A hatalom megvonta 25 rádió- és televízióállomás sugárzási jogát, leállították egy szatirikus hetilap nyomtatását. A LeMan éppen a korszellemnek megfelelő, az elsőszámú közellenségnek kikiáltott Fethullah Gülen ellenes puccskülönszámot készített, de ez sem volt elég. Törökországban blokkolták a WikiLeakset miután a kiszivárogtató portál közzétett 300 ezer e-mailt a kormányzó Igazság és Fejlődés Párt (AKP) postájából.
|
Egymás után tartják az utcai megmopzdulásokat
Alkis Konstantinidis / Reuters |
Miközben folyik a boszorkányüldözés a „gülenista ellenállam" feltételezett tagjai ellen a kormánypárt utcai megmozdulásokkal tartja fenn a hisztériát. A tüntetéseken a halálbüntetés visszaállítását követelik. A halálbüntetést 2004-ben éppen a jelenlegi kormánypárt szüntetette meg, az EU-hoz való közeledés kedvéért. Szakértők mindazonáltal felhívják a figyelmet arra, hogy a legsúlyosabb büntetés egy jogállamban aligha róható ki visszamenő hatállyal, márpedig Törökország annak mondja magát. Binali Yildirim kormányfő a vérszomjas közhangulatot némiképp visszafogni igyekvő beszédet tartott, amelyben megismételte, hogy Törökország jogállam, ahol nincs helye a bosszúnak, és egységre szólított fel. A politikus ezt megelőzően a világi ellenzéket képviselő Köztársasági Néppárt (CHP) vezetőjével találkozott.
A török és nemzetközi elemzők próbálják megfejteni, mi is történhetett, ki és miért indította el, s miért ennyire balkezes módon a péntek esti puccskísérletet? Nem zárják ki, hogy valóban az Amerikában élő Gülen szervezete, a Hizmet egyes hadseregbeli hálózatai léptek. Még azt is latolgatják, hogy a mérsékelt, nyugatbarát iszlamisták szövetséget köthettek az vallás állami szerepét elutasító kemalista felső tisztikarral. A hivatalos média több olyan tisztet állít a reflektorfénybe, akik Erdogan elnök, illetve a vezérkari főnök mellett szolgáltak, ám állítólag a Gülen-hálózat parancsait teljesítették. Közlik például Levant Türkkan alezredesnek, a vezérkari főnök adjutánsának kerekdeden fogalmazott beismerő vallomását.
Washingrtoni dilemmák
A demokráciát alapjaiban sértő puccsot, vagy az egyre kevésbé demokrata elnököt támogassuk? – vetette fel a pénteki puccs nyomán egy amerikai elemző. A neokonzervatív vonalhoz tartozó amerikai külpolitikusok néhány éve még a Közel-Kelet számára szolgáló mintát láttak a Gülen-Erdogan párosban: előbbi lett volna a mérsékelt iszlám demokrácia ideológiai oldala, utóbbi a politikai szárny vezetője. A páros azonban felbomlott és egymás ellen fordult, az USA és Erdogan viszonya pedig az utóbbi években többek között a Szíriával, Izraellel és Iránnal kapcsolatos politika miatt is feszültté vált. Ugyanakkor a közel-keleti feszültségek kezeléséhez, az Iszlám Állam elleni háborúhoz és Irán sakkban tartásához az Egyesült Államoknak nagy szüksége van Törökországra. Ezt kellene valahogy összeegyeztetni a török elnök tekintélyelvű felfogásával és kiszámíthatatlan, sokszor paranoiás személyiségével.
A rengeteg letartóztatás és hivatalból való eltávolítás azzal magyarázható, hogy a szolgálatok már korábban feltérképeztek minden olyan személyt, aki valaha is kapcsolatba került a Hizmet valamilyen intézményével (egyetemi előkészítő, magániskola, kollégium, jótékonysági egylet stb). A másik csapást pedig a világi, republikánus, Erdogan-kritikus értelmiségre mérik.
|
Molinó az áldozatok nevével az isztambuli Taksim térren
Alkis Konstantinidis / Reuters |
A török vezetők a hétvége óta nyíltan Amerika-ellenes hangot ütnek meg. Azt állítják, hogy Gülen az amerikaiak embere. Suleyman Soylu munkaügyi miniszter egy tévéinterjúban egyenesen azt állította, hogy az USA áll a puccs mögött, és „a Fethullah Gülen nevű pszichopatát" az Egyesült Államok támogatja. „Bármely állam, amely támogatja Fethullah Gülent, nem a barátunk" – egészítette ki ezt Erdogan a maga részéről.
