„Bazári diplomáciának” nevezte egyik tanulmányában Marc Pierini, a Carnegie Europe kutatóintézet vezető elemzője az Európai Unió és Törökország közötti egyezséget a menekülthullám feltartóztatására. Miért? – kérdeztük tőle.
– Teljesen érthető, hogy a tagállamok pénzt ajánlottak Törökországnak a menekültek befogadásáért és ellátásáért. De az már nem, hogy további felajánlásokat tettek, amelyeknek semmi közük a menekültügyhöz – fejtette ki lapunknak a szakértő. – A vízummentességről meg kéne állapodni Ankarával, ám súlyos tévedés volt ezt összekapcsolni a migránsok feltartóztatására tett török ígéretekkel. Erdoganék bejelentették, hogy nem hajlandók felülvizsgálni a terrorellenes törvényt, amely pedig a vízumliberalizáció egyik fontos követelménye. Máris zsákutcába jutottunk.
Marc Pierini bírálja azt is, hogy az unió a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását tálcán kínálta fel Ankarának az együttműködésért cserébe. – A tárgyalásokon való előrehaladást, az egyes fejezetek megnyitását az EU most attól teszi függővé, hogy a törökök megállítják-e a menekülteket. Mintha lenne egy külön Törökország számára fenntartott feltételrendszer! Ez pontosan az ellenkezője annak, mint amit a 28-ak a többi tagjelölt országtól elvárnak. Közben a jogállam és a szólásszabadság elvei Törökországban folyamatosan sérülnek – érvelt a volt diplomata, aki szerint mindkét fél képmutató, hiszen valójában egyikük sem akarja a török EU-tagságot.
 |
| Binali Yildirim kormányfőjelölt személyében új tárgyalópartnert kap az EU. A helyzet nem lesz könnyebb Umit Bektas / Reuters |
Alapvetően elhibázottnak és veszélyesnek tartja az EU–török megállapodást Marc Pierini. – Az alku politikailag fenntarthatatlan helyzetbe sodorta az Európai Uniót, mert egyre több engedményt kell tennie, elfeledkezve a jogállamiság és a szólásszabadság elveiről, s az uniós csatlakozás alapértékeiről. Most az a kérdés, hogy Törökország megelégszik-e az eddigi felajánlásokkal, vagy újabbakra tart igényt. És az EU megadja-e azt, amit kér, elkerülendő az újabb menekülthullámot, és saját polgárai szólásszabadságának korlátozását? – tette fel a kérdést a kutató.
