|
| Fotó: China Daily / Reuters |
2007-re Kína azt állította, hogy lakosainak mindössze 36 százalékát érintette az egygyerekes szabály. Ez részben annak volt köszönhető, hogy lazítottak a szabályon. Két egyke szülő vállalhatott második gyereket is.
"A 400 milliós adatot arra a feltevésre alapozták, hogy ha nem vezették volna be a korlátozást, akkor a termékenységi ráta nem változott volna" - magyarázza Gietel-Basten. Vagyis nem számolnak azzal, hogy a születések száma ilyen drasztikus beavatkozás nélkül is változik. A Kínához hasonló ipari és gazdasági fejlődésen áteső országoknál azonban látható, hogy ez nem igaz. Dél-Korea és Szingapúr születési rátája 2013-ban 1,2 volt, Japáné 1,4. A Fülöp-szigeteken ez a szám 3, Indonéziában 2,3 volt.
Egy másik szakértő, Cai Yong a North Carolina egyetemről úgy véli, hogy az egykepolitika szorongást okozott és arra ösztönözte az embereket, hogy fiatalabban vállaljanak gyereket. A korai gyerekvállalás viszont valószínűbbé teszi azt, hogy második gyereket is terveznek a párok.
Sok lánygyermeket megöltek
Az egykepolitikát okolják amiatt is, hogy sok család ölte meg a leánygyermekeket, akiket hagyományosabban kevésbé tartanak képesnek arra, hogy jól fizető állást szerezzenek, mint a fiú utódokat.
A szabályozás életbe lépése óta a lány csecsemők nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a fiúk. Az 1970-es években az ENSZ adatai szerint 1000 élve születésből 60 fiú nem érte meg az egy éves kort. A lányoknál ez a szám 53 volt. Az 1980-as években, amikor már élt a szabályozás az arány 36 volt. Az 1990-es évekre 26 fiú halt meg egyéves kora előtt 1000 élve születésből és 33 lány. A 2000-es években 21 fiú és 28 lány volt az arány.
Természetesen a gyermekhalandósági adatok minden halálokot magukba foglalnak - a baleseteket és a betegséget is -, azonban a számok változása szembeszökő.
"Jogos következtetés" lenne, ha ebből azt szűrnénk le, hogy a gyermekgyilkosságok is szerepet játszottak a számok alakulásában, mondja Jonathan Cave, közgazdász, a Warwick egyetem munkatársa.
A tényleges gyermekgyilkosság, amikor valaki szándékosan okozza egy gyerek halálát, ritka - állítja Gietel-Basten. Néhány család azonban, mivel korlátozottak a rendelkezésre álló forrásaik, a fiúkat előnyben részesíti, ha egészségügyi ellátásról vagy a táplálásról van szó. A vidéken élő pároknak, - részben épp amiatt, hogy megelőzzék a gyermekgyilkosságokat, vagy a kicsik elhanyagolását - megengedték, hogy még egy gyerekük legyen, ha elsőként lány született.
Minden az országban született lányra 1,16 fiú jut az állami Xinhua hírügynökség információi szerint. A CIA World Factbook adatai alapján egyedül Liechtensteinnek van ennél magasabb aránya, ahol 1.26 fiú jut minden lányszületésre.
Az ivararány szokatlan egyenlőtlenségét a magzat neme alapján végrehajtott abortuszokra vezetik vissza. Gietel-Basten óvatosságra int a következtetésekkel kapcsolatban, ugyanis a Kínából származó adatok hiányosak, és sok lányt a születésükkor a szülei egyszerűen nem jelentenek be a nyilvántartásba, mivel ő már a második gyerekük és ezzel megszegnék a szabályt.
Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy az iskolás kort elérve a fiúk és lányok aránya kiegyenlítődik, ami felett viszont a hatóságok gyakran szemet hunynak.
"Biztos vagyok benne, hogy az egykepolitika éreztette a hatását bizonyos területeken a fiúk és lányok arányának felborulásában, összességében azonban ez viszonylag elenyésző. Azokon a helyeken ahol azt várnánk, hogy a legnagyobb ez a hatás, a szegény, falusias régiókban, ott nem érződik. Valójában itt már 1984-ben engedélyezték a két gyereket" - fejtegette Gietel-Baste.
Ennek ellentmondani látszik, hogy a becslések szerint 33 millióval több férfi van, mint nő. Az ebből fakadó társadalmi problémákra megoldást kell találnia az országnak. Egyesek egészen szélsőséges elméleteket dolgoznak ki a kérdésre, mint a feleségmegosztás.
Nem tudják majd ellátni az időseket
Az elöregedő társadalom és az egyke politika következtében a 4:2:1-es háztartások váltak az általánossá, ahol négy nagyszülőt lát el a két dolgozó szülő, akiknek maguknak egy gyerekük van. Ez nagy terhet ró a szülőkre, különösen az anyára egy olyan társadalomban, ahol hagyományosan a családok gondoskodnak az idős rokonokról és a szociális ellátórendszer nem nyújt erre alternatívát.
|
| Fotó: Jason Lee / Reuters |
2050-re az előrejelzések szerint Kína népességének egynegyede 65 éves vagy öregebb lesz. 2013-ban ez még mindössze 9,7 százalék volt. A munkaképes korú állampolgárok számában bekövetkező csökkenés győzhette meg a kommunista pártot, hogy gondolja át az egyke politikát.
A gazdagoknak többet kellett fizetni
Az Economist értesülései szerint a kínai kormány két trillió jüant szedett be 1980 óta a kvótán felüli gyerekek utáni büntetésekből. Az egy esetben kiszabott legmagasabb összegű büntetést, 7,5 millió jüant Csang Ji-mou filmes és felesége fizettek ki tavaly a harmadik gyerekük után bírságként.
A büntetés összege az érintettek vagyoni helyzetétől függően változik. Ezzel kívánták megelőzni, hogy a módosabbaknak annyi gyerekük legyen, amennyit akarnak és egyszerűen csak kifizessék a bírságot, amit megengedhetnek maguknak. A jövőben ezek a pénzbüntetések csak a két gyereknél többet vállaló családokat sújtják majd.
Nagy nyomás van az egykéken
A korlátozás feloldása most is csak részleges. Mindössze két gyerek vállalását teszi lehetővé. Azoknak a nőknek a helyzete, akik ennél nagyobb családra vágynak, lényegében továbbra sem változott. 2013-ban a kormány már enyhített a törvény szigorán és lehetővé tette, hogy még egy gyerek születhessen azokban a családokban, ahol legalább az egyik szülő maga is egyke.
A BBC Kínával foglalkozó munkatársa szerint a szigorú szabályozás mellett megszületett gyerekek helyzete is nehezebb. Hatalmas nyomás van rajtuk, hogy a szüleik és a nagyszüleik elvárásainak megfeleljenek, hiszen ők mindent - lakást, ruhát, ételt, oktatást - biztosítottak számukra. Szintén az ő vállukra nehezedik az idősödő szülők és nagyszülők ellátásának terhe is.
Kína azt hangoztatja, hogy a születések számának csökkenésével felszabadította a nőket, akik így dolgozhattak és takarékoskodhattak is. Az elképzelés bírálói szerint a születések száma enélkül is csökkent volna az iparosodás miatt.
Ugyanakkor számos kínai a túlnépesedés megakadályozása miatt támogatta a szabályozást, így a közösség érdekében hozott személyes áldozat természetesnek számított.
