2011-ben a legnehezebb matematikai feladatokat a tanulók 16,7 százaléka oldotta meg (2009-ben tíz százalékuk). Természettudományokban a legutolsó eredmények 10,8 százalékot mutatnak, míg korábban 7,6 százalék oldotta meg a legnehezebb feladatot. Szövegértésben hét százalékról tízre növekedett a legnehezebb feladatokat is megoldók aránya. Lengyelországban a mostani kiemelkedő eredmények az öröm mellett heves politikai vitát provokáltak. Amikor december elején nyilvánosságra hozták a lengyel diákok sikerét, Donald Tusk miniszterelnök sajtóértekezletet tartott, és a tanárok munkáját dicsérte.
Mások viszont arra emlékeztettek, hogy a mostani eredmény az 1999-ben elkezdett iskolareform eredménye, s ennek szerzője az akkori miniszter, Miroslaw Handke professzor volt. Handke nevéhez fűződik az addigi nyolc plusz négy osztályos rendszer átalakítása. Korábban a lengyel gyerekek hétéves korban indultak iskolába, s az általános képzés nyolcosztályos volt. Az általános elvégzése után négyéves általános líceumban, technikumban vagy szakiskolákban tanulhattak tovább. Az ezredfordulóval az elemi iskola hatosztályos lett, és (akárcsak Amerikában) háromosztályos gimnázium követi. Ez is középiskola, kötelező ide is beiratkozni. Gimnáziumokat hoztak létre a járásokban, kisvárosokban is. A gimnázium középiskola-jellegét mutatja, hogy a hároméves képzést vizsga (kisérettségi) zárja.
A középiskolai képzést tehát két évvel korábban kezdik, s a kötelező általános oktatást egy évvel meghosszabbították Lengyelországban. A gimnáziumok összekapcsolódhatnak líceumokkal is. A jelenlegi rendszerben hároméves általános líceumok és négyéves technikumok vannak, a szakiskolai képzés is egységesen hároméves lett. A tankötelezettség 18 éves korig tart. Zbigniew Marciniak matematikaprofesszor, aki a PISA-bizottságban Lengyelországot képviseli, azt mondja, a feltűnően jó eredmények egyik legfőbb oka az, hogy a teszteket megoldó 15 éves diákok már az új tanterv alapján tanultak. Ez a korábbinál precízebben határozta meg, mit is kell a gyereknek erre az életkorra elsajátítania. Marciniak aláhúzza: nem a lengyelek mentek a PISA követelményei után. A PISA 2010-ben határozta meg a 2012-es év követelményeit, ám azt a tudásszintet a lengyel tanterv már 2008 óta tartalmazta.
„A világ abba az irányba tart, amelyet mi előre láttunk” – állítja a matematikus. A politikai rendszerváltás, tehát 1989 után a reformok elsősorban a tanszabadság érvényesülését, a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb pedagógusi és iskolai autonómiát jelentették. Valódi szervezeti-tartalmi változást pedig Handke reformjai hoztak. (A két világháború közötti Lengyelországban is hasonló módon épült fel a közoktatás. Az elnevezéseket – gimnázium, líceum – is onnan vették.) A nyilvánosságban a kezdetektől fogva inkább bírálták-támadták a gimnáziumok létrehozásának eszméjét. Az iskolatípus úgy jelent meg, mint a gyermeki és kamaszbűnözés táptalaja, a korai szexuális szabadosság és kábítószerezés színhelye. Az átszervezés eredményei később jelentkeztek: a szenzációként fogadott vizsgálatot a reform tizenkettedik évében végezték.
A lengyel szakértők többsége emlékeztet: az oktatás hajója nagyon lassan mozdul, még lassabban gyorsít. Az eredmények is lassan mutatkoznak meg. A reform a lengyel 13–16 évesek tanulását egységes iskolarendszerbe, a gimnáziumba irányította, ahol egységesek a követelmények is. Vannak „jó” és „rossz” gimnáziumok. A lengyel vidék, a kisvárosok számára azonban a rendszer mégis színvonal-emelkedést jelentett. Más a helyzet a városokban s különösen a nagyvárosokban. Ott a tanulóknak legalább a fele nem a lakóhelyi körzet szerinti gimnáziumba jár. Jelentkezik a szegregáció ismert jelensége, de ez elsősorban jövedelmi alapú, illetve a szülők képzettségétől függ. (Lengyelországban a jövedelmek szerinti gazdasági-társadalmi rétegződés igen magas – írja egy tanulmányában Tomasz Szkudlarek, aki neveléstudományt oktat a Gdanski Egyetemen.
Szerinte a szegregáció elleni küzdelmet nem csak úgy kell értelmezni, hogy abban a szegényeket tanulásra ösztönzik. Meg kell győzni a tehetőseket, hogy ne vigyék el gyerekeiket a körzeti iskolákból, mert ez hosszú távon nekik sem érdekük. Egy másik kutatás szerint a lengyel középosztály a lakóparkok luxusgettóiba költözik, ahol az iskolák színvonala és a tanárok felkészültsége is kiemelkedő. A legutóbbi PISA-vizsgálat egyik, a lengyelek számára biztató eleme éppen az volt, hogy nőtt azoknak a gyerekeknek az aránya, akik a nehéz feladatokat is megoldották. Kérdés, hogy ők a „jó” gimnáziumokból kerültek-e ki. A különbségek ugyanis egyre növekednek az iskolák között. Poznanban például 2002-ben a gimnáziumok közötti színvonalkülönbséget tíz százalékra becsülték, ez hét évvel később már harmincszázalékos volt.
A kutatók a szegregáció mechanizmusát így írják le: a jó tanulók még jobbak lesznek, mert lehetőségük van bármely iskolában tanulni. A segítségre szorulók eredményei pedig tovább romlanak. Magukra utaltak, és a csoportjukban nincsenek olyan „lokomotívok”, azaz igényesebb tanulók, akik húznák magukkal a többieket, és jó példát mutatnának. Riportok sokasága leírja, hogyan alakulnak át – különösen a nagyvárosokban – az elitgimnáziumok versenyistállóvá. Ezekben az iskolákban a gyerekek az első osztálytól kezdve tudják, melyik elismerten jó líceumban akarják folytatni a tanulást. Ehhez képest vállalnak a családok különórákat, különböző tanfolyamokat, hogy a gyerek bekerülhessen a karriert garantáló felsőbb középiskolába. (Ezzel együtt a lengyelek szerint az iskoláik közötti különbségek a fejlett világ más országaihoz képest elhanyagolhatók.)
Azt is tudni kell, hogy Lengyelország etnikailag, nyelvileg egységes állam. Nincsenek nagy számban bevándorlók, kisebbségek, migránsok. A roma kisebbség nem számottevő. Van viszont érezhető kulturális-civilizációs különbség az ország keleti és nyugati vajdaságai között. Sokan emlékeztetnek rá, hogy a mai lengyel 15 évesek szülei között sokkal több a felsőfokú képzettségű, mint a korábbi nemzedékekben. Ez pedig azért van így, mert a rendszerváltást követően a korábbiaknál sokkal szélesebbre nyíltak a felsősoktatási intézmények kapui Lengyelországban is. Janusz Czapinski, a Varsói Egyetem szociálpszichológia-professzora egyike azoknak, akik nem annyira az iskolában,mint inkább a szülőkben látják az előrelépés okát.
Egy rádióinterjújában azt mondta: „Lengyelország abszolút világrekordot ért el, ha azt vizsgáljuk, milyen ütemben növekedett a felsőfokú végzettségű szülők aránya a gimnazista korú gyerekeknél. Az utóbbi tíz évben évente átlagosan tíz százalékkal nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma a 25–35 éves korosztályokban. A szülők miatt kezdtek jobban teljesíteni az iskolában a gyerekek. A szülők ma sokkal többet invesztálnak gyerekeik intellektuális fejlődésébe.” Czapinski szerint az iskola jelentősége még csökken is az oktatási-nevelési dimenzióban. A szociálpszichológus úgy véli, itt az ideje annak, hogy jobban odafigyeljenek az oktatásban a szocializációra, hogy a tanulók képesek legyenek a közös versengésre is.
Szerinte ezt mondják a munkaadók is, akik szerint olyan végzősök állnak munkába, akik nem sajátották el azokat a készségeket, amelyek kollektívában végzendő munkára tennék őket alkalmassá. A lengyel „PISA-győzelemnek” talán az a legfontosabb hozadéka, hogy a társadalom, a pedagógusok és a szülők ugyanolyan hévvel folytatják a vitát az oktatás színvonaláról és gondjairól, mintha csúfos kudarcot kellene kijavítani. Sokan felvetik, lehet, hogy a tesztek voltak túl könnyűek, hiszen a munkaadók továbbra sem elégedettek a végzettekkel. Mások azt hiányolják, hogy a lengyel egyetemek nincsenek sehol a nemzetközi listákon. Többek szerint a lengyel iskola nem készíti fel eléggé a diákokat a társadalomban való létre, nem neveli, nem képzi őket együttműködő állampolgárokká és demokratákká. A The Economist ismertette Amanda Ripley oktatással foglalkozó újságíró könyvét.
A világ legokosabb gyerekei a címe a Simon and Schuster nagy amerikai kiadónál megjelent kötetnek. A szerző ebben méltatja Handke reformját, s kiemeli, hogy sikerült egységes középiskolában képeznie azokat a gyerekeket is, akik nem készülnek felsőfokú tanulmányokra. Elhalasztotta belépésüket a szakképzésbe, a munka világába, s ez alapvetően növelte a diákok nemzetközileg mért teljesítményét. A lengyelek alaposan megelőzik az amerikai diákokat, miközben az egy lengyel tanulóra költött összeg töredéke az amerikainak. Amikor a tanárok igényes munkát követelnek, a diákok felnőnek a követelményekhez, ha viszont a gyerekeket a maguk ismereti teljesítményszintjén tartják, az csökkenti a tanulást, és növeli az egyenlőtlenséget. Persze vannak, akik az alacsony elvárásokat kedvelik: azoknak könnyebb megfelelni...
Young people carry a Polish national flag during the National Flag Day holiday in the center of Poznan May 2, 2010. The flag, which is about 100 metres long, was made by youth from Poznan's secondary schools for National Flag Day. REUTERS/Tomasz Kaminski/Agencja Gazeta (POLAND - Tags: SOCIETY) POLAND OUT. NO COMMERCIAL OR EDITORIAL SALES IN POLAND
