Orbánék 2011-ben a rezsicsökkentés vágyától vezetve az ország olcsón beszerzett vész-gáztartalékainak közel ötödét, 200 millió köbmétert utaltak ki az MVM-nek azzal, hogy azt csak olcsó lakossági távhő céljára értékesítheti. Majd azért, hogy a tárolóból kivett gázt az MVM kedvező áron visszapótolhassa, megszüntették az olcsó nyugati piacokat elérő magyar–osztrák gázvezeték használatának addigi pályáztatását, és előírták, hogy azon csak az MVM (illetve a később szintén MVM-tulajdonba került E.ON-gáznagykereskedő) hozhat be olcsó gázt.
Az ügyleteket végrehajtó MVM-leányvállalat, az MVM Partner (MVMP) már akkor jelezte: a rendelet túl későn jött ahhoz, hogy elegendő vevőt találjon a mégoly olcsó gázhoz. A nagy lakossági ellátóknak ugyanis egy évre előre meg kell venniük a gázt, amire már év elején leszerződnek. Azt is jelezték, hogy szakmai okokból nem tudnak ilyen mennyiségű gázzal vagy akár az ölükbe hullott vezetékhasználati joggal jól sáfárkodni, tehát alkalmatlanok a rájuk bízott feladatra.
Az Orbán-kabinet viszont az MVM képességeit és a gázpiac működését figyelembe vevő új távhőár-csökkentési terv helyett az MVM-et kivételezett jogainak hasznosítására biztatta. Így 2014-ig az osztrák cső kapacitásának egyre nagyobb részét foglalta le az MVM számára javarészt továbbhasznosítási megkötés nélkül. Az iratok tanúsága szerint 2011–2014 között az MVM a nyakába szakadt csőjogok szinte minden szóba jöhető hasznosítására a MET-csoport tagjaival szerződött. Az MVM látszólag kétféle módon használta fel a vezetéket: egyik felében úgymond maga hozott be gázt, a másik felét pedig jórészt a MET-nek adta át meghatározott díj fejében.
A saját felhasználás is úgy nézett ki, hogy túlnyomórészt a MET svájci leányától (MET International – METI) vásárolt gázt, és azt a MET-nek adta tovább. Vagyis az MVM egy köztes láncszem volt a METI és a MET között. Nem volt eladási megkötés, a MET annak adta az olcsó csövön érkező gázt, akinek akarta. Noha az MVM ettől akár még nagyot is szakíthatott volna, a kijózanító tarifaadatok tanúsága szerint az állami cég alig adta drágábban a gázt a MET-nek annál, mint amennyiért a METI-től vette. Ezt bizonyítja szerény év végi eredménye is.
A METI eladási és a MET vételi árai ismeretében a cégcsoport hasznára csak piaci becslés adható. A METI beszerzése a nyilvános gáztőzsdei árakon alapult, amit eladási ára jelentősen meghaladott. Az MSZP szakértői szerint a MET akár az akkori orosz gázimportáron is eladhatta a gázt, ami egy publikus, de nem hivatalos táblázatból kiindulva megint csak komoly árrést jelenthet. Ez három évre vetítve a két cégnél, vagyis a teljes csoportnál közel százmilliárd forint haszon lehetőségét is magában hordozza.
Az érzést, hogy a Fidesz-kormány hallgatólagosan mindennek a fenntartására játszott, erősíti, hogy tavalyig minden évben megújították az MVM kivételes jogait, s mindig olyan késedelemmel, hogy az az állami céget rendre hasznosítási kényszerhelyzetbe hozta.
Téves árak?
Megkeresésünkre a MET meglepő módon váltig azt bizonygatta, hogy az ügyletekben a szerinte szakmaiatlan sejtetéseknél rosszabb üzleteket kötött. Mondván, a holland gáztőzsdei árak a szállítási díjak miatt nem tekinthetők irányadónak a METI beszerzési költségeire.
E témában a szocialisták anyaga megjegyzi, hogy az első évben az MVM kisebb mennyiséget vásárolt egy másik svájci kereskedőtől is jóval olcsóbban, a tetemes árkülönbözet így a METI-nél maradhatott. Az adatok ilyen értelmezését a MET elveti. A sejtett orosz gáztarifából nem tanácsolják eladási árként kiindulni, mert szerintük azok tévesek. Tényleges eladási áraikat és az általuk becsült orosz behozatali árakat nem osztották meg lapunkkal. A MET igyekezett kisebbíteni MVM-es üzletei jelentőségét, mondván, nemzetközi üzleteinek csak töredéke a magyarországi. Azt is leszögezik, hogy a lehetőség nyomán számos más hazai piaci szereplő is vásárolt gázt az MVM-től, és a MET fizetett érte a legtöbbet. Ferdítésnek tartják, hogy a MET az MVM helyett keresett, hisz az állami cég az adott tevékenységre nem volt alkalmas – nem is tudott volna keresni helyette.
|
Garancsi (j) a Videoton páholyában
Veres Viktor / Népszabadság |
Az Orbán-kormány sokatmondó tévedései mellett kétségtelenül ez a látszólag elvi felvetés vihet közelebb a felelősség megállapításához. A szocialisták szerint az MVMP igenis le tudta volna küzdeni saját szervezetén belül a gázkereskedelmi kihívásokat, tehát nem volt valós szükségük a MET-re. Állami vezetők a közelmúltban az aggályok ellenére kiálltak a felállás mellett, mondván, olcsóbbak lettek a távhőárak. Szakértők szerint azonban ennek inkább az az oka, hogy a kormány a nem lakossági áramfogyasztóktól beszedett évi több tízmilliárd forintból pótolja ki a távhőcégek rezsicsökkentési veszteségeit. A MET-biznisz és a távhőárak közötti kapcsolat ellen szól, hogy uniós nyomásra idén már elvonják az MVM-től az osztrák csőre vonatkozó kivételezést, a lakossági fűtésdíjak mégsem nőnek.
A gyanút csak fokozza a MET kusza, számos adócsökkentési körön át vezető tulajdonosi hálózata, amelynek végső haszonhúzói az alapító Mol mellett 2011–2012 között állítólag oroszok voltak. A MET svájci honlapján közzétett mai tulajdonosi háló csúcsán a Molon túl legnagyobb részvényesként az egykori Mol-menedzser Lakatos Benjamin jelenik meg, mellette a kormányfőhöz és a Molhoz közel álló Garancsi István, a Csányi Sándor OTP-vezérrel és Mol-alelnökkel üzletelő exwallisos Nagy György, valamint az orosz vonalat képviselő Ilja Trubnyikov üzletember.
Bármennyire is megalapozottnak tűnik a jelentős állami vagyonvesztés gyanúja, oly sok üzleti titoknak számító adat hiányzik még, hogy a rendőrség nem véletlenül utasította el a feljelentéseket. Szakértők szerint ugyanakkor a jelenleg ismert adatok alapján kezdeményezhető például uniós eljárás a MET-nek nyújtott tiltott állami támogatás gyanújával.
