Vagyis a többi országban az elmúlt hét év során szinte ugyanúgy csökkent a díj, mint nálunk. Csak az ottani politikai tömörülések nem kovácsoltak a piaci árak eséséből választási tőkét, és nem tüntették fel azt saját erőfeszítéseik eredményeként. Lakossági gázdíjunk szintén az alsó középmezőnybe tartozott 2007-ben; igaz, most Románia után már mi vagyunk a második legolcsóbbak.
Németh Szilárd fideszes rezsibiztos egyik minapi rezsitájékoztatóján úgy fogalmazott a Gyurcsány–Bajnai-kormányokra célozva, hogy „mi magyarok fizettük ebben az időszakban a gázért a legtöbbet, a villamos energiáért pedig a második legtöbbet”.
A mondandója nyomatékául ködös tartalmú statisztikákat is előszeretettel lobogtató kormánypolitikus itt nem a jövedelemarányos adatsorokra célozhatott, hisz hozzátette: „ha még ráadásul a jövedelmi viszonyokat is nézzük, akkor még rosszabb volt az akkori szociális helyzet”.
Noha a rezsikampányban részt vevő kormánypolitikusok időnként hozzáfűzik, hogy az állítást jövedelemarányosan értik, de a most futó rezsihirdetések vagy akár az egykori rezsifórumok diaképeinek hamis állításai a propaganda nyilvánvalóan tudatos elemei.
A Fidesz téves közléseihez képest a valóság ugyanis az, hogy az Eurostat-felmérések 2007-es kezdete óta mind az áram-, mind a gázár tekintetében a felmért uniós, illetve európai államok sorában Magyarország rendre az alsó középmezőnybe tartozott. A legtöbb lakossági fogyasztóra vonatkozó legalacsonyabb, évi legfeljebb ezer kilowattórás áramfogyasztás szerinti kimutatáson 2007 második felében a mért 27 állam közül mi számítottunk a kilencedik legolcsóbbnak.
Mivel az idő előrehaladtával a brüsszeli statisztikai központ egyre több uniós és azon kívüli államot vont be a felmérésbe, így hazánk helyezésének a teljes mezőnyhöz viszonyított arányát vettük alapul. A válság 2010-re kissé rontott a helyzeten, de a legkedvezőtlenebb áramár-képet már 2011 második fele – bőven a Fidesz-kormány időszaka – mutatja.
Akkor 31 állam közül mi voltunk a tizenkettedikek, vagyis a felmérésben szereplő országok 35 százaléka számított nálunk olcsóbbnak. 2014 első fél évében a 32 ország közötti nyolcadik helyezésünk kétségtelenül eddig a legjobb, de ez messze nem áll arányban a földcsuszamlást sugalló kormánypropagandával.
A gázárra talán még inkább kiélezett közönséget a rezsihirdetmények e tekintetben sem a valóságról tájékoztatják. A legtöbb lakossági fogyasztóra vonatkozó gáztarifánk 2007-ben az akkor mért 25 tagállam közül a hetedik legalacsonyabb volt – és nem a legmagasabb.
2008–2009-ben – abban a bizonyos „Gyurcsány–Bajnai-időszakban” – ez szinten maradt vagy kissé javult. A legrosszabb eredményt ugyanakkor 2010 első fele hozta. Akkor a felmért 25 állam közül csak a tizenegyedik legolcsóbb helyezést csíptük el. De még ekkor sem fizettük az unió átlagát. 2012-től ugyanakkor helyezésünk kétségtelenül látványosan javul. (Pedig abban az évben még emelkedtek is a lakossági gázáraink.)
A 2013-ban indult rezsicsökkentés hatására ugyanakkor azonnal dobogós helyre ugrottunk, ami az év első felében már ezüstérmet jelentett. Az áramártól eltérően tehát a gáztarifa esetén érezhető, hogy az Orbán-kabinet itt a természetes piaci árcsökkenésre valóban rátesz egy lapáttal.
Árleszorító verseny
A nemzetközi piaci áramárak a jelenlegi alsó küszöbérték környékén maradhatnak rövid- és középtávon is – véli Kis Gergely, a lakosságon kívüli fogyasztókat kiszolgáló Alteo Energiaszolgáltató Nyrt. kereskedelmi igazgatója. Azok a céges fogyasztók, amelyek újra és újra megversenyeztetik az áramkereskedőket, jelentősen faraghatnak számlájukon – véli.
A piac kínálati, egyre több szereplő jelenik meg vagy nyit a kisebb fogyasztású vevők felé – teszi hozzá közleményük. Azoknak a kisvállalatoknak pedig, amelyek eddig nem léptek ki a versenypiacra, érdemes ezen elgondolkozniuk, hisz a jelenlegi szabadpiaci árak mellett költségeiket akár 20-30 százalékkal is mérsékelhetik.
