galéria megtekintése

A pillangókat nem lehet lelőni

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 13. számában
jelent meg.


Inotai Edit
Népszabadság

Bántalmazott nőket segítő civil szervezetet jutalmazott az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) tegnap a rangos Nansen-díjjal. A kolumbiai Pillangók Új Szárnyakkal tagjai életveszélyes fenyegetések közepette, a világ egyik legkegyetlenebb városában dolgoznak.

Gloria Amparo (jobbra) arra biztatja a buenaventurai lányokat, hogy ne tűrjék az erőszakot
Gloria Amparo (jobbra) arra biztatja a buenaventurai lányokat, hogy ne tűrjék az erőszakot
Juan Arredondo / Unhcr

Nincsenek illúziói Gloria Amparónak (49), hogy az erőszak sújtotta kolumbiai Buenaventurában egy emberöltőn belül javulhat a helyzet. A Csendes-óceán partján fekvő, 450 ezres kikötőváros a bűnözés Mekkája, ipari kikötője a leszámolások helyszíne, a rozzant, szinte a víz fölé épült favelák közé legfeljebb az ott élők merészkednek be.

A kormány nyáron kiküldte a hadsereg különleges alakulatait a városba, de még őket is megdöbbentette az itt tomboló kíméletlenség. Nem egyszerű bandaháborúk dúlnak, hanem valóságos emberi vágóhidak működnek, ahol élő áldozatokat kínoznak, majd darabolnak fel. Az áldozatok között gyakran asszonyok és gyerekek is vannak, olyanok, akik egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen. Vagy csak arra „szolgálnak”, hogy a férfiak az erejüket és a hatalmukat demonstrálják rajtuk.

 

Itt alapította meg néhány éve társaival együtt a Mariposas con alas nuevas (Pillangók Új Szárnyakkal) nevű, női jogokat védő szervezetet Gloria Amparo. – Mindannyian pillangók vagyunk, mert képesek vagyunk az újjászületésre – fogalmaz kérdésünkre Gloria, aki maga is megszenvedte az erőszakot. Mélyszegénységben nőtt fel, szemtanúja volt, ahogy az apja rendszeresen verte az anyját. Kapott életveszélyes fenyegetéseket, amelyek a fővárosig, Bogotáig űzték, mégis visszatért.

Szíria után Kolumbiában a legmagasabb az otthonukból elűzött emberek száma

– Az állam kivonult Buenaventurából, magunkra hagytak minket – mondja lapunknak telefonon. Hangja nem panaszos, inkább határozott. Létrehoztak egy civil szervezetet, amelyben a nők egymást támogatják, lelkileg, jó tanáccsal vagy egyszerűen egy öleléssel. Tudatosítják egymásban, hogy vannak jogaik, hogy nem kötelesek eltűrni a férfiak erőszakosságát, és persze megpróbálják úgy nevelni a kisfiúkat, hogy ne az erőszak legyen a megoldás a problémákra, ha felnőnek.

– Akit gyerekkorában rendszeresen bántalmaztak, megaláztak, az később, felnőttkorában is ehhez az eszközhöz nyúl majd, mert csak ezt ismeri – meséli. Gloriára is rá lehet persze ijeszteni, de annyira nem, hogy elhagyná Buenaventurát. A város környéki településeket járva rátalált nemrég egy asszonyra, aki a földön feküdt, mert nagyon megverték. Az emberek elmentek mellette, ő valahogy feltámogatta, hazavitte a saját otthonába.Néhány nap múlva azonban megjelent a nő férje, és machetével támadt rájuk, azt kiáltozva, hogy elrabolta a feleségét.

– Pedig csak segíteni akartam, mégis úgy tűnt, én vagyok a konfliktus oka – magyarázza. A férfiak egy része leginkább ellenségként tekint rájuk, mert „gyanúsnak” találják a női szervezkedéseket. Ez nem új jelenség, egy társukat, Luzt már évekkel ezelőtt azzal fenyegették, hogy megerőszakolják a tízéves lányát, ha nem hagy fel a nők „heccelésével”. Luz kétségbeesetten sietett a kislányért, és végül ő lett az áldozat, egy egész banda megerőszakolta.

Amikor a férje tudomást szerzett a szörnyűségekről, eltűnt, azóta sem látta. Luz számára már az is megkönnyebbülés volt, amikor először beszélhetett arról, hogy mi történt vele. Buenaventurába nem szivárog be az országos politika, hiába egyezkedik a kolumbiai kormány a baloldali gerillákkal és szorítja háttérbe a jobboldali félkatonai szervezeteket, hiába sikerült részben kifüstölni (vagy csak északabbra űzni) a drogkartelleket; itt 2008 óta csak rosszabb lett a helyzet. Mintha törvényen kívül lennének.

Szíria után Kolumbiában a legmagasabb az otthonukból elűzött emberek száma (5,7 millió), 80 százalékuk nő, és 50 százalékukat érte már szexuális vagy fizikai erőszak. – Itt is a legszegényebbek a legkiszolgáltatottabbak, a ranglétra alján pedig az olyan fekete asszonyok vannak, mint mi – mondja a Mariposa tagjairól. Gloria két lánya is része már a szervezetnek, de vannak nagynénik, unokatestvérek és szomszédasszonyok. Férfi családtagokról nemigen beszél.

– Ez egy nagyon macsó társadalom. A férfi egyik nap még téged tekint a királynőjének, másnap már megaláz, kivetkőzik magából. És minden fontos döntés az ő kezében van. A Pillangók Új Szárnyakkal most megkapták az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) rangos Nansen-díját, és ezzel a világ is megismerheti a működésüket. Ám Gloria élete ettől nem fog megváltozni: hisz a gazdasági fejlődésben, de a társadalmi és mentális változásokhoz sok idő kell.

– Ehhez meg kellene tanulni azt is, hogy ne bántsuk a másikat. Hogy a te jogod addig tart, amíg nem sérti az enyémet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.