A visegrádi és a balti államokhoz, illetve Romániához képest igen lassú ütemet diktál mindkét évben, akárcsak a cseh gazdaság, amely azonban a 2013-as recesszióból folyamatosan gyorsuló növekedéssel keveredik ki.
|
A magyar gazdaság szobra is lehetne az új nyíregyházai Lego-gyár előtt
Balázs Attila / MTI |
Az infláció is csak idén ígérkezik rendkívül alacsony iramúnak, jövőre három százalék körül alakulhat az ütem. Az ország sérülékenysége csökkent, hiszen a folyó fizetési mérlegben többlet halmozódott fel a beruházások visszaesése miatt, de még mindig nagy a külső adósság, és a devizahitelek is fékezik a növekedést.
A világgazdasági környezet kedvez is, meg nem is Magyarországnak, amelyet az IMF a feltörekvő térségbe sorol. De az adatok egyértelműen azt tükrözik, hogy az unió erős központjába tartozó német és osztrák gazdaság is gyorsít, igaz, az eurózóna perifériáját még gyötrik a válság utóhatásai.
De a globális gazdaság növekvő lendületét a fejlett régió adja, főként az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia, Kanada és Németország. Az ok abban rejlik, hogy a költségvetések kiigazítását nagyrészt végrehajtották, vagyis nincs szükség korábbi méretű egyenlegjavításra, s a jegybankok is sokat tettek a gazdaságok támogatására.
A világgazdaság a 2013-as három százalékról 3,6 és 3,9 százalékos iramra áll át ebben és a következő évben. De a feltörekvő országok nem tudnak magasabb fokozatba kapcsolni, mert romlanak a finanszírozás feltételei. Ahogy javul a gazdaságok állapota a fejlett régióban, ahogy normalizálódik elsősorban az amerikai jegybanki politika, úgy szivárog vissza a pénz ebbe az országcsoportba.
|
Az új vadászati múzeum: a magyar gazdaság trófeáit uniós pénzen lövi
Komka Péter / MTI |
Idén kevesebb tőke áramlik a feltörekvő térségbe, mint tavaly, s ahol nagy a finanszírozási igény, ott bizony fel kell készülni új feszültségekre, az árfolyamok megingására.
A három kiemelt globális kockázat közül a feltörekvő piaci pénzügyi bizonytalanság az egyik. A másik a fejlett térségben túlzottan alacsony infláció, amely magával ránthatja a várakozásokat, s valóban vészes deflációt idézhet elő. A defláció mellett veszélyként megjelenik a stagnáció is, mert az IMF szerint a nominális és a reálkamatok alacsonyabb szintre állnak be, mint a válság előtti átlag.
Ez annak jele, hogy a piacok a beruházásoknak csak kisebb élénkülésére számítanak, részben a krízis utórezgései, részben a kínai gazdaság belső szerkezetének átalakulása miatt. A harmadik tényező pedig a geopolitikai feszültségek éleződésében ragadható meg, elsősorban az ukrajnai válság eszkalálódásának kockázatában.
Mit ajánl az IMF a lehetséges pangás ellenszereként a növekedés serkentésére? Az Egyesült Államoknak például azt, hogy a jegybank csak folytassa az alacsony kamatok politikáját, a kormány és a törvényhozás szánja el magát egy hiteles adósságcsökkentő program kidolgozása mellett, bevételnövelő adóreformmal egyetemben. Az eurózónában még volna tere a kamatmérséklésnek, a negatív jegybanki betéti kamatnak, a nem szokványos eszközök bevetésének, a kis- és középvállatok finanszírozásának.
A nagyság ára és átka
Azok a bankok, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek, még mindig 590 milliárd dollár közvetett állami segítséget kapnak, s lényegében versenyelőnyhöz is jutnak. Önmagában az a tény, hogy ezek a bankok baj esetén állami mentőakciókra számíthatnak, növelik a túlzott kockázatvállalás esélyét. Az IMF szerdán hozza nyilvánosságra a Globális pénzügyi stabilitási jelentését, amelynek már megjelent elemzői fejezetei tartalmazzák e megállapításokat. De a szakértők kitérnek arra is, hogy a globális tőkepiac is túlságosan naggyá vált számos kisebb feltörekvő ország számára, s például az amerikai jegybank által megkezdett szigorítási folyamat onnan is kiszívta a pénzt a nagy kötvényalapok közreműködésével, ahol makrogazdasági problémák nem merülnének fel normális esetben. Ezekben az államokban a helyi befektetői bázis megteremtése és bővítése lehet a helyes reakció. A világgazdasági jelentés szintén korábban publikált harmadik fejezete vizsgálja a nominális és reálkamatok alacsony szinten rögzülésének jelenségét. Mint Lawrence Summers harvardi professzor, volt amerikai pénzügyminiszter cikkében utal rá, az IMF is elismeri: fennáll az elhúzódó gazdasági stagnálás veszélye. Megoldás lehet Summers szerint az Egyesült Államokban az állami infrastrukturális beruházások felpörgetése, az eurózónában a bankok megerősítése és a hitelezés helyreállítása, valamint a periférián a kereslet élénkítése.
Mint Olivier Blanchard vezető közgazdász előszavában írja: a fejlett országokban alacsony a potenciális növekedés, ez eleve megnehezíti a költségvetések rendezését. A versenyképességet, a termelékenységet növelni kellene reformok révén, át kéne gondolni az állam méretét, az állami beruházások szerepét, s jóval nagyobb figyelmet fordítani a jövedelmi egyenlőtlenségeknek a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatására.
Az IMF és a Világbank ülésszakának alapvető feladata most az lenne, hogy felsorakoztassa a tagállamokat egy olyan strukturális reformprogram mögé, amely a következő öt évben várt növekedést még két százalékponttal megemelné.
