„A töményszesz-államosítás esetén a trafikok előnyt tudnak majd kovácsolni a kezdeti hátrányukból” – vélte egy kiskereskedelmi forrásunk. Szerinte ugyanis már a nemzeti dohányboltokba belépve is jól látszik, hogy mi a trafikok egyik fő problémája: a túl nagy alapterület. Az újdonsült – pártbizalmiból kereskedővé avanzsált – trafikosok még a korábban várt forgalomhoz képest is rendre jóval nagyobb helyiségeket béreltek. Közben a legális forgalom is nem várt módon esett: 30-40 százalékot elvitt az újra erőre kapott feketepiac. Így viszont most bőven van hely az alkohol számára a trafikban – és igény is volna a termékkör bővítésére.
Ráadásul így a töménynél is el lehetne mondani, hogy a kormány védi a kiskorúakat – hiszen a lábukat se tehetik be egy trafikba. Ahogyan az energiaitaloknál is. Hallani olyan elképzelésről, hogy ezek trafikon kívüli árusítását is megtiltanák – szintén egészségvédelmi és trafikforgalmi szempontokból. Igaz, ez nem túl sok vizet zavar: a tízmilliárdos forgalom nem is látszik a kereskedelmi statisztikákban. A kabinetnek a tömény szeszek „trafikosításánál” a nagy kereskedelmi láncok óriási ellenállására sem kell majd számítania. A töményszesz-forgalmat éves szinten 150 milliárd forintra becsülik, ám ennek csak egy kisebb részét – néhány tízmilliárd forintot – fölözik le a nagyobb láncok. Az iparágban általánosnak mondható 10-30 százalékos árréssel számolva ez a termékkör néhány százmilliós hasznot jelenthet a nagyoknak.
Ez számukra „érzékeny, ám elviselhető” veszteséget jelentene, így a láncoknak most csak az a fontos, hogy az esetleges átszervezésből a konkurenciának se származhasson versenyelőnye. Ismét a kicsiken fog csattanni az ostor – mondta szinte az összes megkérdezett szeszipari, illetve kiskereskedelmi forrásunk. Az égetett szeszek zöme ugyanis náluk kel el. Amennyiben az állam valamilyen módon ráteszi a kezét a piacra, úgy szinte biztos, hogy a vidéki kisbolthálózat (a trafikrendszerrel már megkezdett) leépülését gyorsíthatja fel. A kisebb települések afféle helyi „bögrecsárdaként” működő kis üzleteiben a forgalom közel felét tette ki a dohány és az alkohol.
A kormányzat most azt a Hvg.hu-n megjelent információt cáfolta, hogy a kabinet skandináv mintára kiépített szakboltokba, „nemzeti italboltba” terelné az alkohol kiskereskedelmét. Forrásaink szerint ugyan valóban felmerült ilyen ötlet, ám a szakbolthálózattal jóval több a probléma, mint a várható haszon. Nem is volna érdemes egy újabb, többé-kevésbé életképtelen szakbolthálózatot létrehozni, és ezzel az amúgy is tátongó trafikoknak konkurenciát teremteni. Nyitott kérdés, hogy a beszerzési csatornák beszűkítése nyomán miként változna az alkoholok ára. Az szinte biztosnak tűnik, hogy drágulna – mondták a megkeresett iparági forrásaink, akik névvel nem akartak nyilatkozni, mondván: nem akarják kampánytémává tenni a kérdést.
Az iparban úgy számolnak, ősz körül indulhat el az alkohol körüli lobbiharc, ezért a vállalkozások kivárnak – a hatásszámítások, piackutatások elkészítését is inkább április után kezdenék. A szakértők véleménye azonban egyértelmű: a reform, akárcsak a dohánynál, itt is a feketegazdaság megerősödését hozná. A kormánypárt alkoholfronton tett eddigi lépése – a házi pálinkafőzés „felszabadítása” – nyomán becslések szerint a korábbi 20 százalékról ötvenre izmosodott a pálinka piaci részesedése, ennek pedig nagyjából 40 százalékát teheti ki az immáron állampolgári jogon járó házi párlat. Az viszont nem kérdéses, hogy ebből csurrant jócskán a feketepiacra is.
Megoldást jelenthet a problémára az égetett szeszek nagykereskedelmének államosítása – ezt a Magyar Narancshoz kiszivárgott kormányzati elemzés taglalja. A némileg a tervgazdaságra hajazó elképzelések szerint a gyártók, illetve a nagykereskedő vállalkozások a korábbi évek adózott hektoliterfok-összege alapján számítható nemzeti szeszkvótából kaphatnának részesedést, és ők láthatnák el a kiskereskedelmi pontokat, illetve a vendéglátóhelyeket.
