Tavalyelőtti, beszakadó nyereségük mellett kiugró, 13,5 milliárdos osztalékot vettek ki. Idén szintén milliárdos kifizetés várható, akár a tartalékok felhasználásával. Az immár állami Főgáz, úgy tudjuk, szokás szerint többmilliárdos eredménnyel zárt. A fővárosi gázszolgáltató eddig mindig a teljes nyereségét kifizette részvényeseinek, a német RWE-nek és a fővárosi önkormányzatnak. Az új gazda, a Miniszterelnökség viszont a nyereség visszaforgatását ígéri.
Az RWE-többségű Elműnél ismét megcsapolták a tartalékokat: a 3,8 milliárdos nyereség után a cég az állami kistulajdonos ellenszavazata mellett 7,3 milliárdos osztalékot fizetett. A szintén RWE irányítású ÉMÁSZ 5,3 milliárdos nyereségéből 2,7 milliárdot vettek fel, szintén az állam ellenszavazata mellett.
Ez szinte példás visszafogottság ahhoz képest,
hogy tavaly az Elmű 30 milliárdos veszteség mellett 16 milliárdos osztalékot fizetett, és az ÉMÁSZ 4 milliárdos nyereségét is megfejelték ötmilliárddal. E provokatív döntésből tiszavirág-életű politikai purparlé kerekedett, de a rezsiharcosok végül letették a fegyvert.
|
Az E.ON telephelye. Csökken a nyomás a cégeken
Szegedi Zsófia |
Az elmúlt évek során önmagához képest talán az E.ON rontott a legtöbbet. 2010–11-es, tízmilliárd feletti nyereségük 2012-ben már mínuszba fordult. Míg a korábban kifizetett osztalék szinte megegyezett a nyereséggel, három éve 33 milliárdot utaltak ki, a veszteség miatt értelemszerűen a tartalékokból. A már akkor is dúló rezsiharc közepette ez furamód kevéssé vert hullámokat. 2013-ban az E.ON vesztesége 21 milliárdra duzzadt, de osztalékot nem fizettek. Az E.ON németországi könyvei szerint tavaly a hazai leányvállalat EBITDA-eredménye 58 milliárd forintról 62 milliárdra nőtt.
Ez információink szerint a magyar számvitel szerint
nulla körüli eredményt jelent, ami jelentős javulás.
Osztalék viszont továbbra se várható, hanem fejlesztenek. A francia GDF Suez két nagy hazai energiacége áll külföldi tulajdonban. Az egyik a kereskedelemnek nevezett lakossági kiszolgálást (még) végző GDF Suez Zrt., illetve a tőle 2011-ben a holland GDF Suez B. V.-hez került hálózatüzemeltető, az Égáz-Dégáz. Utóbbi 2012-ig milliárdos profitot hozott, amit a mindenkori tulajdonos rendre fel is vett.
Így a 2012-es négymilliárd már Hollandiában landolt. Egy év múlva 17 milliárdos veszteség jött össze, és osztalékról se esett szó. Úgy tudjuk, a hálózatcég tavaly is veszteséggel zárt, és osztalék sincs napirenden. A GDF Suez Zrt. utoljára 2010-ben termelt nyereséget, de a profitot nem vonták ki. 2011-ben viszont mintegy hatmilliárdos veszteség mellett közel 12 milliárdot adtak a francia anyacégnek. Ezt azonban hírek szerint nem alaptevékenységükkel, hanem a már említett cégadásvétellel magyarázták.
A 2013-ig csökkenő veszteség értesülésünk szerint tavaly kedvezőtlen irányt vett. Ebben az esetben csak a GDF Suez helyzete romlott. Bár a Tigáz tavalyra a többiekhez képest brutális, közel 15 milliárdos veszteséget jelentett, ez szinte felüdülés a 2012-es közel 76 milliárdos és a 2013-as mintegy 36 milliárdos mínuszhoz képest. Ismereteink szerint az olasz tulajdonost ez valóban bizakodással tölti el, osztalékot itt emberemlékezet óta nem fizettek.
Elmélet és gyakorlat
Osztalékot papíron a nyereségből fizetnek, de veszteséges év után, vagy ha a tulajdonos a nyereségnél többre tart igényt, a korábban felhalmozott tartalékok is csapolhatók. Az energiacégeknél felhalmozódott százmilliárdos tartalékok azonban nem korábbi nyereségekből, csak egy 2007-es készletátértékelésből származnak. Ennek terhére ugyanakkor a tulajdonosok előszeretettel vesznek fel osztalékot akár veszteséges év után is.
Noha az energiacégek értesüléseinket nem kívánták kommentálni, köreikből csak úgy dől a panasz: a lakossági szolgáltatás az államilag szabályozott tarifák miatt mindenütt veszteséges, így a GDF Suezhez hasonlóan fontolgatják e jogaik visszaadását. Ha így lesz, a lehetőség bizonnyal az állami Főgázhoz kerül. Minden befektető változatlanul hosszú távú terveiről ad számot, a GDF Suez fokozatos kivonulása mégis látványos. A Tigáz viszont valószínűleg az utolsó leheletéig kitart a lakosság mellett, bár eredményei tükrében kérdés, miért.
A többség valószínűleg a nyereséges hálózatüzemeltetésre és az üzleti ügyfelek szabadáras kiszolgálására rendezkedik be, míg a lakosság veszteséges és kockázatos kiszolgálása a politika kedvencévé vált állami közműközponté lesz.
