Alig ismerek méltóbb búcsút a pályától, élettől, munkától, mint Robert Altman nálunk Az utolsó adás címmel vetített filmje. Altman világéletében beskatulyázhatatlan rendező volt. Elég későn jutott önálló játékfilmhez, és hatalmas sikerei ellenére (a korai M.A.S.H. vagy a kései Rövidre vágva) soha nem számított igazán Hollywood nagy sztárrendezői közé. Európai értelemben vett "szerzői művet" soha nem csinált, viszont a szabályokhoz igazodó "műfaji filmek" bevált szabályait sem követte iskolásan - így lett eredeti alkotó nagy Hollywoodban. Most eddigi műveire csak kissé hasonlító filmmel búcsúzik.

Harmadszor fut neki az Oscar-díjnak A tégla című új filmjével Martin Scorsese. 2002-ben a New York bandái, két éve az Aviator bukott el a nagyhírű díj piaci versenyében. Sőt: nemcsak elbuktak, hanem sok néző és kritikus számára kínos hatást is keltettek.

"Diktálom Róma hét királyának nevét!" Numa Pompilius és a többiek. Kapa (Mucsi Zoltán) belekezd kétszer is, bár nemigen jut a végére. Amerikai üzletemberek jönnek fekete szemüvegben és roppant szigorúan. Pepe (Scherer Péter) benősül az üzleti körökbe, de csúnyán becsapják, nincs pénz filmkészítésre.

Fabián Bielinsky argentin rendező néhány éve nálunk is jól fogadott, feszült bűnfilmmel mutatkozott be. A Kilenc királynő valahogy a semmiből, a messzi Argentínából jött - ahonnan nem vártunk értékes, izgalmas mozit.

Szikár, zárt szerkezetű, kevés szereplős, olykor feszült film a Mansfeld, Szilágyi Andor munkája. A rendező becsülendő tisztes szándékáért: következetesen ragaszkodik a tényanyaghoz, és kerül minden divatos fogást.

Almodóvar új filmje az Arany Pálmára is esélyesként indult Cannes-ban, végül (csak?) forgatókönyvi díjat kapott - teljesen megérdemelten.

"Szemérmetlen romantikusoknak" ajánlja Roberto Benigni filmjét az egyik római lap ismertetője. Tavaly az évad legtürelmetlenebbül várt olasz premierjeként a híres komikus Tigris a hóban című új opusa 800 kópiával zúdult a félsziget szinte összes mozijába.

A figyelemre méltó és gyakran jó rendezők jó filmjeiben játszó színész, Steve Buscemicsendes filmet rendezett. Paradoxnak hangzó elismeréssel azt mernémmondani: a Facér Jimmy olyan rokonszenves, mint egy pályája legelejénjáró, sokat ígérő elsőfilmes bemutatkozása. Pedig Steve Buscemirendezőként sem teljesen kezdő.

A Hidegzuhany kicsit olyan, mint a hetvenes-nyolcvanas évek "budapesti iskolának" nevezett dokumentáris jellegű magyar játékfilmjei voltak.