A közlemény szerint a gyárat meg akarják vásárolni, s "ehhez partnerséget mutatnak egyes önkormányzati képviselők. A gyár sok évvel korábbi keletkezésű és a Magyar Fejlesztési Bankkal megkötött fejlesztési hiteleinek jelenleg is folyamatban lévő hitelkonszolidációs eljárásába durván beavatkozva, követelésvásárlási ajánlattal élt egy, a gyárat és a 2016 évre már láthatóan kedvezően mutatkozó piacait megszerezni kívánó nem porcelán-, és pirogránit gyártási főtevékenységű építőipari cég. Társaságunk meggyőződése, hogy a már helyreállított működésű Zsolnayt állami-városi tulajdonba visszaszerezni szándékozók nem a köz érdekéből indítatva tették meg előterjesztésüket a Kormánynak, hanem önös érdekből, egy újabb privatizációs manőver előkészítéseként, a társaság működtetésébe eddig több száz millió forintot beáldozó külföldi befektető sárba tiprásával, a vele való elszámolás lehetőségének teljes kizárásával, államhatalmi eszközökkel."
A közleményt jegyző elnök felteszi a kérdést: "milyen magyar üzleti jogbiztonság az, hogy egy normálisan működő, ráadásul Hungarikum címmel védett örökségvédelemmel érintett Zsolnayt csak úgy el lehet venni, annak működtetőjétől? A több mint 200 pécsi munkahely megszüntetésének felelősségét melyik pécsi városvezető fogja ezek után viselni, ha egy budapesti vagyonfelügyelő a bezárásról dönt? Mi lesz a Zsolnay jövője?"
|
Különleges Zsolnay-váza egy 2013-as aukcióról
M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
Hogy valójában milyen helyzetben van a Zsolnay Zrt., abba nehéz belelátni. Az 1853-ban alapított porcelángyár a rendszerváltás után lejtőre került. Az állam 2004-ben átadta a céget Pécs városának. Az önkormányzat sem tudta eredményesen működtetni a gyárat, ezért eladta a céget. A vevő sem boldogult, és visszaadta a városnak a Zsolnayt. Ezt követően 2013-ban a szír származású svájci állampolgár, Bachar Najari vette meg a részvények 74,5 százalékát 180 millióért. Az évtizedek óta hazánkban élő, így magyarul jól beszélő arab férfi addig órakereskedelemmel foglalkozott, s azt ígérte, hogy közel-keleti kapcsolatai révén új piacot talál a Zsolnay termékeknek, és fejleszti az üzemet. Hogy az ígéretekből mi valósult meg, és mennyire stabil a zrt. gazdálkodása, azt nehéz kontrollálni.
Lapunk többször is próbálta megszólaltatni Najarit és Cséplő Petrát, a tulajdonos feleségét, ám ők mindig elzárkóztak. A város viszonya az új tulajdonossal megromlott, ennek egyik oka az volt, hogy Najari feleségének egyik cége európai névhasználatot szerzett a Zsolnay névre, s erről az utóbb visszacsinált lépésről az önkormányzat, mint kisebbségi gazda nem értesült. Nem elképzelhetetlen, hogy a városvezetésnek elege lett a többségi tulajdonosból, s a közleményben megfogalmazott állításnak alapja van. A város mostanáig nem válaszolt Cséplő Petra vádjaira.
