Az, aki még intézkedhetett – volt akinek a plombapótlás napján indult a repülőgépe –, még időben riaszthatott épp nem vakációzó házbelit, rokont, barátot, hogy fogadja a szerelőket. Ennek megfelelően a kétnapos csere első napján reggel nyolckor többen is ott tébláboltak a lépcsőházban: igyekezve az elsők között akartak „lecsapni” a plombázókra. De azok késtek, s amikor megjöttek, munka helyett beszélgettek.
|
Plombák egy villanyórán. Hitelesíteni kell, türelem nincs
Mészáros János |
– Nem cserélnék ki a plombát, sietnék a munkába – kérdezte óvatosan az egyik ügyfél.
– Nem, mert várunk egy szakembert.
– Maguk nem szerelők?
– Dehogynem. De még egy kollégára várunk.
– És mikor ér ide a kolléga?
– Nem tudjuk, mert másik cégtől jön. De még nem szólt, hogy jön.
– Lehet, hogy nem is jön?
– Arról sem szólt, hogy nem jön. Mondjuk tegnap is csak kilencre ért ki.
Aznap sem sikerült jobban igyekeznie: kilenc előtt legalábbis nyoma sem volt. Volt, aki kötelezettségei miatt kényszerűségből feladta az ácsorgást, s más stratégiát választott: további várakozás helyett a munkahelyi ebédidőt feláldozva próbálja becserkészni a szerelőcsapatot. A módszer bevált: a brigád délben teljes volt, készen állt, s alig két perc alatt felrakta az új szekrényre a plombát, közben a késve érkezett csapattag ki is töltötte a papírokat.
– Miért nem jöttek egyik reggel sem időben? – tudakolta azért a dacos ügyfél.
– Jöttünk – vágta rá a férfi fel sem pillantva az írásból.
– Nyolctól vártuk magukat, ahogy kiírták.
– Kérem szépen, hát hogyan jöttem volna nyolcra!? – háborodott fel az ember.
– Azt írták ki.
– Ugyan már! Nyolckor tudtam meg, hová kell jönni melózni.
– Mi már egy hete tudtuk, hogy jönnek.
– Önök lehet, hogy tudták, nekem csak reggel szóltak. Egyébként meg a munka kiadásától számított négy órán belül kell kiérni. Szóval ahhoz képest még gyorsak is voltunk.
A történtek nyomán természetesen megkérdeztük az Elműt, méltányosnak találják-e, hogy a nyári szabadságok idején rövid határidővel értesítik a lakókat plombapótlásról? Méltányos-e ilyenkor előírni, hogy új időpontot csak hétezer forint költséggel lehet kapni? Igazságos-e, hogy csak a lakókat kötelezi a jelzett határidő, időpont, a feladatot végző szerelőt nem? S kérdeztünk arról is: van-e alapjuk azoknak a pletykáknak, amelyek szerint a szoros határidő, a csúszó munkavégzés összefüggésben van azzal, hogy a rezsicsökkentés nyomán jóval kevesebb szerelőt, alvállalkozót alkalmaznak? Érdemi választ nem kaptunk a cégtől.
