A nemzetközi pénzügyi életben alapvető mutatóként számon tartott kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény, vagyis az EBITDA viszont még nőtt is: a IV. negyedévek összevetésében 38 milliárdról 148 milliárdra, az év egészét tekintve pedig 408 milliárdról 648 milliárdra. Ráadásul ez utóbbi adat a készletérték-zuhanást kiszűrve már 692 milliárd forint.
A Mol nemrég már teljes mértékben megszüntette a magyar számviteli elvek szerinti könyvvezetést, mondván, az nem ad igazán hű képet életükről. A mostani példa viszont azt mutatja, hogy a nemzetközi számviteli elvek szerinti nettó eredmény (pontosabban "anyavállalati részvényesek részesedése a nettó eredményből") se feltétlenül irányadó. Ezt bizonyítja, hogy a 24,6 százalékban állami tulajdonú olajcsoport a tavalyi négymilliós eredmény után is ötvenmilliárd forint osztalékot fizetett a tulajdonosainak.
A számokhoz mellékelt üzleti jelentés szokás szerint meglehetős nyugodt hangvételű, abban főképp a kedvező számadatokat emelik ki. Az minden elemzésből egyértelműen kitűnik, hogy a buktához az olajárzuhanás vezetett. Még akkor is, ha Hernádi Zsolt rendre büszkén említi a Mol viharálló-képességét, amennyiben nem csak olajkitermelést, hanem finomítást, értékesítést és petrolkémiát is végeznek, és ezek kiemelkedő eredménye képes ellensúlyozni az olajárzuhanást. Kétségtelen, a Mol versenytársai már fél-egy évvel ezelőtt pánikszerű intézkedéseket hoztak az olajáresés okozta veszteségek kiegyenlítésére. A Mol ugyanakkor a jelek szerint eddig bírta.
A cég ennek megfelelően a mostani gigaveszteség-hírnek már jó előre megágyazott. Először annak a már tavaly megszellőztetett információnak tettek pontot a végére, miszerint levonulnak az iraki kurd térségben általuk irányított kutatási-termelési mezőkről, és az egészet leírják veszteségként. Hivatalosan ezt azzal indokolták, hogy a találat nem volt túl ígéretes. Ám az is igaz, hogy az általuk már kitermelt olajért járó jussukat a helyi kormány egyszerűen nem fizette ki, és a térségben dúló harcok se feltétlen csábítják a befektetőket. Innen egyfajta kiútként vették az irányt az Északi-tenger felé. Ám két hete kitermelési üzletáguk vezetője, Berislav Gaso már azt jelentette, hogy az olajáresés miatt csökkentik e frissen megvásárolt kutatótornyok nyilvántartott értékét is. Így a mindig nyugodt piaci elemzők szájából már megjelent az a becslés is, hogy a két terület leírása körülbelül félezermilliárdos veszteséget hoz a Molnál az utolsó negyedévben. Mindazonáltal a szakértők nyugtattak, hogy ha mindezt nem számítjuk, az olajáresést se vesszük figyelembe, és a versenytársak vergődését is figyelembe vesszük, akkor már nem is fest olyan csúnyán a kép. Mi több, Vágó Attila, a Concorde elemzője egyenesen remeknek, illetve kiemelkedőnek nevezte a Mol tavalyi teljesítményét.
Így a Mol-jelentés se utal semminemű nyugtalanságra. A főbb pénzügyi eredmények között a legfigyelemreméltóbbnak 147 milliárdos "tisztított" EBITDA-t emelik ki, illetve azt, hogy az általuk megcélzott 2,2 milliárd dolláros EBITDA-célt 300 millió dollárral még meg is fejelték. A "negyedéves profitot 504 milliárd forintos egyszeri értékvesztés befolyásolja, ami túlnyomórészt az alacsony olajárkörnyezet eredménye" – fogalmaznak a harmadik pontban.
Hernádi Zsolt szokatlanul hosszú kommentárjában változásokra és kihívásokra, valamint a 70 százalékkal leeső nyersolajárra emlékeztet. (Pedig egy éve még az olcsó olajtól kedvező felvásárlási lehetőségeket remélt.) Emellett az emelkedő tisztított EBITDA-t, az EBITDA-cél túlszárnyalását, a – története legjobb eredményét felmutató, évek óta folyamatosan karcsúsított – finomítás-kereskedelmet, rugalmasságukat és a versenytársak többségénél kedvezőbb teljesítményüket emelte ki. Mint kiemeli, a leírások fájdalmas, de szükséges, készpénzmozgással nem járó ügyletek. Szavai szerint az olajpiaci bizonytalanságok ellenére a Mol bizakodással tekint az eljövendő kihívások elébe. Így 2016-ra kétmilliárd dollár "körüli" EBITDA a cél. Készpénztermelő képességük szándékai szerint akár kedvezőtlen körülmények között is fedezi a tulajdonosok osztalékát.
A jelentés éjféli megjelenésekor küldött sajtóközleményük kiemeli, hogy tavaly 7 százalékkal többet, 104 ezer hordó kőolajnak megfelelő szénhidrogént hoztak a felszínre. Ez elsősorban – némi meglepetésre – a közép-kelet-európai térségnek (azon belül is főként a horvát INA-nak) köszönhető. Szokatlanul pontosan megfogalmazott kitermelési céljaik szerint 2016-2017-re a cél 105-110 ezer hordó, 2018-ra pedig 110-115 ezer hordó.
