németek egyértelműen egy erős Európában érdekeltek, miközben a magyar kormány értésre adja, hogy ezt ő inkább fenyegetésként éli meg.
Az európai vitákban Magyarország lassan már az alapértékeket kérdőjelezi meg. Lehet persze úgy hozzáállni, mondta a felszólaló, hogy mi vagyunk a „szükséges kritikusok”, de egy ponton ez túl sok lesz, irritációhoz vezet.
Az erős Európa mellett tette le a voksát Elmar Brok, az EP külügyi bizottságának elnöke is, a CDU-s politikus sem csinált titkot abból, hogy nem ért egyet Orbán világképével, a liberális demokráciáról, illetve az Európai Unióról hangoztatott nézeteivel. A CDU-s politikus szerint a nemzetállam a mai világban már nagyon kevés problémát tud megoldani.
A bankokat persze lehet nemzeti szinten szabályozni, csak sok értelme nincs, mert a piac, amelyen működnek, már régen európai (vagy még inkább nemzetközi). Brok úgy vélte, mielőbb meg kell alakulnia az Európai Tanácsból az EP „felsőházának”, többek között azért, hogy a nemzeti politikusok se tudjanak kibújni a felelősségük alól.
