A legszegényebb magyarokat a csőd sem védi

S ez az egyik pont, amely a Habitat for Humanity szerint

nem túl szerencsés.

A szabályozás ugyanis meglehetősen lazán kezeli a „kisebb lakás” problematikát, nem tartalmaz ugyanis egzakt mérőszámokat erre. Csak annyit, hogy méltányolható lakásigényeket kell megfogalmazni. Ám hogy ez személyenként mennyi négyzetmétert és mondjuk egy ötfős család esetében hány szobát jelent, azt nem részletezi a javaslat. Ráadásul nem zárja ki azt sem, hogy az adós elveszítse a lakhatását – egyedülálló, illetve gyermeket már nem nevelő keresőkorúak esetében ez is szóba jöhet. Egyáltalán nem szerencsés ez a felállás, hiszen az emberek éppen azért mennének bele egy öt évig tartó szigorú és más által irányított életbe, hogy a lakásuk megmaradjon.

Azért más gondok is vannak. A Habitat szerint

az adósságrendezés eltünteti ugyan a felhalmozott adósságot, ám korántsem jelenti ez azt, hogy az adós a későbbiekben talpra tud állni.

A fizetésképtelenség hátterében ugyanis sokszor nem csak az áll, hogy elszállt a forint árfolyama és felugrott a törlesztő. Sok család számára a megélhetéshez szükséges forrás sincs meg, vagyis a tartozások szükségszerűen újra fel fognak halmozódni.

Devizahitelesek demonstrálnak egy bankfiók előtt Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A legszegényebbeken emiatt nem is fog segíteni a magáncsőd. Ennek egyik oka az – s ez főleg a közüzemi és egyéb, nem jelzáloghiteles tartozást felhalmozókra jellemző –, hogy a tartozás sokkal több, mint a teljes vagyon duplája. Mert mondjuk nincs ingatlanfedezet a tartozás mögött, a forgótárcsás mosógép és a tízéves tévé, ami vagyonként felsorolható, pedig nem ér szinte semmit. Hasonló azoknak a lakáshiteleseknek a helyzete, akik a törlesztőrészlet elszállása mellett a munkahelyük elvesztésével is kénytelenek voltak szembenézni, esetükben egyszerűen nincs sok lehetőség kedvező helyzet fenntartására. Számukra egy komplex lakhatási támogatással egybekötött adósságrendezés hozhatna csak megoldást, ilyen azonban egyelőre nincs – sőt, az idén a hasonló nehézségeket orvosoló támogatások is megszűntek.

Az adósságrendezési eljárást nem is ennek a körnek találták ki, hanem

deklaráltan azoknak, akik valahol elbotlottak, de képesek az újrakezdésre.

A javaslat magyarázatában kifejezetten ezt a kört nevezik meg célcsoportként. A tartósan nem fizető 180 ezer jelzáloghiteles közül a Magyar Nemzeti Bank becslése szerint 25-30 ezren kaphatnak így lehetőséget az újrakezdésre.

Nem ölelhet fel nagyságrendekkel nagyobb kört a Nemzeti Eszközkezelő sem. A Magyar Bankszövetség azt javasolta, hogy az eszközkezelő kvótáját emeljék fel 50 ezerre, vagyis a mostani 25 ezer után még ennyi lakást vásárolhasson meg. Ezzel együtt a bankok is tartják majd a rájuk vonatkozó, korlátozott kényszer-értékesítési korlátot. Ám ez még mindig csak 50 ezer ügyfél a 180 ezerből. Hogy a többi, egyelőre semmilyen eszközzel meg nem menthető adóssal mi lesz, nem lehet tudni.