De a stabilitás megőrzése érdekében, a kedvező eredmények mellett is már az idei évre kétmilliárd eurós takarékossági programot jelentett be Dieter Zetsche, a Daimler-konszern elnöke, aki azt is elmondta, hogy nem állnak le a fejlesztésekkel: 2020-ig 1,5 milliárd euró értékben ruháznak be a sindelfingeni gyárba, ahol ebben az időszakban 12 új Mercedes-modell készül majd.
A karcsúsítások önmagukban persze nem elegendőek, így modelloffenzívával próbálnak előremenekülni a gyártók. Az Opel Group igazgatóságának tagja, kereskedelmi igazgatója, a Daimlertől kilenc hónapja átigazolt Peter Christian Küspert Budapesten is megerősítette: gyorsan kell alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, mert leginkább az új kategóriákkal lehet hódítani. Ezt bizonyítja a Mokka sportterepjáró és az Adam mini sikere, ezért is tervezik, hogy 2018-ig 27 új modellt mutatnak be, többségüket új generációs motorokkal, ami jó hír a szentgotthárdiaknak.
Nem jó hír viszont a bezárásra ítélt bochumi Opel-gyárnak, ahol az év végén 3300 állás szűnik meg, a végkielégítések és az üzemi terület szanálásának költsége meghaladja a félmilliárd eurót. A Fordnak is hasonló költségekkel kell számolnia a belgiumi Genkben működő telephelye felszámolásakor.
A további költségcsökkentés keretében több gyárat is bezárnak Európában, mert remény sincs arra, hogy ismét évi 15 millió darab új kocsira legyen vevő. Márpedig még a fénykorban is túlzottak voltak a bővítések, mert a gyárbezárások ellenére is csak az arány javult: az előrejelzések szerint az idei eladások nem érik el a 14 milliós darabszámot, miközben az európai kapacitás meghaladja a 20 milliót.
Van olyan francia, olasz és spanyol gyár, ahol a termelés alig éri el az ötödét a lehetségesnek, miközben a foglalkoztatottság ennek többszöröse. Két év alatt a bezárásokkal 650 ezer autóval, különböző más átcsoportosításokkal pedig további 550 ezerrel csökken az európai gyártókapacitás. A felesleget az EU-n kívüli export sem köti le, mert a világmárkáknak vannak gyáraik a jelentős célpiacokon.
Az európai autóipar 13 millió embernek ad munkát, és ez az a szektor az EU-n belül, amely a legtöbbet költ kutatás-fejlesztésre, ugyanakkor a jelenlegi gazdasági környezet mellett a politikai döntések sem könnyítik meg az ágazat helyzetét. Ezért fordult nyílt levélben az Európai Unió döntéshozóihoz a piacon harmadik helyen álló autógyártó első számú embere.
Stephen Odell, a Ford európai, közel-keleti és afrikai régiójának elnöke szerint az új Európai Bizottság lehetőséget jelent az európai járműipar versenyképességének javítására, és persze az itteni gyártók megvédésére is. A gazdaság élénkülése lassú és a munkanélküliségi ráta most is tartósan magas. Odell szerint csak akkor érvényesülhet az egységes piac minden előnye, ha valóban új pályára áll Európa. Ehhez olykor jobb az EU-nak, ha kevesebbet tesz, idézi a leköszönő bizottsági elnököt, Barrosót a Ford-főnök, aki példának hozza fel a kereskedelmi szerződéseket, melyeknek nem csupán szabadnak, de tisztességesnek is kellene lenniük.
Az egyenlőtlen alku példája az EU és Japán között tervezett megállapodás, mert korlátozásmentes hozzáférést biztosítana a japánoknak az európai piachoz, miközben Japán nem nyitja meg saját piacát. Ezenkívül pedig az alulértékelt japán fizetőeszközzel tisztességtelen versenybe kényszeríti az európai autóipart, szándékosan kockáztatva sok ezer munkahelyet.
Ehhez hasonló volt az évekkel ezelőtt megkötött EU–Korea szabad kereskedelmi megállapodás, ami teljesen megnyitotta az európai piacot a dél- koreai versenytársak előtt, de nem nyitotta meg a koreai piacot a nagy európai gyártók számára, melyeket napjainkban is fékeznek az újabb és újabb vámnak nem minősülő akadályok. Az EU és az USA közötti átfogó kereskedelmi megállapodás viszont hatalmas előnyökkel járhatna a növekedés, a munkahelyek és a fogyasztók szempontjából, így továbbra is erőteljesen törekednünk kell erre a megállapodásra, állítja nyílt levelében a Ford régiós elnöke, Stephen Odell.
