Az Európában az EU minap elfogadott nagylelkű piackönnyítései ellenére többségükben versenyképtelen ukrán áruk Oroszországban elkelnek – már ha kellő hátszelet kapnak Moszkvától. Ha nem, akkor különféle kifogásokkal kitiltják őket, ahogy például tiltólistára kerültek a legesélyesebb ukrán elnökjelölt, Petro Poroshenko Roshen nevű édesipari konszernjének termékei (az üzletembernek egyébként Magyarországon is van gyára).
A Roshen elleni orosz lépéseket április elején enyhítették, Moszkva nyilván abban érdekelt, hogy a mérsékeltebbnek tartott Poroshenko legyen az ukrán elnök a tisztázatlan kapcsolatrendszerű, ízléstelen oroszellenes-megjegyzéseket tevő Julija Tyimosenko helyett. Ukrajna fő gazdasági problémája persze nem a csokoládé, hanem az energia.
Oroszország fedezi az EU gázimportjának harmadát-negyedét. Az orosz gázszállítás fele Ukrajnán át éri el az EU-t. Ha kimarad a gáz – amit Vlagyimir Putyin április 10-i levelében kilátásba helyezett –, Európa rövid távon gyakorlatilag megoldhatatlan ellátási gondok elé néz, legkésőbb a következő télen. Az Amerikából importálandó palagáz egyelőre fikció, és egyes számítások szerint akár a kétszeresébe kerül az orosznak.
Az orosz–ukrán gazdasági feszültség egyik oka, mondják Kijevben, a 2009-es gázszállítási szerződés, amelynek vannak meglehetősen pikáns oldalai. Ukrajna most a stockholmi döntőbíróságnál meg akarja támadni a szerződést, amit Tyimosenko írt alá. Ma Ukrajna energiaügyi minisztere az a Jurij Prodan, aki 2009-ben, ugyancsak energiaügyi miniszterként jóváhagyta a szerződést. A 2009-es megállapodást egyébként a februárban kiebrudalt Janukovics-vezetés – ezt a WikiLeaksben közzétett, a kijevi amerikai nagykövet William Taylor által ellenjegyzett bizalmas jelentés is alátámasztja – „az ukrán nemzeti érdekek elárulásaként” kommentálta.
Ukrajna persze legfeljebb gyalog a nagypolitikai sakkjátszmában, amely már az EU-n is jóval túlmutat. A közeljövő többpólusú világának kulcsszereplői, a BRIC (Brazília, Oroszország, Kína és India – együttes GDP-jük az USA-énak csaknem másfélszerese) egyike sem állt Washington és az EU mellé, amikor márciusban a Krímről szavaztak az ENSZ-ben. Kína villámgyorsan kihasználta, hogy a Nyugat által kilátásba helyezett büntetőintézkedések révén meggyengülnek Putyin pozíciói. Márciusban „varázsütésre” előkerült egy gigászi nyugat-kínai gázlelőhely, aláásandó a Pekingbe készülő orosz elnök tárgyalási pozícióit. Putyin ugyanis gázt akar eladni a kínaiaknak.
„Ha nektek Európában nem kell az orosz gáz, majd megveszik a kínaiak”, mondja és utal a többpólusú új világrendre, amit nagyon szívesen hallanak Pekingben. Putyin három évi ódzkodás után márciusban hirtelen hozzájárult, hogy Kína megvehesse az Sz–400-as lég- és rakétavédelmi rendszert, az orosz hadiipar egyik büszkeségét, amely a többi között Moszkvát is védi. Ezzel a 400 km hatósugarú rendszerrel (különösen annak hadihajóra telepített változatával) Kína megváltoztathatja a katonai erőviszonyokat Tajvan, Dél-Korea és Japán körül, amelyek az USA csendes-óceáni katonapolitikájának legfontosabb pillérei.
|
Amerikai helikopter magyarországi hadgyakorlaton
Kurucz Árpád / Reuters |
Oroszország szerint az ukrajnai események hátterében nem elsősorban az EU áll (amelynek nyomós érdekei fűződnek az orosz gazdasági kapcsolatokhoz), hanem az USA, amelyet politikai-stratégiai megfontolások vezetnek (lehámozni Moszkváról a volt szovjet tagköztársaságokat, mindenekelőtt Ukrajnát, megakadályozni, legalábbis hátráltatni az 1991 óta egypólusú világ többpólusúvá válását). Oroszország elsőszámú kereskedelmi partnere az EU (megközelítőleg 500 milliárd dolláros forgalommal), de Európa sokkal kevesebbet ad el, mint amennyit Moszkvától vásárol. Az USA–Oroszország kereskedelmi forgalom tavaly még a 40 milliárd dollárt sem érte el. Az EU-import háromnegyede energiahordozó.
Tavaly az oroszországi összes külföldi beruházás (FDI) 75%-a, durván 75 milliárd dollár az EU-ból jött. Az UNCTAD 2013-as felmérése szerint Oroszország 2013-ban az USA és Kína mögött a harmadik FDI-célországgá emelkedett (2012-ben még csak a 9. volt), igaz a legutóbbi események nagyarányú tőkekivonást indítottak el. Az EU szorult helyzetben van.Az arab tavasz legalább két korábban fontos gázszállítót tett megbízhatatlan partnerré, Egyiptomot és Líbiát. Az északi-tengeri lelőhelyek termelése nem fokozható hirtelen és nagy mértékben. A palagáz Európában, különösen Ukrajnában, még a jövő zenéje. Magyarország abban érdekelt, hogy az Ukrajna körüli válságot tárgyalásokkal rendezzék, valamennyi fél (így hangsúlyosan Oroszország és az Ukrajnában élő orosz ajkú kisebbség) érdekei figyelembevételével.
A következő hónapokban nagy nyomásra számíthatunk Keletről (Ukrajna és Oroszország) és Nyugatról, Brüsszel és Washington irányából. A Visegrádi Négyek (közülük hárman határosak Ukrajnával) fenntartják a NATO keleti határainak biztonságát. Ebbe Magyarországon az éppen Várpalotán gyakorlatozó holland 11. légi szállítású dandár és az emiatt itt lévő amerikai harci helikopterek is besegítenek. De nem a katonai megoldás a kulcs, hanem Ukrajna átsegítése egy konszolidáltabb, az EU-val és Oroszországgal egyaránt együttműködő státuszba.
Ahogy az EU-ban Nyugatról Kelet felé haladunk, úgy nő az orosz gáznak való kitettség mértéke, amely az új EU-tagállamokban a legnagyobb. A Baltikumban 100 százalékos, és Magyarország szükségletének négyötödét is Moszkva szállítja. Magyarán Kelet-Közép-Európa viselné egy gázháború legsúlyosabb terheit, és Ukrajna megsegítésének kolonca is jelentős részben a nyakunkba kerülne. Robert Fico szlovák miniszterelnök ezt máris jelezte, mondván, Pozsony kész gázt szállítani az ukránoknak, de inkább kereskedelmi, mint segélyalapon – és a szlovák nemzeti érdekek prioritásával.Magyarország, és kisebb mértékben Lengyelország, ugyanebben a cipőben jár.
|
Ukrajnai orosz kozák
Gleb Garanich / Reuters |
Magyarország, miként Szlovákia, Románia vagy Lengyelország, nem vállalhat erején felüli gazdasági áldozatokat egy nem teljesen kiérlelt, erőltetett ütemű, Ukrajnát Európába integráló politika keserves hétköznapjainak harcaiban, Kijevnek modus vivendit kell találnia Moszkvával, mert sem Magyarország, sem a többi EU-tag nem képes – már csak csővezeték-technikai okokból sem – a teljes ukrán gázszükségletet biztosítani egy totális orosz bojkott esetén, amikor Magyarország maga is roppant szorul helyzetbe kerülhet, és elég problémát jelent a saját bajunk, nemhogy még a keleti szomszédnak is tudjunk segíteni.
Jobbik esetben azt az orosz gázt tudjuk Ukrajnának visszapumpálni, amit az oroszok a Keleti tenger alatt Németországba nyomnak, onnan jutna el hozzánk, és rajtunk keresztül Ukrajnába. Az európai nagyok közül magától értetődően nekünk Németországhoz kell igazodnunk. A német pozíciók jelentősen eltérnek Londonétól, még inkább Washingtonétól. Magyarországnak folyamatosan a kijeviek tudtára kell adnia, hogy EU- és NATO-tagként támogatja az új vezetésnek a demokrácia irányába tett erőfeszítéseit. De a kárpátaljai magyarok biztonsága, jogai is fontosak. Érdemes figyelni a pár hete eltörölt, azóta visszavont és lebegtetett nyelvtörvény sorsára, a kárpátaljaiakat a szélsőséges nacionalisták részéről érő inzultusokra. Alapvető nemzetbiztonsági érdekünk az orosz gázszállítások zavartalanságának fenntartása – ezeknek Budapest szempontjából ez idő szerint nincs valós alternatívája.
