Boldogtalanok a fúrómesterek
Elbocsátásokkal reagálnak az alacsony olajárra a legnagyobb kitermelő cégek, hiszen eredményeik régen nem látott mélységbe süllyedtek. Ami nekik rossz hír, jó hír az autósoknak: az elemzők szerint jövő év végéig maradnak az alacsony piaci árak.
Az olajcégek egybehangzóan állítják, hogy 2016 végéig nincs is remény annak a napi egymillió hordónyi olajfölöslegnek az eltűnésére, ami a lassan egy éve példátlan árlavinát kiváltotta – az autózók nem kis örömére. Addig is a BP és a Shell túlélési üzemmódba kapcsolt, ahol csak tudnák, faragnak a költségeiken. A Shell a múlt héten 6500 fős létszámcsökkentést rendelt el, a Chevron „csak” 1500 dolgozóját küldi el, hogy megtakaríthasson ezzel egymilliárd dollárt, miután nyeresége 12 éve nem látott szintre süllyedt. A világvezető Exxon Mobil hatéves negatív rekordot döntött.
|
Olajkút Észak-Dakotában. Egyre több áll le
Andrew Cullen / Reuters |
Ma már az olajár változására sem nagyon érdemes spekulálni: a túlkínálat tartósan alacsony szintre nyomja a tőzsdei jegyzéseket, a piac legnagyobb cégei pedig egymás után adják ki egyre gyászosabb képet festő gyorsjelentéseiket. Az olajár mozgásán pénzt kereső spekulánsok visszavonulót fújtak, a milliárdokat az árutőzsdén megforgató fedezeti alapok radikálisan csökkentették jelenlétüket, egy hét alatt hét százalékkal zsugorodott az olajár emelkedésére játszó kötések állománya. A 2008-as válság idején tapasztaltak legutóbb ilyen érdektelenséget – írja a Bloomberg.
|
"Mike-Mike" olaj- és gázkitermelő monstrum Indonéziában
Wahyu Putro A/Antara Foto / Reuters |
A kevesebb mint a felére csökkent ár az IHS tanácsadó cég szakértői szerint másfél év múlva szakadhat el a 40 dollártól, aminek az az előfeltétele, hogy a palaolajforradalom lángja takarékra álljon, az amerikaiak visszafogják termelésüket – ha már az arab országok nem hajlandóak erre. Jelenleg az Amerikában irányadó WTI olajféleségért 48 dollárt adnak.
|
Olajfúró pláza Észak-Dakotában
Andrew Cullen / Reuters |
A Graves & Co iparági tanácsadó összesítése szerint az olajtársaságok és a kitermelésben, kutatásban őket kiszolgáló vállalatok – mint a Schlumberger és a Halliburton – egy év alatt százötvenezer embert raktak az utcára, arra viszont nincsenek becslések, hogy az alacsony üzemanyagárak gazdaságélénkítő hatása hány új munkahelyet eredményezett. Igaz, ez mondjuk az elbocsátott fúrómestereket aligha vigasztalja. Merthogy a Baker Hughes statisztikái szerint a tavaly augusztusban indult áresés óta minden második olajkutat üzemen kívül helyeztek az Egyesült Államokban, így számuk 664-re csökkent, de az ötéves átlagnál még így is 95 millió hordóval magasabb az éves felhozatal. A termelés mégsem feleződött, hiszen a társaságok csak a legdrágábban üzemelő kútjaikat állították le, miközben a kiesést az olcsóbban kitermelhető olajmezők intenzívebb használatával próbálták pótolni. Olyannyira, hogy maga az össztermelés is nőtt, ahogy az amerikai készletek is rekordszintre értek, ez szintén az árak csökkenését vetíti előre. A hatékonyság tényleg javult, az idén a kitermelési költségek húsz százalékkal mérséklődtek. Érdekesség, hogy ősszel még a 60 dolláros hordónkénti olajárnál vizionálták Amerikában a piac összeomlását, addigra ma már valamivel 40 dollár fölött húzzák meg rentábilis termelés szintjét.
|
Texas gémeskútja
Cooper Neill / Reuters |
Az olaj pedig így is, úgy is dől a piacra. Az ellátás mintegy harmadáért felelős Olajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai júliusban az egy évvel korábbinál 6,5 százalékkal több nyersolajat hoztak a felszínre, miközben a globális kereslet csupán 1,4 százalékkal bővült. A világgazdasági konjunktúra egyre lanyhábbnak ígérkező felfutása is arra utal, hogy az olaj- és üzemanyagárak radikális emelkedésére jó ideig nem kell számítanunk.
