galéria megtekintése

Az illiberalizmus után próbál jófiút játszani Európa diktátora

4 komment


Poór Csaba

Az Európai Unió szankcióinak enyhítését hozta Belarusznak, hogy a hétvégén atrocitások nélkül zajlott le az elnökválasztás. A sorrendben ötödik alkalommal győztes államfő, Alekszandr Lukasenko várhatóan folytatja pávatáncát Moszkva és az EU között.

Hússzor annyi, több mint 83 százaléknyi szavazatot kapott Belaruszban a vasárnapi elnökválasztáson a hivatalban lévő államfő, Alekszandr Lukasenko, mint a négy közül a legsikeresebb, nem egészen négy és fél százalékot elért vetélytársa, a Mondd az igazat civil mozgalom képviselője, Tatyjana Korotkevics. Lukasenko immár ötödször nyert a voksoláson, amelynek igazi tétje nem a kockázat nélkül borítékolható eredmény volt, hanem az, hogy követi-e hatósági fellépés a szavazást.

Lukasenko fellélegezhet - még ha nem is a választási eredmények miatt kellett izgulnia
Lukasenko fellélegezhet - még ha nem is a választási eredmények miatt kellett izgulnia
Vasily Fedosenko / Reuters

Miután a legutóbbi elnökválasztást kísérő tiltakozások 2010 decemberében rendőrterrorhoz és ellenzéki politikusok bebörtönzéséhez vezetett, Brüsszel egyebek közt ettől tette függővé a belorusz vezetők és vállalatok ellen választási visszaélések, valamint az emberi jogi helyzet miatt még 2004-ben életbe léptetett büntető intézkedések enyhítését.

Noha az EBESZ megfigyelői szerint a mostani elnökválasztás sem felelt meg a demokratikus szabványoknak, Harlem Desir a francia külügyminisztérium európai ügykért felelős államtitkára hétfőn, az EU luxembourgi külügyminiszteri értekezletén újságíróknak bejelentette: négy hónapra felfüggesztik a többi között Lukasenkót is beutazási tilalommal sújtó szankciókat, de bármikor felülvizsgálhatják a döntést, és a fegyverembargó érvényben marad. Miután augusztus végén, hosszas halogatást követően szabadon engedtek hat bebörtönzött ellenzékit, az enyhítést szorgalmazza több uniós tagállam, köztük Magyarország. A brüsszeli döntéshozók egy része is úgy véli, Lukasenko engedményére reagálnia kell az EU-nak.

 
Mintha csak parancsszóra szavaztak volna
Mintha csak parancsszóra szavaztak volna
Vasily Fedosenko / Reuters

A lépéstől azt remélik, hogy az lazíthat a belorusz gazdaság Moszkvától való függőségén, hiszen a 9,4 millió lakosú szovjet utódállam eddig kizárólag orosz forrásokra támaszkodó vállalatai mostantól európai hitelekhez és beruházásokhoz is hozzáférhetnek. Az orosz befolyás azonban érdemben aligha enyhíthető: a belorusz ipari export felét (a hús- és tejtermékek esetében 90-95 százalékát) Oroszország veszi meg, Minszk egyik fontos nyugati kiviteli cikke az Oroszországból olcsón behozott kőolaj, illetve az abból előállított üzemanyag.

Csodálatos módon most rendőri brutalitás és tömeges letartóztatások nélkül ért véget az ellenzéki tüntetés Minszkben
Csodálatos módon most rendőri brutalitás és tömeges letartóztatások nélkül ért véget az ellenzéki tüntetés Minszkben
Nadia Buzhan / Reuters

A szankcióenyhítésnek félreérthető üzenete is lehet. Haraszti Miklós, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a belorusz helyzetet figyelemmel kísérő jelentéstevője attól tart, hogy a szovjet utódállam közvéleménye a „lukasenkói stabilitás" jóváhagyásaként értékeli a brüsszeli gesztust. – Semmi garancia nincs arra, hogy nem történik ugyanaz, mint ami eddig is: a választások előtti engedményeket a voksolás után nem követi az újabb szigorítás – mondta a Népszabadságnak a szakértő, aki nem ért egyet azon közkeletű értékeléssel, amely szerint Belarusz Európa utolsó diktatúrája.

– Valójában ez az első diktatúra a kontinensen, hiszen az 1994-ben hatalomra került Lukasenko a Szovjetunió szétesése után megindult demokratikus folyamatokat változtatta illiberális demokráciává, majd választásos önkényuralommá. Rendeznek választásokat, de semmiféle más szabadságjog nem érvényesül – indokolta véleményét Haraszti. Belarusz az egyetlen európai ország, ahol húsz éve nincs ellenzék a parlamentben, a televíziózás kizárólag állami kézben van, a társadalmat megfosztották minden mozgásterétől – tette hozzá.

Az ENSZ-jelentéstevő szerint a belorusz elnök politikájában csak az tekinthető új elemnek, hogy „ügyesen szörföl az ukrán válság geopolitikai hullámain". Befelé azt üzeni, hogy bármiféle tiltakozás a Minszkben rendbontásként értékelt kijevi Majdanhoz, annak nyomán orosz beavatkozáshoz vezet. Ugyanakkor szokatlan – igaz, szimbolikus – függetlenségi akciókat is megenged magának a Kremllel szemben. Nem küldött például képviselőket a Krím orosz elcsatolását igazolni hivatott népszavazásra és látványosan jó viszonyt ápol a Moszkva-ellenes ukrán államfővel, Petro Porosenkóval.

Vajon kire szavazott Lukasenko?
Vajon kire szavazott Lukasenko?
Vasily Fedosenko / Reuters

Sajátos „pávatáncát" jól jellemzi, miként reagált arra, hogy az orosz légierő bázist akar létrehozni Belaruszban. Az elnökválasztás előtt ellenezte az elképzelést, a voksolás után viszont már arról beszélt, hogy a kérdésről tárgyalni kíván Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Moszkva viszont le akarja zárni a több éve húzódó kérdést, Putyin pár hete arra utasította a moszkvai védelmi tárcát, hogy kössön megállapodást Minszkkel a légitámaszpontról. Márpedig – mint Haraszti Miklós hangsúlyozta – ha egy ilyen bázis megépül, akkor „minden függetlenkedés üresnek bizonyul".

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.