A felekezeti konfliktusok eredményeként mindennaposak a gyilkosságok, havonta ezres nagyságrendben halnak meg emberek erőszakcselekményekben.
„Lassan már nem lesz család, amely nem érintett ebben. A síita–szunnita ellentét nagyon mély, emberfeletti erőfeszítés kell a sebek lassú begyógyulásához” – magyarázza Szatmári.
Mindamellett „enyhén és óvatosan” optimisták lehetünk az iraki helyzettel kapcsolatban – mondja Szatmári, aki biztonságban lévőknek ítéli a közelkeleti országban található magyar érdekeltségeket, köztük a Mol kurdisztáni infrastruktúráját. A magát Iszlám Államnak nevező, az egész térség életét érintő terrorista szervezettel folytatott küzdelem rendkívüli módon megnehezíti a helybeliek, különösen a kiszolgáltatott kisebbségek, így a keresztények életét. Az azonban világos: katonai eszközökkel a helyi erők önmagukban egyszerűen nem bírnak velük.
Nemzetközi összefogásra van szükség: ha korlátozottan is, de katonai segítségnyújtásra és politikai rendezésre. James Foley amerikai újságíró lefejezése felhívta a figyelmet a szervezet rettenetes brutalitására.
 |
A piacon – Bagdad belvárosában
Mohammed Ameen / Reuters |
Optimizmusra ad viszont okot –állítja a magyar nagykövet –, hogy az elmúlt tizenegy évben az iraki lakosság megismerkedett a demokráciával, így a terrorfenyegetés árnyékéban is hosszú sorokban ment el szavazni idén áprilisban. Más kérdés, hogy a központi kormányok politikája nem feltétlenül váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.
Nuri al-Maliki miniszterelnök távozása nyomán most változik a kormányfő személye, így felcsillan a remény a három fő államalkotó csoport közötti megbékélésre, a konszolidációra.
„Ha most elrontják, akkor további lehetőséget adnak a terrorista szervezet terjeszkedésére. Nem szabad elfelejteni, hogy az Iszlám Állam jó finanszírozási háttérrel, katonai felszereltséggel rendelkezik. És annál nagyobb eséllyel tudja megnyerni magának a szunnita lakosság támogatását, minél inkább a központi kormány kudarcát látják az emberek. Olyan, széles körű támogatottságot élvező bagdadi kormányra van szükség a jövőben, amely megérti az elmúlt évek hibáit, és képes a korrigálásra. Ha ez nem így lesz, akkor a kurdok hajlani fognak az önállóságra. Nem is a formális függetlenség a fő kérdés számukra, hanem az, hogy gazdaságilag talpon maradjanak, így számíthassanak a saját területükön kitermelt olajból szár mazó bevételekre.”
Katonailag már így is erőn felül teljesített a gyengén felszerelt kurd (pesmerga) hadsereg. A kurdisztáni régió területével határos Ninive tartományba, Moszul környékére átlépve offenzívát volt kénytelen indítani az ott élő felekezeti és etnikai közösségek védelme érdekében, és konfrontálódott a terrorszervezettel. A rendezés annál is égetőbb, mert ha nem következik be, akkor a milliós nagyságrendben élő menekültek félnek majd visszatérni a szülőföldjükre.
Nemrég a nagykövet maga is találkozott országon belüli menekültekkel, amikor két menekülttáborban Vezekényi Csaba főkonzullal együtt átadta a 70 ezer eurós magyar kormánysegély első felét az arra legjobban rászorulóknak. Kisgyerekeknek vittek bébiételt, pelenkát és gyógyszert.
