Kétharmaddal betonozza be magát a japán kormányfő
Bevált Abe Sindzó japán kormányfő taktikája az előrehozott választásokkal: a következő négy évre biztosította koalíciója stabil többségét a vasárnapi alsóházi voksoláson. A liberális demokraták és a „kispartner” Új Komeito 326 fős „szupertöbbséget” szerzett a 475 fős képviselőházban. Ez ahhoz is elegendő lesz neki, hogy akár figyelmen kívül hagyja a tokiói felsőház ellenkezését; ott ugyanis nem élvez többséget.
A 60 éves Abe – aki ezekben a hetekben ül két éve a miniszterelnöki székben – formálisan az áfakulcs nyolcról tíz százalékra való emelésének elhalasztása ürügyén kezdeményezte novemberben az alsóház feloszlatását. Most hosszú távon is számolnia kell vele nemcsak (harmatgyenge) ellenzékének, de a nagy távol-keleti riválisoknak, köztük Kínának és Dél-Koreának is. – A bizalom újabb felhatalmazás az Abenomics néven ismert politikának: a bátor monetáris lépéseknek, a fiskális (költségvetési) rugalmasságnak és a gazdasági növekedés ösztönzésének, mégpedig a jegybankkal összehangolva. Abe már jelezte, nem tervez változásokat kormányában – magyarázta kérdésünkre Kuragane Kei, Budapesten élő japán politikai kommentátor, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.
|
Abe Sindzó saját választási plakátja előtt. Hosszú távon kell vele számolni
Hanai Toru / Reuters |
A japán gazdaság, a világ harmadik legnagyobb gazdasága nincs jó formában: recesszióval küzd, 2014 második negyedévében 7,3, míg a harmadikban 1,9 százalékos volt a GDP visszaesése. Az Abenomics arra tesz kísérletet, hogy felhasználva Japán úgynevezett „elvesztegetett évtizedének” tanulságait, tartósan beindítsa a fogyasztást, és fenntartható pályára állítsa az államháztartást. A szigetország hagyományosan deflációval küzd: a negatív infláció a lakosságot a további árcsökkenés reményében megtakarításokra, nem pedig fogyasztásra ösztönzi.
Eközben Japán – amelyet először Kína szorított le a világgazdaság második helyéről, s most már Indiával szemben is csak nominálisan őrzi dobogós helyét (vásárlóerő-paritáson számolva India a harmadik, Japán csak a negyedik) – gigantikus államadóssággal is küszködik. Amikor az adósságállomány elérte a kvadrillió jent (12 ezer milliárd dollárt, az éves GDP kétszeresét), akkor a pénzpiaci elemzőknek új fogalmat is be kellett gyakorolniuk: a kvadrillió ezerszer ezermilliárdot jelent. Most 241 GDP-százalékon áll.
Kuragane, aki először 2006-ban, ösztöndíjasként érkezett Magyarországra, és itt a nyelvünket is kiválóan megtanulta, azt valószínűsíti: az új felhatalmazással rendelkező Abe-kormány olyan ellentmondásos dossziékat is bátrabban nyithat meg, mint a csendes-óceáni szabad kereskedelmi tárgyalásoké. Ebben Washington és Tokió álláspontja eltérő, de szó lehet a húsok vámtételeinek eltörléséről vagy a japán rizstermelőket védő horribilis behozatali vámtarifa mérsékléséről.
A vasárnapi előrehozott választásokat egyébként 1947 óta példátlanul alacsony, mindössze 52 százalékos részvétel mellett bonyolították le. Miközben az ellenzék fősodra gyenge, jó eredményt értek el a japán kommunisták, akik nyolcról 21-re növelték mandátumaik számát, sőt 18 éve példátlanul egyéni körzetből is képviselőt küldhetnek Tokióba. Mégpedig Okinaváról, ahol az USA ottani katonai bázisa miatt erős az Amerika-ellenesség.
Kuragane szerint a választási eredmény Peking és Szöul számára is világossá teszi: hosszú távon is számolniuk kell az általuk nacionalistának tartott Abéval. Hszi Csinping (Xi Jinping) kínai államfő-pártfőtitkár novemberben új fejezetet nyitott a feszült kétoldalú kapcsolatokban: fogadta a japán kormányfőt. Dél-Korea elnöknője, a szintén két éve megválasztott Pak Gun Hje azonban elzárkózott ettől, eddig csak Barack Obama amerikai elnök társaságában, hármasban volt szerencséjük egymáshoz. Pedig összetartásuk kulcsfontosságú a rakoncátlan Észak-Korea megrendszabályozása szempontjából.
