Itt alapította meg néhány éve társaival együtt a Mariposas con alas nuevas (Pillangók Új Szárnyakkal) nevű, női jogokat védő szervezetet Gloria Amparo. – Mindannyian pillangók vagyunk, mert képesek vagyunk az újjászületésre – fogalmaz kérdésünkre Gloria, aki maga is megszenvedte az erőszakot. Mélyszegénységben nőtt fel, szemtanúja volt, ahogy az apja rendszeresen verte az anyját. Kapott életveszélyes fenyegetéseket, amelyek a fővárosig, Bogotáig űzték, mégis visszatért.
Szíria után Kolumbiában a legmagasabb az otthonukból elűzött emberek száma
– Az állam kivonult Buenaventurából, magunkra hagytak minket – mondja lapunknak telefonon. Hangja nem panaszos, inkább határozott. Létrehoztak egy civil szervezetet, amelyben a nők egymást támogatják, lelkileg, jó tanáccsal vagy egyszerűen egy öleléssel. Tudatosítják egymásban, hogy vannak jogaik, hogy nem kötelesek eltűrni a férfiak erőszakosságát, és persze megpróbálják úgy nevelni a kisfiúkat, hogy ne az erőszak legyen a megoldás a problémákra, ha felnőnek.
– Akit gyerekkorában rendszeresen bántalmaztak, megaláztak, az később, felnőttkorában is ehhez az eszközhöz nyúl majd, mert csak ezt ismeri – meséli. Gloriára is rá lehet persze ijeszteni, de annyira nem, hogy elhagyná Buenaventurát. A város környéki településeket járva rátalált nemrég egy asszonyra, aki a földön feküdt, mert nagyon megverték. Az emberek elmentek mellette, ő valahogy feltámogatta, hazavitte a saját otthonába.Néhány nap múlva azonban megjelent a nő férje, és machetével támadt rájuk, azt kiáltozva, hogy elrabolta a feleségét.
– Pedig csak segíteni akartam, mégis úgy tűnt, én vagyok a konfliktus oka – magyarázza. A férfiak egy része leginkább ellenségként tekint rájuk, mert „gyanúsnak” találják a női szervezkedéseket. Ez nem új jelenség, egy társukat, Luzt már évekkel ezelőtt azzal fenyegették, hogy megerőszakolják a tízéves lányát, ha nem hagy fel a nők „heccelésével”. Luz kétségbeesetten sietett a kislányért, és végül ő lett az áldozat, egy egész banda megerőszakolta.
Amikor a férje tudomást szerzett a szörnyűségekről, eltűnt, azóta sem látta. Luz számára már az is megkönnyebbülés volt, amikor először beszélhetett arról, hogy mi történt vele. Buenaventurába nem szivárog be az országos politika, hiába egyezkedik a kolumbiai kormány a baloldali gerillákkal és szorítja háttérbe a jobboldali félkatonai szervezeteket, hiába sikerült részben kifüstölni (vagy csak északabbra űzni) a drogkartelleket; itt 2008 óta csak rosszabb lett a helyzet. Mintha törvényen kívül lennének.
Szíria után Kolumbiában a legmagasabb az otthonukból elűzött emberek száma (5,7 millió), 80 százalékuk nő, és 50 százalékukat érte már szexuális vagy fizikai erőszak. – Itt is a legszegényebbek a legkiszolgáltatottabbak, a ranglétra alján pedig az olyan fekete asszonyok vannak, mint mi – mondja a Mariposa tagjairól. Gloria két lánya is része már a szervezetnek, de vannak nagynénik, unokatestvérek és szomszédasszonyok. Férfi családtagokról nemigen beszél.
– Ez egy nagyon macsó társadalom. A férfi egyik nap még téged tekint a királynőjének, másnap már megaláz, kivetkőzik magából. És minden fontos döntés az ő kezében van. A Pillangók Új Szárnyakkal most megkapták az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) rangos Nansen-díját, és ezzel a világ is megismerheti a működésüket. Ám Gloria élete ettől nem fog megváltozni: hisz a gazdasági fejlődésben, de a társadalmi és mentális változásokhoz sok idő kell.
– Ehhez meg kellene tanulni azt is, hogy ne bántsuk a másikat. Hogy a te jogod addig tart, amíg nem sérti az enyémet.
