A fosszilis energiahordozók használata elképesztő mennyiségű szén-dioxidot juttat a légkörbe, ennek következményeként az óceánok egyre többet nyelnek el ebből a gázból, ami a vizek elsavasodásához és egy újabb fajkihalási hullámhoz vezethet. Jan Zalasiewicz és Mark Williams geológus (Leicester Egyetem), Will Steffen klímakutató (Ausztrál Nemzeti Egyetem) és Paul Crutzen Nobel-díjas kémikus (Mainz Egyetem) az Environmental Science & Technology című folyóirat 2010 eleji számában írták le részletesen, hogy szerintük miért van szükség egy új kor bevezetésére.
A kutatók szerint az utóbbi két évszázad eseményei (többek közt az ugrásszerű népességnövekedés, a városok terjeszkedése stb.) elegendőek voltak ahhoz, hogy óriási változások menjenek végbe bolygónkon. Olyan időket élünk, amikor az ember természetátalakító ténykedése geológiai tényezővé vált, és ezért nem hívhatjuk a jelent holocénnak. Élénk vita alakult ki geológus körökben, egyrészt az új kor bevezetésének szükségességéről, másrészt arról, hogy ha elfogadják is, vajon hol lehet meghúzni ennek az új földtörténeti kornak a határát.
„A szakma a 4,5 milliárd éves Föld történetét kézzelfogható események alapján tagolja – a korszakok meghatározásához szükséges információkat a kőzetekből nyerjük. A kőzetek ugyanis megőrzik képződésük körülményeit. A bolygó folyton változott az elmúlt 4,5 milliárd évben, ha változatlan maradt volna, nehezen tudnánk tagolni a földtörténetet” – véli Pálfy József, az ELTE egyetemi tanára. A geológus szerint a tagoláshoz olyan jelentős változásokat kerestek, amelyek egyértelmű és jelentős lenyomatot hagytak a kőzetrétegekben.
Izotópok jelzik az új kort
A rétegtan lényege: megjelenik valami, ami korábban nem volt, ami alkalmas arra, hogy határt vonjon a múlt és a jövő közé. A geológusokat most az érdekli, hogy az antropocén hagy-e ilyen egyértelmű lenyomatot. A triász időszak során a mai Budapest közvetlen közelében kilométeres összvastagságú mészkőrétegek halmozódtak fel, de mit tudunk felmutatni az antropocénból? Kalapálható kőzetréteg még nem lelhető fel, de az emberi jelenlét mégis kimutatható a bolygó egészén.
A tengerek mélyére is eljut és lerakódik a finom műanyaghulladék, a felszíni rétegekben a XX. századi atomrobbantásokból származó radioaktív izotópok jelzik az új kor meglétét. Tegyük fel, hogy a szakma rábólint az új földtörténeti kor bevezetésére, de mindjárt ott a következő kérdés, hogy honnan számoljuk ezt a kort. Több javaslat is született erre. Az egyik szerint a mezőgazdálkodás elterjedésétől, az ókori Mezopotámiától kellene datálni, a másik szerint az ipari forradalom a valódi korszakváltó, míg egy erős szakmai lobbi amellett érvel, hogy a második világháború lezárásától induljon az új korszak.
Mindegyik mellett lehet érvelni. Az üledékes kőzetek kormeghatározásában például nagyon hasznos módszer az egykor élt növények virágporának elemzése – a kultúrnövények elterjedése éles határt von ezen a téren. Az ipari forradalom ellenben geokémiai nyomot hagyott, hiszen a fosszilis tüzelőanyagok használatának elterjedésével kezdett megváltozni a légköri szénizotópok aránya. Pálfy József szerint „a laikusoknak ez mindegy, de nekünk kell egy kiindulópont, mert mi csak úgy tudunk dolgozni, ha időrendben felszeleteljük a Föld történetét.”
Ha tízmillió év múlva valaki elkezd kalapálni és észreveszi, hogy a huszadik század környékén valami történt, akkor van értelme az új korszak bevezetésének.Ha semmit sem észlel, akkor geológiai szempontból értelmetlen a kezdeményezés. „Szerintem van lenyomat – a pollenek, a csontanyagok, szén izotópok arányának változása, a radioaktív izotópok megjelenése mind ilyen. Kérdés, hogy mi marad a városainkból, az úthálózatainkból, általában véve az infrastruktúrából.”
Jósolni nehéz
Ha most pusztulna ki az emberiség, a távoli jövő érdeklődője az előbb említetteken túl egy vasbeton réteg alapján következtethetne egykori jelenlétünkre. Napjaink fajpusztulása mérhető-e a 65 millió évvel ezelőtt aszteroidabecsapódás által okozott kipusztuláshoz? A kutató szerint összevethető a helyzet. Akkor sem az volt a probléma, hogy a tíz kilométeres átmérőjű kődarab néhány dinoszauruszt szétlapított, hanem az, hogy a becsapódás nyomán drasztikus környezetváltozás zajlott le, amit döntő részben a hatalmas mennyiségű, üvegházhatású gáz felszabadulása váltott ki.
Most a fosszilis energiahordozók eltüzelésével kerül hatalmas mennyiségű gáz a légkörbe. És mivel nem hagyunk fel ezzel a gyakorlattal, nagyon nehéz megjósolni, hogy milyen lesz a Föld akár csak néhány száz év múlva. Nem természetes folyamatokat kell ugyanis megjósolni, hanem a rohamléptékben fejlődő emberi társadalom hatásairól kellene pontosat mondani.
Ha az elképzelést napirendre tűzik, a Nemzetközi Rétegtani Bizottság (ICS) antropocén munkacsoportja tesz javaslatot arra, hogy legyen, vagy ne legyen antropocén része a hivatalos földtörténeti időskálának, amit minden geológus használ. Dönteni kell, de nem egyszerű ezt a döntést meghozni. Leghamarabb a következő geológiai világkongresszuson (2016, Dél-Afrika) határozhatnak a kérdésről.
„Nehezen elképzelhetőnek tartom, hogy ne fogadnánk el az antropocént új kornak. A szakma vállalja majd ezt, mert PR-szempontból nagyon rossz üzenete lenne, hogy nem látjuk, mi történik a bolygón. Hogy mi történik, ha elfogadjuk az antropocén bevezetését? Félő, ez nem lesz elég ahhoz, hogy átprogramozza a fosszilis tüzelőanyagokra épülő társadalmakat a környezetkímélőbb technológiák általános alkalmazására.Ha a politika is akarja ezt és az üzleti világ is támogatja, akkor van esély a váltásra. A geológusok névadása önmagában legfeljebb súlyos jelzés” – összegez a professzor.
