A felemásság egyik jele, hogy a hadsereg nem akadályozta meg a polgári kommunikáció működését. Binali Yildirim miniszterelnök két magántévében is beszélt, és a puccsal szembeni ellenállásra szólított fel. Eközben megszólalt Erdogan is a CNNTürk hírtévében. Ismeretlen helyről szólt a törökökhöz, a katonai puccs elleni fellépésre szólította fel őket, azt kérte, menjenek az utcákra, terekre, és védjék meg a demokráciát. Az elnöki interjút egy Facebook-alkalmazással bonyolították le, a riporter a telefon képernyőjén megjelenő államfővel beszélhetett. A társadalom eleget tett a felszólításnak. Felébredtek a mecsetek imámjai, és országszerte imákat harsogtak az éjszakába a minaretek hangszórói. A tömegek körbevették a katonákat, akik nem lőttek. A törökök több okostelefon-alkalmazást felhasználva mozgósították baráti körüket az ellenállásra. A 2013. nyári, úgynevezett Gezi parki tüntetések után a kormány több alkalommal is megpróbálta ezeket blokkolni, de a felhasználók megtanulták, hogyan kerüljék ki az akadályokat. Ezt a tudást most is alkalmazták. Erdogan elkötelezett hívei és ellenfelei az utcán találkoztak. Kiderült, hogy a katonai hatalomátvételt a kettészakadt török társadalom nagy része elutasítja: még erősen élnek a korábbi puccsokból maradt lidérces emlékek.
|
A kormánypárt a katonák akciója óta folyamatosan az utcán tartja a tömeget
Alkis Konstantinidis / Reuters |
A katonák nem álltak ellen, és a felbőszült emberek a kamerák előtt ütötték őket, késsel támadtak rájuk. A lincselő Erdogan-hívő tömeg a későbbiekben más városokban is rátámadt a kijelölt ellenfelekre. Volt, ahol az alevita kisebbség vagy a kurdok lakta negyedek ellen indultak, s csak a hatóság volt képes megállítani a vérontást. Erdogan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) ifjúsági aktivistái szétverték a Gazetem Istanbul szerkesztőségét, mert puccsbarátnak tartották.
A kormányellenes katonák akciója alig pár órán át tartott. A kormánypárt viszont azóta is az utcán tartja tömegeit. A helyi beszámolók szerint az állandó gyűlésezéssel, ingyenes tömegközlekedéssel, díjtalanná tett telefonnal hatnak rájuk, miközben zenés műsorokkal szórakoztatják a Taksim térre hívottakat. Egy ismerősöm, aki a 2013-as megmozdulások idején és most is járt a téren, azt írta, hogy kísértetiesen emlékeztet minden az akkori történésekre. Csak most az Atatürk Kulturális Központon Erdogan arcképei feszülnek és nem az elnököt bíráló feliratok. A téren most Fethullah Gülent jelképező bábukat égetnek.
A megtorlás szinte a puccselhalásnak pillanatában megkezdődött. Erdogan egy pillanatig sem latolgatta, ki a puccs értelmi szerzője. Azonnal megnevezte fő ellenségét, egykori szövetségesét, Fethullah Gülen 75 éves iszlám hitszónokot, a Hizmet (Mozgalom) szervezet irányítóját. A török állam az USA Pennsylvania államában lévő Saylorsburgban élő Gülen kiadatását követeli. Mindenkit, akit letartóztattak, azzal vádolnak, hogy az ő parancsára cselekedik, hogy az általa irányított „párhuzamos struktúra" tagja. Szerdán 380 török tábornokból és tengernagyból 96 volt őrizetben. A puccs másnapján elbocsátottak és lefogtak nyolcezer rendőrt, elbocsátottak 2700-nál több bírót. Pár nap alatt ötvenezerre emelkedett azok száma, akiket megvádoltak azzal, hogy FETÖ-vel, azaz a gülenista terrorszervezettel állnak kapcsolatban. Bezáratták a Gülen-mozgalomhoz kötődő ezernél több iskolát és hat egyetemet. Tanárok tízezrei kerültek az utcára, lemondásra szólították fel valamennyi egyetem összes dékánját, több száz minisztériumi főtisztviselőt, majd ötszáz állami alkalmazott imámot. A tisztogatás annyira flottul megy, hogy ezt csak készenlétben álló listák alapján tehették. Ez még az EU vezetőinek is feltűnt. Az állami médiahivatal 25 rádió- és tv-állomás adásengedélyét vonta vissza azzal, hogy szintén a puccsista Gülen-mozgalommal állnak kapcsolatban.
Mintha nem is a hadsereg lenne a fő célpont, hanem az értelmiség. Az első hét intézkedései megfélemlítették az ország népes akadémiai közösségét. A kormányzat utasított minden külföldön vendégoktatóként tartózkodó egyetemi tanárt, hogy haladék nélkül térjen vissza. Hárommillió közalkalmazottat is utasítottak arra, hogy függesszék fel nyári szabadságukat. Azt olvastam, hogy a köztisztviselőket kötelezték, vegyenek részt a kormánypárti utcai megmozdulásokon.
Amikor a puccs éjszakáján, már szombaton Erdogan visszaérkezett Isztambulba, azt mondta, hogy a hatalomátvételi próbálkozás „Allah ajándéka volt". Sokan ebből arra következtetnek, hogy az elnök környezete maga provokálta a katonákat. A hadsereg nyilvánvalóan nem volt egységes, és nem a teljes parancsnoki kart avatták be a tervbe. Némely elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a hadseregben lévő gülenisták és a kemalista régi gárda ideiglenes alkut kötött, mivel tudatták velük, hogy a következő napokban nagy nyugdíjazási hullám várható, sokakat le is válthatnak akár koholt gülenista kapcsolatok miatt.
A puccs utáni bosszúhadjárat azonban nemcsak Gülen hívei ellen irányul, de a NATO-tag és EU-tagjelölt ország szövetségesei ellen is. Elég nyíltan megvádolták az Egyesült Államokat a FETÖ támogatásával, az EU-t pedig hogy ellenséges a terrorizmussal küzdő törökséggel.
Minden jel szerint Erdogan újabb külpolitikai fordulatra készül. Az előző hetekben kibékült Izraellel és Oroszországgal. Az izraeli kormánnyal kötött alkut könnyen felrúghatja, ha attól nagyobb politikai hasznot remélhet a hazai vallásos közvéleményben, illetve az iszlám világban – vélik izraeli elemzők. Ennek a célközönségnek szólnak a Nyugat-ellenes, Amerika-ellenes kirohanások is. A Gülen-mozgalom is megfelel célpontnak, hiszen a hitszónok évtizedek óta az iszlám toleranciát hirdeti, rabbikkal találkozott, s fogadta őt II. János Pál pápa is.
Sokan azt is feltételezik, hogy Erdogan valamilyen módon állandósítani akarja személyes hatalmát, és ezt az autokráciát egy sajátos „iszlám demokráciaként" jelenítené meg. Az iráni berendezkedés szunnita modelljeként. Megkérdeztem erről Manyasz Róbert orientalistát, aki szunnita vallástudományból szerzett doktori fokozatot. Ő ezt nem tartja lehetségesnek. Az iszlamizálást azonban továbbviheti az oktatásban, közigazgatásban, de ebben is korlátozottak a lehetőségei. Nem vezetheti be a sariát, azaz az iszlám jogot, mert ezt még a falusiak, a kisvárosok jámbor lakói sem nyelnék le. Manyasz úgy véli, hogy Erdogan fő célja inkább a majd százéves kemalista tradíció megtörése. Ezért a szekularis katonai vezetés hatalmát akarhatja likvidálni. A gülenisták csak névleges ellenség – vélekedett az orientalista.
A puccsot leverték, de az erdogani ellenforradalom csak most bontakozik ki.
A puccsista
A török média közreadta Levent Türkkan alezredesnek, Hulusi Akar vezérkari főnök szárnysegédjének a kelet-európai konstruált perekre emlékeztető vallomását. A tiszt eszerint elismerte, hogy összeesküvő. „A párhuzamos állam tagja vagyok, Fethullah Gülen közösségéhez tartozom" – mondta. „Azóta hajtom végre a közösség utasításait, hogy kineveztek segédtisztté" – tette hozzá. Türkkan vallomása szerint nincstelen parasztcsaládból származik, s kiskorától az volt a vágya, hogy katonatiszt lehessen. Már az általános iskola felső tagozatában felfigyeltek rá, s amikor 1989-ben felvételizett egy tisztiiskolába, a gülenisták hozzájuttatták a tesztkérdésekhez. A tisztet akkor „aktiválták", amikor segédtiszti beosztást kapott. Mehmet Disli tábornok, aki szintén gülenista, előtte kérdezte meg a vezérkari főnököt, akar-e Kenan Evren lenni. (Evren volt az 1980-as puccs vezetője, később államfő lett.) Akar tábornok ezt megtagadta, és ezért őrizetbe vették.
