Az olykor személyeskedésbe is átcsapó szóváltás is szemléletesen mutatja, hogy az ukrajnai összecsapásokat a fegyverekkel vívott harcokhoz hasonló intenzitású propagandaháború is kíséri, amelyben kétségkívül élen járnak az orosz állami hírközlőszervek, köztük a 2005-ben nem titkoltan „az angolszász tömegtájékoztatás hatásának ellensúlyozására” létrehozott RT.
A Kreml külföldi szócsövének tartott csatornánál nem ez volt az első botrányszagú eset: márciusban szintén egyik amerikai műsorvezetője, Liz Wahl élő adásban jelentette be, hogy távozik, mivel nem ért egyet az RT szerkesztőségi politikájával, egy hete pedig a londoni iroda egyik munkatársa, Sara Firth adta be a felmondását, mert elfogadhatatlannak tartotta, ahogyan a hírcsatornánál a maláj gép szerencsétlenségét kezelték.
„Létezik elfogultság Oroszországgal szemben, de nem szállhatsz szembe a rosszal úgy, hogy még rosszabbat teszel” – idézte a brit The Guardian a fiatal újságírónőt, aki egy Twitter-bejegyzésében azt írta: az RT-nél alapszabály, hogy mindig Ukrajna a hibás.
A szerkesztőség viszont azzal reagált a történtekre, hogy ők a hivatalos vizsgálat lezárulta előtt nem vonnak le következtetéseket, minden oldalról igyekeznek megvilágítani az eseményeket, még akkor is, ha „már mindenki eldöntötte, ki a vétkes”. Ugyanakkor az RT adásai folyamatosan az ukrán fél felelősségét sugallták, és ez a csatorna számolt be néhány órával a katasztrófa után arról, hogy valójában az éppen Dél-Amerikából hazatérő orosz államfő, Vlagyimir Putyin gépe lehetett az ukrán légvédelem célpontja.
|
Operatőr dolgozik fegyveres szeparatisták felügyeletében a maláj utasszállító tragédiájának helyszínén
Maxim Zmeyev / Reuters |
Az elnöki Il–96-os ugyanis szintén ebben a térségben repült – áll a jelentésben, amely érvként még azt is felhozta, hogy a két gép kontúrja és festése is hasonlít egymásra, noha ennek nem lehetett jelentősége, hiszen több mint tíz kilométeres magasságban csak a radarok észlelhették őket. Az ilyen és hasonló híradások mindenesetre alkalmasak arra, hogy kétségeket ébresszenek a másik oldal állításaival szemben, amelyek szerint oroszbarát szeparatisták lőtték le az utasszállítót.
Az ukrán belbiztonsági szolgálat tegnap egy újabb, ez utóbbi gyanút alátámasztani hivatott hangfelvételt hozott nyilvánosságra. Ezen a közlés szerint két perccel a tragédia előtt az egyik lázadó parancsnok azt jelenti egy társának, hogy „egy madárka” közeledik feléjük. Az ugyancsak orosz állami kézben lévő RIA Novosztyi hírügynökség viszont pénteken „Ukrajna egyik erőszak-minisztériumából” származó értesülésre hivatkozva arról írt, hogy egy ukrán légvédelmi ezrednél tartott gyakorlat során lőhették ki véletlenül a maláj repülőgép vesztét okozó rakétát.
Az orosz közönségnek szánt híreket is elferdítik
Mint a különböző elemzésekből kiderül, nem idegen a tények elferdítése a hazai közvéleménynek szóló orosz tévéadásoktól sem. Márciusban egy kijevi médiaiskola hallgatóiból és újságírókból álló csoport alakult az ilyen esetek leleplezésére. A Stopfake.org internetes honlapon közzétett anyagaikból – miként nemrég a Time amerikai hírmagazin beszámolt róla – egyebek között kiderül, hogy egy és ugyanaz a színésznő szerepelt már különböző tévétudósításokban odesszai szakadártábor szervezőjeként, szevasztopoli politikai menekültként és krími választási megfigyelőként.
Májusban az egyik orosz tévécsatornán Szlavjanszkban készült képekként mutattak be olyan felvételeket, amelyekkel 2012-ben, egy akkori híradóban egy észak-kaukázusi terroristaellenes akcióról szóló tudósítást illusztráltak, és még orosz szakértők is kétségbe vonták azokat a jelentéseket, hogy az ukrán hadsereg foszforbombát vetett be a harcokban.
Így aztán gyakran a „tényekről” szóló beszámolóknak is nehéz hinni, a sajtó egy része nem a tájékoztatás, hanem a propaganda eszközévé vált. És nem csak Oroszországban.
Kijevben sem ismeretlen a hírek kozmetikázása
Arszen Avakov ukrán belügyminiszter például egy Facebook-bejegyzésében nemrég felvetette, hogy az „agyakért vívott háborúban” érdemes lenne propagandaminisztériumot létrehozni. Pedig a kijevi médiával is gyakran megesik, hogy kritika nélkül visszhangozza a sokszor egyoldalú hivatalos közleményeket.
A hadszíntéri jelentések rendszeresen ellentmondanak az ott élők beszámolóinak, bár a kiterjedt harcok közepette ez elképzelhetetlennek tűnik, a lakóövezeteket ért támadásokért, a polgári áldozatokért szinte kizárólag a szakadárokat teszik felelőssé.
|
Újságírók hada fogadta az MH17-es járat áldozatait szállító szerelvényt Harkivban
Gleb Garanich / Reuters |
Az utóbbi hetekben többször is elhangzott, de be nem bizonyosodott az a vád, hogy az orosz hadsereg semmisíthetett meg ukrán vadászrepülőket, a maláj gép lelövése után néhány órával pedig már arról is szóltak hírek, hogy a gyilkos rakétát orosz területről bocsátották fel. Sőt bejelentették, hogy három orosz tiszt hajtotta végre az akciót, a minap viszont amerikai hírszerzési tisztviselők azt nyilatkozták: a repülőgépet minden bizonnyal tévedésből semmisítették meg a lázadók, de nem tudják, ki lőtt, és közvetlenül Oroszországhoz vezető szálat nem találtak az ügyben.
Putyin beveti a kommentelő-hadsereget is
Kaotikus, vadnyugati hangulatú, ugyanakkor szabad volt az orosz internet egészen a közelmúltig. Orosz weboldalakról le lehetett tölteni szinte bármilyen filmet, zenét vagy könyvet, és az ellenzék is bármit mondhatott. A moszkvai vezetés azt vallotta: nem baj, ha vannak Putyin-ellenes hangok az interneten. Sokkal több ugyanis rajta a kiscicás videó, no meg a szexfilm, az emberek többsége úgyis azt nézi majd, és nem politikai blogokat fog olvasni.
Mindez idén tavasszal megváltozott. Vlagyimir Putyin a szocsi olimpiával, illetve a Krím elfoglalásával szerzett plusz népszerűségének birtokában nekilátott, hogy az internetet is megregulázza, illetve az orosz információs hadviselés szolgálatába állítsa. Február óta egy törvény feljogosítsa a hatóságokat, hogy blokkoljanak bizonyos weboldalakat. Ennek gyorsan áldozatául is estek olyan ellenzékiek weboldalai, mint Alekszej Navalnij és Garri Kaszparov – írja a The New York Times.
Áprilisban, miután az „orosz Facebook" alapítója nem volt hajlandó ellenzékiek, illetve a kijevi Majdanon tüntetők adatait kiadni a hatóságoknak, kiszorították cégéből. Pavel Durov, a VKontakte 29 éves alapítója hamarosan Oroszországot is elhagyta. Egy augusztus 1-jén hatályba lépő törvény pedig arra kötelez minden, közösségi oldalakat működtető szolgáltatót, hogy adataikat, szervereiket Oroszország határain belül tárolják, a felhasználók adatait pedig legalább fél évig őrizzék meg.
Egy másik törvény arra kötelezi a naponta több mint 3000 látogatóval rendelkező weboldalakat és blogokat, hogy regisztráltassák magukat a hatóságoknál. Jogvédők és aktivisták szerint ez alapvetően korlátozza a szólásszabadságot az orosz interneten.
Emellett saját (feltehetően fizetett) „kommentelő-hadserege" is van már Putyinnak. A világsajtóban jól dokumentált, hogy másfél-két éve kezdtek feltűnni az Oroszországról írott cikkek alatt olyan kommentelők, akik lelkesen védik és terjesztik a Kreml álláspontját, bármilyen témáról is legyen szó.
