Putyin akkor is nyer, ha Oroszország vereséget szenved
A putyini hatalomnak égetően kellenek a sportsikerek, de a vereség is lehet mozgósító erő. Moszkva politikát lát az orosz sportolókat érintő doppingbotrány hátterében.
Vitalij Mutko nem lesz ott a riói olimpián. Az orosz sportminiszter ezt maga jelentette be, igaz, arról nem szólt, hogy nem önszántából döntött így: nem kapott akkreditációt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól (NOB). A sportügyek első számú vezetőjeként ugyanis felelősnek tartják azért a doppingbotrányért, amely hónapok óta kíséri az orosz olimpiai felkészülést, és amely komoly politikai-diplomáciai tűzoltómunkára is kényszerítette a moszkvai vezetést. Igyekeztek menteni a menthetőt, miután – a sajtóban megjelent vádakat követően – a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) júliusi jelentése is bizonyítottnak találta, hogy központilag összehangolt doppingprogram folyt Oroszországban.
|
Győztes dobás a favorittól.Vlagyimir Putyin az orosz cselgáncsválogatott edzésén
Alexei Nikolsky / Reuters |
Politikai tényezőkről beszélnek Oroszországban is, ám ott úgy tartják, hogy a nemzetközi viszonyok, az újjáéledő hidegháborús légkör, a Kreml megleckéztetése áll a doppingbotrány hátterében. Azt hangoztatják, hogy a mostani helyzet nagyban emlékeztet az 1980-as évekre, amikor előbb az afganisztáni szovjet beavatkozás miatt amerikai kezdeményezésre 65 ország sportolói nem mentek el a moszkvai játékokra, négy évvel később a szovjet blokk bojkottálta a Los Angeles-i versenysorozatot. A központilag vezérelt, a titkosszolgálatok közreműködésével folytatott doppingprogram vádját Moszkvában következetesen tagadják, és sűrűn hangoztatják azt (amivel nehéz vitatkozni), hogy másutt is használnak ajzószereket.
A nemzetközi porondon ugyanakkor visszafogott, ám a jelek szerint sikeres volt az orosz reakció. Alighanem aktív háttérmunkának is köszönhető, hogy – miközben nemrég még az egész csapat eltiltása fenyegetett – 271 orosz sportoló biztosan részt vehet az olimpián. Sőt a nemzetközi Sportdöntőbíróság döntése értelmében nem zárhatják ki a versenyből azokat, akik már letöltötték a korábbi doppingvétségük miatt rájuk kiszabott büntetést.
Az orosz közvélemény túlnyomó többsége meg van győződve arról, hogy az állam semmiben sem vétkes – állítja Alekszej Makarkin. A Politikatechnológiai Központ moszkvai elemzőcég elnökhelyettese szerint belpolitikai szempontból a sport mindig biztosan nyerő pálya a moszkvai hatalomnak. – A győzelem az ország erejét demonstrálja, pozitív társadalmi mobilizáló tényező, de a vereség vagy az eltiltás is lehet mozgósító erő. Csak akkor azt hangoztatják, hogy a bírók, a sportbürokrácia vagy – mint a doppingbotrányban – a nyugati hatalmak összeesküvésének áldozatává vált az ország – mondta a Népszabadságnak a politológus.
A nemzeti érzelmekre erősen építő orosz hatalmi rendszernek persze elsősorban sportsikerek kellenek, főleg akkor, amikor a gazdaság visszaesőben van, az életszínvonal csökken. – Egy nagyhatalomnak a sportban is nagyhatalomnak kell lennie, márpedig az oroszok többsége úgy tartja, hogy nekik kijár ez a státusz – magyarázta Makarkin. – Nálunk nem elég, ha csak néhány sportágban érünk el sikereket, nekünk kevés, ha az olimpiai éremtáblázaton Kína és az Egyesült Államok mögött a harmadik helyre kerülünk – tette hozzá.
Profi sportolóból megint egyetemista lett
Sajátos trükkel taroltak az oroszok a 2013-ban a tatárföldi Kazanyban megrendezett Universiadén. Az egyetemistáknak rendezett játékok előtt számos profi, köztük sok – az RBK hírportál egy kommentárjában idézett adatok szerint 25 – olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmes sportoló érzett hirtelen késztetést arra, hogy felsőfokú tanulmányokat kezdjen. Az orosz csapat így egymaga több érmet szerzett, mint az összes többi válogatott együttvéve. A szocsi olimpia előtt külföldi sportolók honosításával és külföldi edzők alkalmazásával próbálták emelni a színvonalat. No meg a gyanú szerint ismét csak doppinggal.
