Ő és csapata ezen próbált segíteni, amikor kifejlesztett egy szoftvert, amely segít a rászorulóknak megfizethető lakást találni. „Ahhoz, hogy támogatott lakáshoz jussanak, legalább húsz vagy harminc ugyanolyan pályázati űrlapot kell kitölteniük. Kézzel. De épp azoknak, akiknek erre szükségük van, gyakran nehezükre esik az írás és olvasás” – magyarázza Grimes. Nekik a helyi civil szervezetek segítenek kitölteni a papírokat, de ez az önkéntesek idejét veszi el az többi feladattól, például az ételosztástól.
A washingtoni civil hackerek meggyőzték a városvezetést, hogy legyen digitális a folyamat, és kifejlesztettek egy programot, amelynek segítségével elég egyszer kitölteni a lapot. „Ez a kedvenc projektem, mert egyszerű, de kézzelfogható megoldás egy valós problémára. Embereknek segít lakáshoz jutni. A Bread for the City (Kenyeret a Városnak) önkéntesei pedig végre megint az élelmezéssel foglalkozhatnak” – mondta Grimes, amikor a washingtoni civil hackerek szokásos kétheti találkozóján beszélgettünk.
De kik a civil hackerek? A pontos definíción még a mozgalom vezéralakjai is vitatkoznak. A legfontosabb, hogy különböző hátterű, de a közvetlen környezetük, városuk sorsa iránt felelősséget érző emberek gyűlnek össze, hogy megoldást találjanak az őket érintő problémákra. Ennek szerves része a technika, hiszen legtöbbször egy mobiltelefonos applikáció, weboldal vagy szoftver jelenti a megoldást. De nem minden civil hacker programozó. Vannak köztük civil szervezetek képviselői, várostervezők, mérnökök, tanárok, művészek és (jó esetben) a helyi önkormányzat képviselői is.
|
A washingtoni civil hackerek összejövetele
A szerző felvétele |
„A civil hackerek olyan emberek, akik együtt dolgoznak gyors és kreatív módon azért, hogy jobbá tegyék a városukat minden benne élő számára” – ezt a definíciót adja meg a Code for America (Programozz Amerikáért) nevű szervezet honlapján Jake Levitas. A mozgalom néhány éve indult, és hamar közismert lett. A Fehér Ház már 2013-ban és 2014-ben is rendezett országos civilhacker-napot. Csak két példa a civil hackerek munkájából: készült olyan applikáció, amely rákapcsolódik a hókotrókat követő GPS-rendszerre, így meg tudja mutatni télen, mely utcák tiszták. Egy másik azt mutatja meg, hol lehet a legközelebb influenza elleni védőoltást kérni.
A washingtoni civil hackerek minden második szerda este gyűlnek össze egy belvárosi épületben. A helyszín az Impact Hub, egy közösségi tér, rendezvényterem és iroda olyan szabadúszóknak, akik nem akarnak otthonról dolgozni. A szolgáltatás nem ingyenes, de a civil hackereknek nem kell fizetniük az íróasztalokkal, kényelmes fotelokkal, telefonokkal és wifivel is felszerelt, barátságos helyiségért. Amikor megérkezem, az iroda felét foglalják el a civilek, akik „bemelegítésnek” pizzát majszolnak a laptopjaik fölé hajolva.
A bejárat mellett biciklitároló áll, és egy fekete labrador szaladgál a résztvevők között. Az egyik szervező, Leah Bannon felírja egy táblára a jelenleg futó projekteket és vezetőik nevét. Este hétkor pillanatok alatt csendet teremt, majd a csapatkapitányok pár mondatban felvázolják, min dolgoznak, és milyen segítségre lenne szükségük. Mindenki ahhoz a csapathoz csatlakozik, amelyik a legjobban érdekli, vagy amelyikben leginkább szükség van rá. Az egyik csoport egy olyan adatbázison és weboldalon dolgozik, amely összegyűjti, milyen szolgáltatásokra és juttatásokra jogosultak a washingtoniak.
Mivel sokan nem is tudják, mi jár nekik. Egy másik csapat az oktatásra költött állami pénzekről készít adatbázist, egy harmadik pedig a lakhatási támogatás űrlapját kitöltő szoftvert tökéletesíti. A tízperces bemutatkozás után a csapatok elvonulnak egy-egy asztalhoz a laptopjaikkal, az „újoncok” pedig rövid fejtágítóra mennek az egyik üvegfalú tárgyalóba Grimesszal. Ez is hatékonyan és gyorsan zajlik, mindenki elmondja, mihez ért, és Grimes igyekszik megtalálni nekik a legjobb feladatot.
„Nem vagyok idevalósi, csak azért jöttem Washingtonba, mert holnap lesz egy koncert, ami érdekel. Szóval ma este nem volt mit csinálnom” – mondja a huszonéves Chris, aki profi dizájner, úgyhogy ahhoz a csapathoz csatlakozik, amelyik épp egy szép weboldalt szeretne készíteni a projektjének. Céltudatos, nem beszél, elmélyülten dolgozik. Csak néha sétál el a konyhába egy-egy szelet pizzáért. „Már olyan olajozottan működik minden, hogy nem is kellenék ide” – viccelődik a harmincas éveiben járó Grimes, aki, amikor nem hacker, akkor statisztikus és PhD-hallgató.
A washingtoni civil hackerek két éve gyűltek össze először. A találkozókat a Meetup.com weboldalon szervezik. „Akkor nem voltunk többen tíznél, és az első alkalmak csak arról szóltak, hogy ültünk egy kávé mellett, és arról beszélgettünk, mit is lehetne csinálni” – emlékezik Grimes. Ma már minden találkozóra ötven-hatvan tag jön el, a taglétszám pedig meghaladja az ezret. Eleinte kéthavonta találkoztak, ma már kéthetente. Ez pénzbe gyakorlatilag nem kerül: a hely ingyen van, és mindenki önkéntes. A Code for America néhány száz dollárral támogatja a washingtoni tagszervezetet, ami pont az ételre és az üdítőkre elég.
„Több mint harminc projektet fejeztünk be, és nem költöttünk rá semmit” – büszkélkedik Grimes, és mintha maga is nehezen hinné el.
A civilhacker-mozgalom elindulásához szükség volt arra, hogy egyre több kormányzati szerv egyre több adatot tegyen elérhetővé az interneten. A civil hackerek nagyon sok projektje ugyanis olyan weboldal, amely egy-egy ilyen adatbázist tesz könnyen használhatóvá és értelmezhetővé.
Chris Given épp egy olyan adatbázison dolgozik, amelynek segítségével követni lehet, mely iskolák jogosultak plusztámogatásra, és hogy a pénz a valóságban hová megy. A kettő ugyanis nem egyezik.
„A helyi önkormányzatnak dolgozom, az a feladatom, hogy az oktatásüggyel kapcsolatos adatokat feltegyük a honlapra. De felmerült bennem, hogy ezekkel az adatokkal valami hasznosat is lehetne csinálni. Úgyhogy most már mindkét csapatban játszom” – tájékoztat. Először egy olyan weblapot csinált a csapatával, amely segített eligazodni a szülőknek, miután újrahúzták az iskolakörzetek határait. „Ez mindenkit érint, mindenkinek a gyereke jár iskolába. Készítettünk egy applikációt, amelybe csak be kellett írni a lakcímet, és egyből megmondta, milyen változásokra számíthatnak.”
Egyes intézmények pluszpénzre jogosultak a hátrányos helyzetű gyerekek után, vagy segítséget kaphatnak az akadálymentesítéshez. „Az iskolák költségvetése annyira bonyolult, hogy senki sem érti. Olyan helyekre is áramlik a pénz, ahol nem lennének rá jogosultak. Volt olyan igazgató, aki a mi adatbázisunkat használva jött rá, hogy sokkal több pénzt kellene kapnia az iskolájának. A szülők is jobban értik, mi zajlik az oktatásügyben, és az információk birtokában hatékonyabban tudnak harcolni a gyerekük iskolájáért.”
A legtöbb projekt a kéthetenkénti néhány óránál több munkát igényel. Vannak, akik keményen dolgoznak szerda este is, de Chris Given szerint az igazi munka két találkozó között zajlik. „Itt csak beszélgetünk, sztorizgatunk, felosztjuk a feladatokat. Egyébként néha szinte olyan, mintha ez lenne a főállásom.” Given a civilhacker-közösségben azt szereti a legjobban, hogy sokszínű. Nagy segítség, ha az önkormányzattól is jelen van valaki. Grimes:
„Volt olyan, hogy nagyon sokáig nem tudtunk megszerezni egy adatbázist a városházáról. Egyik szerda este eljött ide az önkormányzat munkatársa, s csak csendben ült. Néhány napon belül nálunk voltak az adatok.”
Az önkormányzat embere azóta állandó résztvevője a hackeresteknek, és segít, ahol tud. A civil hackerek szerint a munkájuk hozzájárulhat ahhoz, hogy a lakosság és a választott tisztségviselők szorosabban együttműködjenek, és a mozgalom az amerikai sajtó szerint segíthet felkelteni az érdeklődést a mai fiatalokban a politika és a közélet iránt.
A kormányzati szervek által elérhetővé tett, egyre több közérdekű adattal nemcsak a civil hackerek, hanem az újságírók is foglalkoznak. Ezért szinte magától értetődő, hogy a két csoport együttműködik. Két éve a washingtoni civil hackerek írtak olyan programot egy helyi rádiónak, amelynek a segítségével a weboldaluk olvasói élőben tudták követni a különböző körzetekből beérkező választási eredményeket.
„Próbálunk minél jobb kapcsolatot kialakítani az oknyomozó újságírókkal. A legnagyobb gondunk most az, hogy a cikkek megjelenése után nem mind hajlandók rendelkezésünkre bocsátani az adatbázist, amellyel dolgoztak. Kikérik a közérdekű adatokat, de utána nem adják oda nekünk, pedig sok ötletünk lenne, mire lehetne még azokat használni” – mondja Justin Grimes. Given hozzáteszi: „Nagyon sokat dolgozunk együtt újságírókkal. Volt, hogy ők kértek meg minket arra, hogy készítsünk interaktív térképet egy cikkhez arról, hol van a legtöbb fegyver Washingtonban. Megesik, hogy ők bukkannak a mi munkánkban sztorikra.”
Catherine Bracy, a Code for America kommunikációs igazgatója szerint a civil hackerek már az Egyesült Államok alapításánál is ott voltak. Az interneten elérhető előadásában elmondja, hogy szerinte az első civil hacker a politikus és feltaláló Benjamin Franklin volt. Ő például, amikor felismerte, hogy kevés a tűzoltó Amerikában, megalapította az első önkéntes tűzoltóságot. „Az egész amerikai demokrácia a hackelésen alapszik, mert ez arról szól, hogy nemcsak panaszkodunk egy probléma miatt, hanem megpróbáljuk megoldani.”
