A HDP puszta létezésével kétszer akadályozta meg, hogy elnöki rendszerré alakítsák át az ország politikai berendezkedését. Erdogan ezzel továbbra is függő helyzetben van: 2014-ben cserélte le a miniszterelnöki széket a köztársasági elnökire, hogy utána az alkotmány átírásával az államfő szimbolikus szerepét szinte szultáni hatalommá változtassa. Nem túlzás állítani: a török demokrácia minősége a HDP kezében van.
A kurd pártoknak nem sok babér termett az elmúlt másfél évtizedben. Jelöltjeik nem tudtak hárommillió szavazatnál többet szerezni a választásokon, holott az ország 56 millió polgárának van választójoga. A 2015. júniusi parlamenti választások hozták csak el a rég várt sikert. A HDP hatmillió voksot kapott, és ezzel a szavazazok 13,12 százalékát gyűjtötte be. Az eredmény azt mutatja: ügyesen nyitottak a baloldal felé. Kiemelt szerepet kapott programjukban a női egyenjogúság, a melegjogok és a környezetvédelem. A témák a nagyvárosi török értelmiség körökből is voksokat hoztak.
„A HDP a többi kurd párthoz képest sokkal sikeresebben tudott nyitni a nem kurd csoportok felé, így például a Gezi parki tüntetők eddig politikai párt által nem képviselt csoportjai és sok szélsőbaloldali csoport felé is"
– mondta el lapunknak Egeresi Zoltán Törökország-kutató. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa szerint nehéz lesz tíz százaléknál sokkal magasabbra tornászni a támogatottságukat. Jobboldalról nem tudnak szavazatokat szerezni, míg a túlsó térfélen ott a baloldal „hagyományos" pártja, a CHP.
„A június 7-i parlamenti választás nem hivatalosan az elnöki rendszerről tartott népszavazás is volt, és nagyon sokan tudták, hogy ha ezt meg akarják akadályozni, a HDP-re kell szavazniuk" – mondta lapunknak a közel három évtizede Isztambulban élő szakértő, Gareth Jenkins. Ezeket a kölcsönszavazatokat" veszítette el a novemberi választásokra a HDP, amikor csak hajszállal kapott többet tíz százaléknál. Az emberek úgy gondolták, az elnök megértette az alkotmánymódosításról küldött üzenetet a nyáron.
Novemberben az is a HDP ellen dolgozott, hogy Kelet-Törökországban kiújult az erőszak a kurd nacionalisták, a PKK fegyveresei és a török hatóságok között. A HDP október 10-én Ankarában rendezett nagygyűlésén pedig két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát 130 ember halálát okozva. Ezután a HDP már nem is mert politikai rendezvényeket tartani. Jenkins szerint még a HDP számos szavazója is úgy volt vele: inkább az AKP-re szavaz, mert elege van a kormány nélküli káoszból.
A kurd Obama
A véres merénylet és az erős „ellenszél" dacára jutott be ismét a parlamentbe a HDP, ami sokban a vezetőjének, Selahattin Demirtasnak köszönhető. Egyesek kis túlzással „a kurd Obamának" is nevezik a 43 éves, karizmatikus politikust, aki akkor lepte meg a világot, amikor a tavalyi török elnökválasztáson a szavazatok több mint kilenc százalékát megszerezte. „Én nem szeretem a politikusokat, de miután tíz percet eltöltöttem Demirtassal, olyan lettem, mint egy rajongó tinilány" – vallja be Jenkins, aki szerint a HDP-vezér okos, jó a humora és mindenkivel megtalálja a közös hangot. Az országot járva beszédeiben erőlködés nélkül tudja ötvözni az országos üzeneteket a helyiekkel, miközben megtartja hitelességét.
|
Demirtas, az emberarcú politikus
Murad Sezer / Reuters |
„Egy konzervatív környéken minden politikus elkezdi a Koránt emlegetni, de Demirtas mindenütt ugyanazt mondja" – magyarázza Jenkins. A HDP-elnök az „emberarcú politikus" képével lett népszerű. Sajnos nem alaptalan veszély, hogy életére törnek, még sincs körülötte sok biztonsági ember.
A HDP-nek nemcsak a török politikában szokásos indulókat íratott népszerű elnöke a választások előtt, de maga is beállt énekelni és táncolni a videoklipekbe. Néhány hete elment meglátogatni egy olyan katona családját, akit a PKK ölt meg. „Pedig tudta, hogy ezzel szavazatokat is veszít, hiszen van átfedés a HDP és a PKK szavazói között. A család is mérges volt rá. Mégis odament" – emeli ki Jenkins.
A szavazóbázis bővítésében szerepe lehetett annak, hogy Demirtas messzebbre ment a PKK-tól, mint az eddig bármely kurd pártnak sikerült volna. A két szervezet vezetői között nincs semmilyen átfedés. Ezen még az sem változtat, hogy a pártelnök testvére a kurd szeparatisták tagja, fegyveres harcos. Demirtas távolságtartása miatt „a PKK kritikusan szemléli őt, mégsem konfrontálódhat, hiszen a HDP az egyetlen kurd párt, amelyet nem gyengíthetnek meg túlságosan" – tette hozzá az ír szakértő.
A harc küszöbén
Hajszálon múlott, hogy kamaszkorában Demirtas nem a fegyveres ellenállást választotta. Tizennyolc éves volt, amikor a török hatóságok durva fellépései ráébresztették kurd identitására. Korábban – mint a The Guardian írja – maga sem volt benne biztos, hogy török többség vagy a kurd kisebbség tagja. Testvérével ellentétben azonban ő úgy véli, politikai úton kell megoldani a konfliktust, ezért jogi egyetemre ment, majd emberjogi ügyvéd lett. Hamar a PKK és a török kormány között találta magát, mint közvetítő; ő volt az egyetlen, akivel mindkét oldal szóba állt. Hozott üzeneteket a börtönben ülő Abdullah Öcalan kurd vezértől is.
A HDP és Demirtas számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megmutassa a kurd fiataloknak: a fegyverek helyett a politika is járható út céljaik eléréséhez. „Tavaly októberben súlyos zavargások voltak a keleti régióban. Azt mondták, a HDP azt javasolta a helyieknek, hogy menjenek az utcára, de amikor ez megtörtént, már nem tudta őket tovább kontrollálni" – mondja Gareth Jenkins. Fiatal fiúk vontak ellenőrzésük alá teljes városrészeket a kurdok de facto fővárosában, Diyarbakirban. Ezekbe a kerületekbe még az edzett PKK-tagok sem mertek bemenni.
|
A fegyverek helyett a politika is járható út céljaik eléréséhez
Metin Oner / Reuters |
„Engem sem voltak hajlandóak bejuttatni, nem tudja őket senki kontrollálni" – meséli Jenkins, aki szerint a kurd területeken az idén júniusi választások előtt nagyon sok fiatal mondta neki, hogy ha a HDP nem jut be a parlamentbe, akkor „felejtsem el, mi volt itt októberben, mert az csak a kezdet volt. Úgy tűnik, egyelőre a kormány nem fogta fel, hogy szóba kell állniuk a HDP-vel, hogy elérjék ezeket a fiatalokat. Mert amíg a HDP csak Ankara és a PKK között közvetít, a fiatalok azt fogják gondolni, nem veszik őket komolyan, amíg meg nem ölnek valakit."
Jenkins szerint a HDP parlamentbe kerülése csak átmenetileg fogja vissza a fiatalokat. Ha Erdogan két év múlva ismét választásokat hirdet vagy bebörtönzi Demirtast, „itt elszabadul a pokol."
Börtönből Marxhoz
A HDP rokon az európai újbaloldal olyan pártjaival, mint a görög Sziriza, a német Die Linke vagy a spanyol Podemos. A különbség az, hogy a mi esetünkben a párton belül van egy etnikai vonal, hiszen a kurd felszabadítási mozgalomból nőtt ki – magyarázta lapunknak telefonon Ertugrul Kürkcü, a párt tiszteletbeli elnöke.
„A HDP az én gyerekem is" – mondja Kürkcü, aki ott volt, amikor sok kis baloldali, illetve kurd tömörülésből megalakult a párt. Ő maga nem kurd, hanem török; fiatalon részt vett marxista–leninista szervezetekben. 1972-ben tíz társával együtt túszul ejtettek két NATO-tisztet; a hatóságok erre bombázással válaszoltak, a támadást csak Kürkcü élte túl. Tizennégy évet töltött börtönben, eközben lefordította Marx életrajzát. 2011-ben már az akkori kurd párt, a BDP támogatásával, de függetlenként került be a parlamentbe.
Kürkcü szerint a HDP a nagyvárosi értelmiség és munkásosztály köreiből tudna még több szavazatot elhódítani. Olyan nagyvárosokra koncentrálna, mint Ankara, Izmir és Isztambul. „Sokan egyszerűen kurd pártként azonosítják, és bár a kurd kérdés valóban a legfontosabb társadalmi célunk, a HDP mégis inkább az elnyomottak pártja" – mondja. Szerinte a HDP-t
úgy kell bemutatni, mint egy tágabb baloldali mozgalmat, amelynek része a kurd ellenzék is. Ám ő is tudja, hogy nehéz lesz kitörni a tíz százalék körüli támogatottságból. Novemberben ráadásul katonai erővel nyomták el a kurd szavazatokat, a választás ezért szerinte nem volt tisztességes.
|
Kürkcü lelombozó volt látni, hogy az európai vezetők a menekültválság során nyújtott segítségért cserébe szemet hunynak afelett, hogy Erdogan megsérti az alapvető emberi jogokat és polgári szabadságjogokat
Forrás: ulusalstrateji.com |
Kürkcü arra számít, hogy Erdogan megpróbálja átnyomni az elnöki rendszert az ellenzéktől, elsősorban a kiszámíthatatlan nacionalista MHP-től átszavazó képviselők segítségével. Milyen lehetőségei vannak egy a parlamentbe éppen csak bekerült pártnak a teljhatalomra törő államfő ellen? „A legfontosabb eszköz a politikai szövetség, elsősorban a baloldali CHP-vel, illetve olyan csoportokkal, amelyek nincsenek bent a törvényhozásban. De ugyanilyen fontos, hogy jelen legyünk a terepen, a kurd területeken az aktivistáinkkal. Egyszerre leszünk ellenzék a parlamenten belül és kívül is" – mondta. Kürkcü szerint
a teljes török ellenzék számára lelombozó volt látni, hogy az európai vezetők a menekültválság során nyújtott segítségért cserébe szemet hunynak afelett, hogy Erdogan megsérti az alapvető emberi jogokat és polgári szabadságjogokat.
„Az nagyon rosszat tett, hogy Angela Merkel itt járt a választások előtt, így Erdogan azt mutathatta a híveinek, hogy tökéletes a kapcsolata a nyugati vezetőkkel, akik személyesen jönnek el hozzá."
