Az SMS és a blog keresztezéséből született mikroblogok néha fontos eseményekről tudósítanak. Igazi hozadékuk azonban az, hogy megörökíthetjük magányos, érdektelen mindennapjainkat, és bepillantást nyerhetünk mások szintén banális és unalmas életébe.

„Olyan, mintha nem akarna beköszönteni a tél. Nyitott ablaknál állok a parlamenti dolgozószobámban, nézem az utca forgalmát az inkább tavaszias napsütésben. És – lám-lám ilyenné tesz a politika – arra gondolok, hogy egy előnye biztosan van ennek a jó időnek: kisebb lesz az emberek fűtésszámlája.”

Az elmúlt években számos barátommal, és rokonommal sikerült megkötni egy ún. „meg nem támadási szerződést”, melynek lényege, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot karácsonyra. Vannak, akikkel a megkötött szerződés tartalmazza, hogy kötelezően együtt töltünk egy forralt bor fogyasztós, aszalt gyümölcsöt eszegetős estét, valamikor karácsony előtt, és vannak, akikkel csak egyszerűen békén hagyjuk egymást, és se nem ajándékozunk, se nem találkozunk az amúgy is, programokkal túlterhelt karácsonyi időszakban.