Minden egyes literen csak buknak

Pedig voltak optimizmusra okot adó időszakok is. A szaktárca április 1-je előtt nem sokkal, amikor 31 év után megszűnt a tagországokra leosztott uniós tejtermelési kvótarendszer, még úgy látta, hogy tiszta versenyhelyzet áll majd elő az ágazatban, hiszen immár mindenki annyi tejet állít elő, amennyit akar. Ez ugyan egyszerre kihívás és komoly lehetőség a tejtermelőknek, de legalább tiszta a helyzet. Czerván György, a mezőgazdasági tárca államtitkára már akkor is előrevetítette, hogy „a versenynek lehetnek vesztesei is”, de határozottan óvott attól, hogy bárki Kánaánt vagy épp összeomlást jósoljon.

– A helyzet súlyos, de a problémák bonyolultak, ezért túlzás lenne összeomlásról beszélni – mondta lapunknak Lukács László agrárszakértő, a Tej Terméktanács korábbi ügyvezető igazgatója. Nem lehet például mindent a piac liberalizációjára fogni – folytatta. Mindennek az alapja, hogy az ágazatban – egész Európában – 2014-től kezdődően visszaesés volt tapasztalható, amelynek súlyos hatásai vannak. Bár ez kétségtelenül nagyon fáj a termelőknek, a szektor természetes ciklikusságának része.

Tetézi a bajokat az orosz embargó, a földtörvény kedvezőtlen módosítása és az uniós piac liberalizálása is, így a gazdák körében eluralkodott a bizonytalanság. Ugyanakkor a kedvező változásoknak jótékony hatása is van: a támogatások a korábbi literenkénti 16-18 forintról 23-25 forintra emelkedtek, s az elmúlt évek fejlesztései miatt a tejtermelők sokkal szervezettebbé, ellenállóbbá váltak. Ennek további eredménye – vélte Lukács László –, hogy a piaci igényekhez konkurenseinél jobban tud igazodni a honi ágazat.

Ráadásul a nemzetközi „azonnali tejárakban” már lehet némi növekedést tapasztalni, ami utalhat arra, hogy az év második felében a termelői átvételi árakban stagnálás, jobb esetben némi emelkedés is tapasztalható lesz. Máhr András szerint segítene a helyzeten, ha a jövő évre esedékes szubvenciók egy részének kifizetését előrehoznák. Az előző uniós költségvetési ciklusban körülbelül 200 milliárd forintnyi beruházást hajtottak végre a magyar tejágazatban, melyek mögött hatalmas banki hitelek és kötelezettségvállalások vannak – indokolja Lukács László, miért nem működik a magától értetődő megoldás, a honi kapacitások jelentős részének felszámolása.

– Ha újra keresleti piac alakul ki, akkor a magyar tejtermelők már valóban nyertesei lehetnek a fejleményeknek – vélekedett az agrárszakértő. Ez akár hamarosan be is következhet. Az európai tejtermelés tavaly még mintegy hat százalékkal haladta meg a keresletet, az idei adatok szerint ez a többlet már egy-két százalékra fogyott. De amíg jobbra fordul a helyzet, lesz mit megszenvedniük a termelőknek.