Yves Klein sajátosan európai gesztusfestészetében a táblaképfestő hagyományt az akcióművészettel ötvözte: pezsgőző közönség előtt öltönyös karmesterként egy létráról irányította kék festékbe mártózó,  hatalmas vásznakon hempergő aktmodelljeit.

Minden nap egy újabb néhány perces filmecske kerül föl a www.jonasmekas.com című honlapra, ami a megjelenés napján ingyen letölthető. Később 1-2 ezer forintért vehetjük meg a hosszabb-rövidebb filmrészleteket. A letölthető anyagok közül vannak 1949-es és aznapi felvételek is, illetve a mesteren kívül más alkotók munkái (pl. Jim Jarmusch és Kenneth Anger a sztárok közül, vagy Virginie Marchand a kevésbé ismert alkotók köréből).

Az egymásra helyezett politikai szimbólumok (vörös és Dávid-csillag) elsőre talán döbbenetet keltenek, és kérdéseket vetnek fel a nézőben. E zavart fokozandó, a két egymásra helyezett csillag jobb sarkában, folyó betűvel írt „major” felirat olvasható. A Gálik András és Havas Bálint alkotta művészeti csoport a 2003-as Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítójaként vált ismertté.

Lengyelország, amely Magyarországgal együtt, 2004 májusában lépett be az EU-ba vélemény- és szólásszabadságra épülő demokrácia, ám a katolikus egyházat is maga mögött tudó erkölcsi-hatalmi pozícióban lévő jobboldali koalíció a művészeti szcénára is cenzúrával felérő nyomást gyakorol.

Nem véletlen, hogy a „politikai test” fogalmát a Fotográfia és Politikai test címen a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékén megrendezett konferencián előadók többsége a fizikai test képi megjelenítésére szűkítette.

Ha valóban egy alapvetően vizuális kultúrában és egy mélyrehatóan szexuális világban élünk, akkor a hétköznapi naiv realizmust semmi sem tudja jobban megrendíteni, mint a női test újraértelmezése. Schuller Gabriella könyve a színház- és a performansz-művészet (feminista) kritikai elméletéről és az avantgárd világáról szól.

Nagyszabású kiállítás látható a Műcsarnokban, amelyen nemcsak Kempelen Farkas (1734-1804) életútja és találmányai, de a 18. századi udvari élet kulturális sokszínűsége is megelevenedik. A sakkozógép örök vonzásának tisztelegve, március 23-án Polgár Judit sakklépése nyitotta meg a tárlatot. A kiállításról Mélyi József és Kálmán Rita kurátorokkal beszélgettünk.

Lehet-e jövőbemutató szerepe a kortárs képzőművészetnek egy városban, melynek megrázóan egyoldalú jelen-tudata feltarthatatlan fejlődést és változást diktál? A 2. Moszkvai Kortárs Művészeti Biennálé egy olyan városban zajlik, ahol minden nagyobb, gyorsabb és magasabb a megszokottnál. A neves nemzetközi kurátorok által összeállított fő kiállítási projektek mégis, vagy éppen ezért erőtlennek tűnnek.

Megjelent az INDEX. A művészet helyszínei/ places of art áprilisi száma, melynek segítségével eligazodhatunk a budapesti kortársművészeti kiállítások útvesztőjében, ráadásul egy kis körítést is kapunk hozzá útravalónak.

Önarckép fotóján a ‘BEUYS’ feliratot pingálta orra alá Mécs Miklós fiatal magyar képzőművész, aki Fischer Judit nagyonmagas nő alkotótársával közösen a Szájjal és aggyal festő művészek világszövetségének (SZAF) az alapítója is egyben. A csoport kiállítása a héten látható a budapesti Stúdió galériában.

Az elmúlt ötven év festészete mellett kortárs alkotók képei is szerepeltek az (egykori) Műterem Galéria és Aukciós Ház legújabb kiállításán. A Virág Judit vezette vállalkozás nem pusztán nevet, hanem üzleti stratégiát is módosított.

Szerencsére nem az elmúlt évek kvázi-okkult Da Vinci-mániája okán villog Lisa titokzatos mosolya a BKV ügyfeleinek mindennapjaiba, hanem a Szépművészeti Múzeum egy újabb kampányának hirdetéseit láthatjuk: megnyílt, és június 24-éig látható az Artpool Művészetkutató Központ művészbélyeg-gyűjteményét bemutató kiállítás.

Egyik kiállításának recenzense azt a költői kérdést vetette fel két évvel ezelőtt, hogy vajon hogyan fogja überelni épp akkori extravagáns kiállítás-akcióját Nagy Kriszta, az újra és újra „extrém” művekkel előálló festőművész? Hát úgy, hogy most (már) a múzeumok falára fest.

A Trafó Galéria nemzetközi művészeket felvonultató kiállítása a gyűjtés jelenségéről szól. A Vízivárosi Galéria fiatal magyar műgyűjtők gyűjteményéből mutat be válogatást.

A tranzit.hu a NOL kultúra rovatával együttműködésben önálló microsite-ot indít útjára, melynek missziója a kortárs képzőművészet szélesebb körben történő népszerűsítése. A leendő oldal fejlesztői a minél jobb minőségi és olvasói igények kielégítése céljából várják a NOL kultúra rovat olvasóit egy beszélgetésre - közvéleménykutatás keretében.

Szacsva y Pált így, leszakadt ipszilonnal ismerik azok, akik a magyar kortárs képzőművészetnek azon vonulatát is figyelemmel követik, amelynek kiállításain többnyire mindig zümmög és villódzik valami, a látogató különféle interfészekkel babrálhat, mindezen közben egy eszköz elsőre nehezen értelmezhető képeket vetít. Szacsva y Pál médiaművészeti munkákat hoz létre – ezek többsége manipulált és vetített fotókból, videókból, médiával kapcsolatos installációkból, és a netre (is) kitalált projektekből áll.

A kortárs képzőművészeti világ szakmai berkeibe nyerhet betekintést az érdeklődő, amennyiben hajlandó együtt reggelizni vagy akár weekendezni jeles képzőművészekkel, kurátorokkal valamint műkritikusokkal.

Hogyan kérdeznek rá a kelet-európai művészek az identitásra – legyen az "női, művészi, nemzeti vagy valamely periférikus csoporthoz tartozó"? Erre voltak (megint) kíváncsiak a Ludwig Múzeum új kiállításának szervezői.

A műcsarnoki tárlat alapján most megjelent katalógus elméleti színpada nagyon szofisztikált, a darab mégis egy kicsit unalmas. Az intézménykritika melodrámája már legalább a hatvanas évek óta színen van, és legalább egy Strindberg, vagy egy Lars von Trier kellene ahhoz, hogy ebből valami ütőset hozzon ki.

Az Első budapesti képzőművészeti könyv- és folyóirat vásár hiánypótló kezdeményezés, de nem pusztán ezért remek ötlet. Megvalósulása egyben arra is példa, miként képes egy kulturális közintézmény szolgáltatói feladatát egy pofon egyszerű koncepció segítségével hatékonyan betölteni.