Szerintem ez még a világbajnoksághoz tartozik: ma, július 16-án hatvannégy esztendeje, hogy Brazília válogatottja a riói Maracana stadionban 2-1-re elvesztette az utolsó mérkőzést – és vele az aranyérmet – az 1950-es vb-n.
Hogy sejtsük, miféle hatása volt ennek az ezüstérmesek hazájában, elég talán felidézni, hogy még az ezredforduló utáni dél-amerikai visszaemlékezésekben is Hirosimához, valamint 2001. szeptember 11-éhez hasonlították a történteket a brazilok szempontjából.
A házigazdák a négyes döntő előző két mérkőzésén 7-1-re legyőzték Svédország és 6-1-re Spanyolország együttesét, az O Mundo című lap már azzal jelent meg az Uruguay elleni záró találkozó reggelén: „Brasil Campeao 1950”. (Állítólag az uruguayiak levizelték az újságot a szállodájukban.) A riói polgármester ekképpen fordult a brazil válogatott tagjaihoz: „Ti, akikre már úgy tekintek, mint győztesekre...”
Ha igaz, Jules Rimet, a FIFA korabeli elnöke is előre megírta a vendéglátókat világbajnokokként köszöntő szövegét – soha nem mondta el –, az akkor épült Maracanába pedig 173 850 jegyet adtak el, ám jó néhány beszámoló szerint legalább 200 ezren zsúfolódtak össze.
Friaca révén ugyan a brazilok szerezték meg a vezetést, de Obdulio Varela, az uruguayi csapatkapitány a 47. percben esett gól után azt mondta társának, Victor Andradének: „Nyugalom, öt percen belül olyan csönd lesz itt, akár egy sírkertben.”
Ha nem is olyan gyorsan, de beigazolódott az, amit mondott. A 66. percben Juan Schiaffino egyenlített, aztán a 79. percben Alcides Ghiggia megtáncoltatta Bigodét, majd Barbosa hálójába lőtt. A szélső utóbb azt mondta a góljáról, hogy „három ember hallgattatta el a Maracanát: Frank Sinatra, II. János Pál és én.”
 |
| Falfestmény állít emléket a brazil labdarúgás (2014 júliusa előtti) legnagyobb traumájának Rio De Janeiróban Pilar Olivares / Reuters |
Kegyetlen pillanat volt ez megannyi brazil és a bűnbakká tett kapus számára is. Pontosabban az volt az igazán brutális momentum, amikor Reader angol játékvezető lefújta a mérkőzést. Andrade ezt nem hallotta, s elhűlve ordított rá Schubert Gambettára, amikor az felkapta a labdát a tizenhatoson belül: „Mit csinálsz?!” Majd felfogta, hogy vége van a meccsnek...
Két brazil szurkoló nyomban levetette magát az aréna felső szektoraiból, három másik szívrohamban halt meg a stadionban. Barbosát pedig egész életében kísértette a neki tulajdonított vereség.
„Brazíliában a legsúlyosabb büntetés harminc év börtön – említette szomorúan 2000-ben, nem sokkal az előtt, hogy elhunyt. – Engem azonban ötven esztendőre ítéltek.” Húsz évvel a találkozó után egy hölgy rámutatott, és azt mondta a gyermekének a boltban: „Nézd meg ezt az embert, fiam, ő ríkatta meg egész Brazíliát.” Majd 1993-ban, amikor túl a hetvenen, öreg fejjel meg akarta nézni a brazil válogatott edzését, nem engedték be, mert a szövetség vezetői úgy vélték, balszerencsét hoz a csapatra...
Varela összehasonlíthatatlanul jobban járt, de neki sem volt teljes a szerencséje: a vb-diadalért kapott szerény jutalomból vásárolt egy 1931-es évjáratú Fordot, amelyet egy héten belül elloptak tőle.
A brazil válogatott pedig azóta játszik sárga mezben, amióta alulmaradt az 1950-es döntőben. Azt még fehérben vívta.
Nagy kérdés: mire váltja most Brazília az aranysárgát?
