Antonio Guterres, az UNHCR vezetője szerint a segélyszervezetek „drámai kihívással" néznek szembe. „Az új konfliktusok száma egyre csak szaporodik, a régiek pedig nem oldódnak meg" – idézi Guterres szavait a BBC.
Irak „kitűnő" példa erre, hiszen a közel-keleti országban ismét rendkívül aggasztóvá vált a helyzet a múlt héten. Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) nevű szunnita terrorszervezet az elmúlt héten több fontos iraki nagyvárost is elfoglalt, a következő állomás pedig a főváros, Bagdad lehet. Ez nemcsak rengeteg halálos áldozatot, de újabb menekültáradatot is jelent: a konfliktus kiújulását követő napon máris félmillió menekültről cikkeztek a nyugati sajtóban. Ha az ILIÁ folytatja ámokfutását, ez a szám sokszorosára nőhet.
Szakértők szerint azonban annak a mintegy 6 millió embernek a legaggasztóbb a helyzete, akik már évek – egyesek évtizedek óta – élnek menekültként világszerte. A burmai karen kisebbséghez tartozók például életük jó részét, mintegy húsz évet töltöttek menekülttáborokban.
|
Szír menekültek várnak az ételosztásra Damaszkuszban
Reuters |
Számukra, a jövő sem túl biztató, hiszen az ENSZ szerint senkit nem szabad hazaküldeni, amíg a helyzet nem válik biztonságossá, és nem rendelkeznek biztos lakhellyel. A hazatérés azonban sokak számára igencsak távolinak tűnik. Ennek következtében számos menekülttábor alakult át apró „várossá", iskolával, kórházzal és üzletekkel. „Ezek azonban nem otthonok, és soha nem is válhatnak azzá" – figyelmeztet az ENSZ.
|
33 millió ember saját hazájában él menekültként - például Kongóban
Finbarr O'Reilly / Reuters |
A szervezet szerint a menekülteknél is többen vannak azok, akik lakhelyüket ugyan kénytelen voltak elhagyni, de továbbra is hazájukban élnek.
Ez a jelenség az utóbbi években a polgárháború sújtotta Szíriában öltött igencsak aggasztó méreteket: becslések szerint 6,5 millió szíriai menekült él az ország határain belül, világszerte pedig 33,3 millióra becsülik a saját hazájukban élő menekültek számát.
|
Európát ostromló menekült az észak-afrikai spanyol területek határán
Jesus Blasco de Avellaneda / Reuters |
Az UNHCR szerint a felelősség mindenkit terhel, és a fejlett országoknak jobban ki kellene venni a részüket a krízis enyhítésében, ugyanis a menekültek 86 százalékát a fejlődő országok fogadják be, míg a fejlett országok csupán a fennmaradó 14 százalékról gondoskodnak. Míg tíz éve ez az arány 30-70 százalék volt, addig a jövőben az arányok várhatóan még inkább el fognak tolódni, hiszen Európában például igencsak felerősödtek a bevándorlást ellenző hangok. Guterres szerint azonban akadnak követendő példák.
„Világos, hogy akadnak pozitív példák Európában. Ilyen például Svédország és Németország, ahol nagyvonalú lépéseket tettek a helyzet rendezésére... azonban közös európai szolidaritásra van szükség" – mondta.
Olaszországot is gyakran emlegetik, hiszen a Szicíliától délnyugatra fekvő Lampedusa szigetére napi szinten érkeznek menekülteket szállító hajók. Bár az elmúlt 25 évben legalább nyolcezren vesztették életüket, miközben megkísérelték az átkelést a Földközi-tengeren, a tavaly októberi hajószerencsétlenség fényt derített a probléma drámaiságára. Pár nap leforgása alatt 364 ember vesztette életét, miután egy illegális bevándorlókat szállító hajó kigyulladt és elsüllyedt fél mérföldre az olasz partoktól.
