galéria megtekintése

Románia korlátoz, mi nyerünk rajta

12 komment


Szőcs Levente

Körülírásba bújtatott protekcionista intézkedéseket hozott Románia. Vége lehet a polcpénznek is, de a hipereknek valami más még inkább fáj. Az Orbán-kormány rámozdul?

Az elmúlt években nálunk folyamatos támadáshoz szokott multinacionális láncok újabb pofont kaptak, de most Romániától. Az ellenük irányuló jogszabályt körmönfont módon kellett megfogalmazni, hogy az ne szúrjon szemet az EU-nak, így azonban mellékhatásként a magyarországi élelmiszertermékek iránti kereslet növekedéséhez is vezethet. Ez azért pikáns, mert a törvénymódosítástól éppen az import visszaszorítását remélik a bukaresti törvényhozók. Hogy is van ez?

Eljön a jó világ a romániai termelőknek
Eljön a jó világ a romániai termelőknek
Bogdan Cristel / Reuters

Az elfogadott indítvány azzal a szándékkal készült, hogy a hipermarketeket több román élelmiszer forgalmazására kötelezze, de mivel egy ilyen kitétel sértené az uniós versenyjogi normákat, a bukaresti parlament körülíráshoz folyamodott, ami sokak szerint értelmezhetővé teszi a jogszabályt. A törvény tételesen azt írja elő, hogy a kétmillió eurónál (úgy 630 millió forintnál) nagyobb éves forgalmat produkáló üzletláncok kötelesek friss termékeik – hús, tojás, zöldség, gyümölcs, méz, tej- és péktermékek – legalább 51 százalékát úgynevezett rövid beszerzési láncon keresztül megvásárolni.

 

„Rövid beszerzési láncon” pedig mindenki mást ért. Achim Irimescu mezőgazdasági miniszter szerint legfeljebb regionális termelőket jelenthet,

„például a határ menti övezet hipermarketjei magyarországi vagy bulgáriai termékeket is beszerezhetnek”.

A rövid beszerzési lánc ebben az értelemben földrajzi közelséget jelent, nem pedig azt, hogy kevés kézen megy át az áru (mert a nagy hiperláncoknál most is elterjedt, hogy például a paradicsomot importáru esetén egy nagy spanyol termelőtől veszik közvetlenül, vagy esetleg még egy szereplő ékelődik közbe).

A romániai termelők mindenesetre sejtik, hogy a hipermarketek megpróbálnak majd kibújni a korlátozás alól. A kormány által kidolgozandó végrehajtási utasításoktól függ, hogy sikerül-e nekik, illetve hogy fennakad-e a jogszabály az Euró­pai Bizottság rostáján.

A romániai üzletláncok érdekeit védő egyesület (AMRCR) már jelezte is, hogy a törvénymódosítást diszkriminatívnak és az európai szabályozásokkal összeegyeztethetetlennek tartja, ezért az uniós fórumokhoz fordul.

A román törvényhozás több éve kísérletezik azzal, hogy rákényszerítse a nagy üzletláncokat a hazai termékek nagyobb arányú értékesítésére, a kormány és a versenytanács azonban mindannyiszor „eltanácsolta” a parlamentet a szerintük uniós versenyjogot sértő lépéstől. A román képviselőház mezőgazdasági bizottságának alelnöke nem tudott határozott igennel válaszolni a kérdésre, hogy szerinte sikerült-e megtalálni az uniós kontroll próbáját is kiálló megoldást. „Csak remélni tudom, hogy a törvényt eléggé körültekintően fogalmaztuk meg” – válaszolta kérdésünkre Kelemen Attila.

A volt európai parlamenti képviselő tapasztalata szerint az uniós jog sem szentírás, az alkalmazása során sok múlik a tagállamok érdekérvényesítő képességén.

A multiknak nem tetsző jogszabály továbbá megtiltja a boltoknak, hogy a beszállítóktól különféle ürügyekkel, például polcbérlés címén díjat szedjenek.

A hiperek gyakran arra is kötelezik a partnereiket, hogy ugyanazt a terméket más viszonteladónak drágábban adják el – a törvény ennek is véget vetne. Sorozatos törvényszegés esetén a működési engedélyt fél évre felfüggesztik.

Magyar próbálkozások

A magyar mezőgazdasági kormányzat már jóval 2010 előtt is komoly nyomást gyakorolt a hazai kereskedőláncokra, hogy azok minél több hazai terméket tartsanak a polcaikon. 2010 előtt az akkor még Gráf József vezette agrártárca azzal kísérletezett, hogy etikai kódexben írja elő a multiláncoknak, a polcaikon legalább 80 százalékban hazai termék legyen. Miután a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eljárás alá vonta a megállapodást, a kereskedők felfüggesztették a végrehajtását.

Az agrárlobbi keményvonalasai a szocialista érában is törvénybe iktatták volna a hazai termékarány rögzítését, ám a szabályozás a Fideszre maradt: a 2012-es beszállítói törvény csak azt állapította meg, a kereskedőknek kötelező azonos árrést alkalmazni hazai és importárunál. A fideszes Budai Gyula azon ügyködött, hogy egy-egy termékkörben késztesse arra a kereskedőcégeket, vállalják, csak hazai terméket tartanak. A dinnyeágazati megállapodásba bekerült egy minimálárra vonatkozó kikötés is, így lett „dinnyekartell” és GVH-eljárás, ami után a kereskedőket valós gazdasági súlyt nem képviselő megállapodásokra lehetett rávenni.

Közben az agrárkormányzat nekifogott, hogy meghatározza a „hazai termék” illékony fogalmát. A termékrendelet három kategóriába, „magyar”, „hazai”, illetve „hazai feldolgozású” termékekbe sorolta az árukat – a zavar maradt. (B. Z.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.