galéria megtekintése

Akár tetszik, akár nem, Juncker győzött

1 komment


Pócs Balázs

Az Európai Bizottság új elnököt kapott, az Európai Parlament pedig megerősödött: így összegezhető a plenáris EP-ülés Strasbourgban, ahol a képviselők meggyőző többsége hagyta jóvá Jean-Claude Juncker kinevezését a bizottság élére. Bár a luxemburgi politikus a jobbközép Európai Néppárt jelöltje, a Néppárthoz tartozó Fidesz törvényhozói nemmel szavaztak rá.

Jean-Claude Juncker
Patrick Seeger / MTI/EPA
– Minden eddiginél szorosabb kapcsolat jött létre az Európai Bizottság elnöke és az Európai Parlament között. Ne feledjük, hogyan lett Junckerből elnök – mondta lapunknak Janisz Emmanulidisz, a brüsszeli European Policy Centre (Európai Politikai Központ) kutatóintézet programigazgatója. Arra utalt, hogy a luxemburgi exkormányfő a legnagyobb EP-frakció csúcsjelöltje, és a csúcsjelölti rendszerrel a parlament azt akarta elérni, hogy az európai választásokon győztes frakció (ezúttal az Európai Néppárt) kiválasztottjából legyen a bizottsági elnök. Most pontosan ez történt.

Hálából az átfogó támogatásért, Juncker gesztusokat tett a jobb- és a baloldali pártoknak egyaránt. A strasbourgi plenáris ülésen három nyelven (angolul, franciául és németül) felszólalva, a gazdasági növekedés és a minimálbér fontosságáról beszélt, és a következő három évre 300 milliárd eurós befektetési programot javasolt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a költségvetési hiányra és az adósságcsökkentésre vonatkozó szigorú EU-szabályokat fenn kell tartani.

– Ügyesen próbálta áthidalni a bal- és a jobboldal közötti politikai szakadékot – fogalmazott Emmanulidisz. Az eredmény nem maradt el: 422 képviselő szavazott mellette, 250 ellene, 47-en tartózkodtak. (Az összesen 751 képviselő legalább felének, azaz 376-nak a voksát kellett elnyernie.)

 

Nagyon nem tetszett a tagországoknak a mostani választási eljárás és a csúcsjelölti rendszer, több kormányfő máris jelezte, hogy felülvizsgálják majd a szabályokat. – Ám ha egyszer kiengedték a szellemet a palackból, nem lehet visszazárni oda. Különben is, Juncker profi politikus, tisztában van vele, hogy egyensúlyoznia kell a tagállamok és az Európai Parlament között. Tudja, hogy a kulcsfontosságú országokkal kötött szövetség nélkül nem megy semmire – magyarázta a német–görög kettős állampolgárságú szakértő.

Juncker és Schulz egymás ellen küzdött a kampány során, de együtt erősödtek meg a választásokat követően
Juncker és Schulz egymás ellen küzdött a kampány során, de együtt erősödtek meg a választásokat követően
Vincent Kessler / Reuters

Ennek ellenére aggódnak a tagállamok, hogy az uniós döntéshozatalban csökken a befolyásuk. Az EP gyakorlatilag kihúzta a talajt a kormányfők alól, akik Junckerre nemet mondani már nem tudtak, de másik jelöltet előhúzni sem, mert ez utóbbit garantáltan leszavazta volna a strasbourgi–brüsszeli törvényhozás. A parlamenten belül viszont éppen a csúcsjelöltek rendszere biztosította a második legnagyobb frakció, az európai szocialisták támogatását.

Már csak azért is a luxemburgi versenyzőre voksoltak, mert így bebetonozták az általuk kitalált szisztémát. Noha Juncker megszerezte a legnagyobb jobb- és baloldali politikai csoport, valamint a liberálisok áldását is, a pártfegyelem nem mindenütt érvényesült. Az már a június végi EU-csúcson kiderült, hogy a huszonnyolc kormányból csupán a brit és a magyar ellenzi a luxemburgi politikus jelölését.

David Cameron miniszterelnök – a hagyományokkal szembemenve – kikényszerítette a szavazást, amelyen Orbán Viktorral együtt, 26:2 arányban alulmaradt. Csakhogy kettejük helyzete annyiban eltér, hogy az Európai Parlamentben Cameron pártja az Európai Konzervatívok és Reformerek frakcióhoz tartozik, míg a Fidesz az Európai Néppárthoz, amely hivatalosan is jelölte Junckert. Ezek után meglepetést keltett, hogy a fideszes EP-képviselők előre jelezték: nemmel szavaznak Junckerre.

– A Fidesz szavazatát egyértelműen hazai fogyasztásra szánták. Kérdés azonban, hogy európai szinten ez a döntés politikailag bölcs dolog-e – vetette fel Emmanulidisz. Az Európai Néppártban biztosan megjegyzik a fideszes képviselők kiszavazását, amelyre ugyanúgy emlékezni fog az új európai bizottsági elnök is.

Nem veti meg a cigarettát és az italt, de remek diplomata

Jean-Claude Juncker félmillió lakosú nagyhercegség miniszterelnökeként az Európai Tanács éppen aktuális első embereként állt 2005 elején a brüsszeli sajtóteremben, az EU–USA csúcson a világ leghatalmasabb embere, George W. Bush amerikai elnök oldalán. Persze nem félmillió, hanem félmilliárd ember képviseletében.

Nyolc éven át becsülettel irányította az eurócsoportot, és végül egy szinte Rejtő Jenőt idéző ügybe, egy luxemburgi titkosszolgálati botrányba bukott bele kormányfőként.

Amit senki nem vitat el a luxemburgiként háromnyelvű – a francia és a német mellett könnyedén angolra is váltó – politikustól, hogy ő az EU élő emlékezete. 1995 és 2013 között csaknem két évtizedet harcolt végig a frontvonalban, akár az eurócsoport, akár az EU tanácsa vagy a pénzügyminiszteri tanács élén, amely ráadásul évente három hónapot az ő hazájában ülésezik.

E sorok írója többször is tanúja volt, ahogy éjszakába nyúlóan, jó diplomáciai érzékkel, mégis könnyed stílusban összegezte elnökként az uniós vitákat. Ha egyesek szemére vetik is a cigaretta vagy a szeszes ital szeretetét, nem egy rekedtre dohányzott, szétivott arcú férfi ült előttünk a pódiumon a brüsszeli vagy a luxemburgi sajtóteremben.

A strasbourgi egyetemen jogvégzett politikus 1984 óta a Keresztényszociális Néppárt képviselője volt ugyan, de kilenc éven át a helyettesével, Jean Asselborn baloldali külügyminiszterrel tandemben irányították a nagyhercegséget, konszenzusos demokráciában. Ezért is értelmezhető talán nehezen Juncker a magyar politikai erőtérből nézve. Másfelől az is igaz, sokan a múlt emberének tekintik. Terhesnek tartják a jelölését éppen akkor, amikor a huszonnyolcaknak újabb, sokadik válságukat kell leküzdniük, és új arcokra lenne szükség.

Luxemburginak lenni ugyanakkor előnyt jelenthet az uniós gépezetben. Megkérdőjelezetlenül EU-párti, alapító tagállamról van szó, Nyugat-Európa többnyelvű „magjáról”, amely jól érti a német és a francia szempontokat egyaránt. Másrészt a nagyhercegség nem megosztó jellegű, és kis méreténél fogva egyik nagy tagállam sem tekinti uniós álcát öltött „trójai falónak” az innen érkező jelöltet. (Szőcs László)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.