galéria megtekintése

A túlélés olimpiája

4 komment


Hargitai Miklós

Azok után, hogy az államilag szervezett dopping ellenére az orosz sportolókat nem tiltották el az olimpiai részvételtől (hanem a nemzetközi sportági szakszövetségekre bízták a döntést), valószínűleg senki nem csodálkozik azon, hogy Rióban megtartják a talán közegészségügyi katasztrófával fenyegető versengést.

Brazília és az olimpia egészségügyi kockázatai kapcsán a legtöbb hír a Zika-vírusról szól, ám a valóságban a veszélyek nem korlátozódnak az önmagában is elég ijesztő kórokozóra. Aki a nyugati világból (Észak-Amerikából és Európából) érkezik Rióba, az a kötelező védőoltásokkal valószínűleg rendelkezik, ám ezek mellé ajánlatos a hepatitis A, a hepatitis B és a tífusz elleni védelemről is gondoskodni, a sárgaláz pedig az opcionális listán szerepel. A Dengue-láz az egész országban előfordul, de egyelőre nincs ellene vakcina. A legtöbb baj a rovarok által terjesztett betegségekkel van, az említetteken túl a malária és a chikungunya is a választékban van (előbbinek szerencsére nem az olimpia idején van a szezonja, de az egyik labdarúgóhelyszínen, az Amazónia Arénában így is dokumentált a maláriaveszély).

A hírhedt Zika-vírussal összefüggésben sem az USA járványügyi hatósága, sem a WHO (az ENSZ egészségügyi szervezete) nem javasolja a terhes nőknek, hogy Brazíliába utazzanak, és az ajánlások között az önmegtartóztatás, illetve a biztonságos szex, azaz a gyermeknemzés kiküszöbölése is szerepel – mindkettő érintheti a sportolókat, hiszen a korai terhesség számos sportágnál nem kategorikus kizáró ok (sőt, Londonban egy nyolcadik hónapban lévő sportlövő is indult). Arról pedig a legutóbbi játékok alatt színes beszámolókat olvashattunk, hogy a szabadjára engedett testi örömök mennyire szerves részei a versenyek utáni levezetésnek és az olimpiai falu belső életének. A ­WHO-n ugyanakkor mintha a Zika-vírus-fertőzés egyik lehetséges utóhatásának, a skizofréniának a jelei mutatkoznának.

A szervezet a kóros kisfejűség egyre egyértelműbb felelősének tartott Zika miatt február elsején globális vészhelyzetet hirdetett – rögzítve, hogy éppen Brazília a legveszélyeztetettebb –, nem sokkal később pedig harminc ország mintegy 150 tudósa felhívásban nyilvánította ki, hogy a szúnyogok által széthurcolt, de szexuális úton is fertőző betegség mintegy félmillió sportolót és látogatót sodorhat veszélybe, vagyis a riói olimpiát le kell fújni. Ezután viszont az egészségügyi világszervezet – mintha megrettent volna a saját lépése lehetséges következményeitől – visszakozott, érdemi indoklás nélkül arra az álláspontra helyezkedve: „közegészségügyi szempontból nem indokolt" sem áthelyezni, sem törölni az augusztus 5. és 21. között zajló rendezvényt. ­Brazíliában amúgy jelenleg másfél millió Zika-fertőzött van (a 200 milliós lakosságból), és idén 50 százalékkal több új esetet regisztráltak, mint tavaly, vagyis nem kell hozzá rendkívül pechesnek lenni, hogy valakit egy olyan szúnyog csípjen meg, amely előzőleg egy vírushordozó véréből vett mintát.

 

Ha a Zika nem lenne elég, akad más veszélyforrás is: a dél-amerikai országban H1N1-járvány dúl, méghozzá a második legnagyobb az eddigiek közül. Az egészségügyi minisztérium júliusi adatai szerint addig 1233-an haltak meg a 2016-os szezonban a betegség miatt (2014-ben és 2015-ben 163, illetve 36 halálos fertőzés fordult elő). Az idei esetek közül 47-et regisztráltak Rióban. A sokszor a H1N1 szövődményeként ismert SARS- (súlyos akut légzőszervi szindróma) vírus az év eleje óta több mint 6500 embert fertőzött meg az országban.

A WHO a kóros kisfejűség egyre egyértelműbb felelősének tartott Zika miatt február elsején globális vészhelyzetet hirdetett
A WHO a kóros kisfejűség egyre egyértelműbb felelősének tartott Zika miatt február elsején globális vészhelyzetet hirdetett
Ricardo Moraes / Reuters

Egészségügyi kockázatot nemcsak a csípős rovarok jelentenek, hanem a víz és a levegő is. A Reuters júniusban szerzett meg két nem nyilvános, 2013-ból származó jelentést, amelyek arról tanúskodnak, hogy a riói tengerparton – a nyílt vízi olimpiai versenyek majdani helyszínein – igen gyakori az antibiotikumoknak ellenálló szuperrezisztens baktériumok előfordulása. Ilyen legyőzhetetlen kórokozókat találtak Flamengo Beachen a vizsgált minták 90 százalékában, de a Copacabana-öbölben, az Ipanema és Leblon strandokon is 50 százalék fölött volt a találati arány olyan baktériumokból, amelyek civilizált viszonyok között legfeljebb a kórházak fertőző osztályain bukkanhatnának föl. A szuperbakté­riumok igen változatos hatásspektrummal rendelkeznek: van közöttük a légutakra, az emésztő-, illetve a kiválasztórendszerre, sőt az agyra veszélyes törzs is. Közös jellemzőjük, hogy fertőzés esetén az érintettek 50-60 százaléka meghal, magához a fertőzéshez azonban erősen legyengült immunrendszer kell, vagy egy olyan lehetőség, amivel a baktérium közvetlenül a tüdőbe, illetve a vérbe juthat – például a vízpermet belégzése vagy egy úszás közben bekövetkezett bőrsérülés nyomán.

Arra általában a konzuli tájékoztatók is felhívják a figyelmet, hogy a brazíliai csapvíz nem ivóvízminőségű, gyakran szennyezett vegyi anyagokkal és kórokozókkal. A külügyi szolgálatoktól származó, nem feltétlenül az olimpiára készült anyagokból kiderül, hogy az emberi egészségre ártalmas szennyezés a folyókban, a tavakban és a parti vizekben is jelen van: fürdeni csak klórozott medencékben érdemes, a víz belélegzése és lenyelése pedig még ott is kockázatos. A riói higiéniai viszonyok (ami a csatornázást, a szennyvíztisztítást és a hulladékkezelést illeti) nagyjából a 60-as, 70-es évek Magyarországának szintjén vannak. Ma sem ritka a nyílt és mindenféle kezelést mellőző szennyvízelvezetés, vagyis az a „megoldás", amikor a kommunális szennyvíz egy nyitott árokban, tisztítás és ártalmatlanítás nélkül jut el a tengerbe. Léteznek természetesen szennyvíztisztítók is; ezeket most a maximális elvi kapacitás fölötti kihasználtsággal működtetik, ami nem sokat használ a tisztítás hatékonyságának. Az olimpia odaítélésekor még öt új tisztítót ígértek, ezek közül azonban végül csak egy épült meg. A helyzet talán a vitorlázási helyszínnek kiválasztott Guanabara-öbölben a legsúlyosabb, ahol nemcsak kimutatni, hanem látni és érezni is lehet a víz kritikán aluli biológiai állapotát. Innen tavaly olyan mintát is vettek, amelyről a laborban kiderült, hogy a mikrobiológiai szennyezettsége a határérték egymilliószorosa. Ebből egy kis korty is szinte 100 százalékos fertőzésveszélyt jelent, a legbiztosabb védekezés pedig állítólag az, ha a versenyzők már hónapokkal korábban megkezdik a helyszíni edzéseket, hogy az immunrendszerük „akklimatizálódjon".

Az már tényleg csak a ráadás, hogy a WHO statisztikái alapján a sűrűn lakott brazil területeken a légszennyező anyagok átlagos ­szintje magasabb az egészségügyi határértéknél, Rio de Janeiro és Sao ­Paulo pedig különösen szennyezettnek számít. Bár az üzemanyag-használatban igen magas, 40 százalék fölötti a cukoralapú, elégetésekor kevesebb káros anyagot eredményező etanol aránya, a légszennyezés így is az összes halálozás mintegy 5 százalékáért felelős. A szennyezők ­összetétele más, mint Európában vagy az USA-ban: több az acetaldehid és a nitrogén-oxid, a széngázok rovására. A riói levegőben az előbbiek miatt gyakori vendég az alacsony légköri ózon, amelyről tudható, hogy a tüdőkapacitás csökkenését okozhatja, illetve gyengítheti a baktérium- és vírusfertőzésekkel szembeni ellenálló képességet, vagyis szintén nem teremt ideális feltételeket a sportoláshoz.

Mindez nagyrészt Rio de Janeiro 2009-es kiválasztásakor is ismert volt, de a sportolók egészsége valószínűleg akkor sem nyomott többet a latban, mint a napokban, amikor az atléták kivételével az orosz olimpikonok doppingolásával kapcsolatos kollektív felmentő döntést meghozták.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.