Vádaskodásra, feljelentésre, sőt – igaz, egyes vélemények szerint koncepciós jellegű – büntetőeljárás megindítására okot adó korrupciógyanús esetekben viszont nincs hiány. Van itt többek között tábornokper, nokiás- és viszkisdoboz, V. kerületi ingatlanpanama, Sukoró-ügy, föld- és trafikmutyi, de még egy leállított autópálya-építés is. A „keményen dolgozó kisemberek” pedig sok más történetet is némi gyanakvással fogadhatnak. Így elgondolkodtató egyes politikusok, illetve a hatalom holdudvarához tartozó személyek gyors gazdagodása, miként az is, miért a miniszterelnök veje nyeri sorra a közvilágítás-korszerűsítési tendereket.
Másfelől sajátos tendenciára hívta fel a figyelmet az Atlatszo.hu: a korrupció gyanúja miatt tett feljelentések száma – az összbűnözésen belül az ilyen esetek egyébként csak ezrelékekben mérhetők – Polt Péter legfőbb ügyész hivatalba lépése, 2010 vége óta éves átlagban a korábbi négyesztendős időszakhoz képest a felére-harmadára csökkent, a nyomozást megtagadó határozatok aránya viszont a háromszorosára nőtt. Ha mégis indult eljárás, azt kétszer gyakrabban szüntették meg. Polt a szocialista Bárándy Gergely írás beli kérdésére válaszul ígérte, hogy országos vizsgálatot rendel el.
Valószínűleg az derül ki, hogy minden rendben van, és az Orbán-kormány e tekintetben is jobban teljesít. Miközben a valóság az, hogy teljesít a fenét – állítja Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatója. Szerinte a korrupció áthatja a hétköznapjainkat, legyen szó az egészségügyről – ami ma talán a legsúlyosabb probléma –, a közigazgatásról vagy a közoktatásról, bár az esetek többségére az érintett felek közötti érdekegyezés okán nem derül fény.
A küzdelemnek Ligeti szerint két csapásiránya van: egyaránt fel kell lépni a mindennapi és az állami korrupció ellen is. A nagyobb kockázatot egyértelműen ez utóbbi jelenti – tette hozzá. Vagyis: először a mindenkori hatalomnak kellene önmagát korlátozó szabályokat alkotnia, de ennek a korrupció elleni szakember egyelőre kevés jelét látja. A TI sem vitatja azonban, hogy ez nem egyszerű feladat, hiszen a mutyinak mélyen gyökerező történelmi hagyományai vannak.
A kései Kádár-rendszerben csinálhatott bárki a gyáron belül gmk-t, s kereshetett ott az állami eszközök felhasználásával maszekban annyit, amennyit akart, cserébe viszont nem firtathatta, hogy a pártállami káderek miből élnek olyan jól – mondta Ligeti. Szerinte ez a gyakorlat él tovább: nem kérdezik, miként tart valaki minimálbérből Audit, ha az sem jelent problémát, honnan származik a pártkampányra költött milliárdos summa. Más kérdés, hogy egy piacgazdaságban, ahol kizárólag az esélyegyenlőség és a teljesítmény lehet a mérce, ez sokkal inkább rombolja a közerkölcsöt.
Nem szabad azonban túlhangsúlyozni a káros történelmi hagyományok hatását, mert az könnyen önfelmentésbe csaphat. A TI jogi vezetője szerint igenis van hatékony megoldás a korrupció visszaszorítására. Ami Magyarországon történik, az azonban nem tekinthető eredményesnek – állítja. Az elszámoltatás korábbi gyakorlata például biztosan alkalmatlan a megcsontosodott struktúrák áttörésére. Legfeljebb arra volt jó, hogy a közéletet hiszterizálják, s egyes politikusokat kriminalizáljanak.
Az elszámoltatási kormánymegbízottak tevékenységét, hatásköreit ugyanis nem szabályozták elég pontosan, és ha valakit elővettek, arra ráégett a bélyeg. A TI álláspontja szerint a korrupció elleni politikai elszámoltatás kudarcát leginkább az bizonyítja, hogy a biztosok működése semmilyen tényleges hatással nem volt, nem is lehetett a magyarországi korrupcióra.
Az ELTE vezetőit azzal hozták hírbe, hogy luxusterepjárókat vásároltak. A tény viszont az, hogy egy projekt keretében jutottak régészeti feltárásokhoz szükséges járművekhez, de erről később már senki nem beszélt. Ugyanez a helyzet a filozófusok pályázatai kapcsán is, amikor az elszámoltatási biztos a közpénzek vélelmezetten jogosulatlan felhasználása miatt tett feljelentést. Annak már kisebb visszhangja volt, hogy az ügyészség a nyomozást bűncselekmény hiányában szüntette meg.
Ligeti álláspontja: valami egészen másra lenne szükség. A nemzeti korrupcióellenes program február végén nyilvánosságra hozott tervezete néhány ponton ígéretesnek tűnik ugyan, de zömében csak hangzatos elveket tartalmaz – véli. Meggyőződése szerint nehéz úgy alapjaiban új koncepcióval előállni, hogy va laki az egyik kezével átütőnek szánt stratégiát ír meg, a másikkal meg hozzáférhetetlenné teszi a paksi atomerőmű bővítésének dokumentumait. Ugyanígy aggályosnak tartja, ha egy kevésbé átlátható pályázaton elnyert kaszinókoncesszió tulajdonosa a bevételei után fizetendő játékadót a NAV helyett például a felcsúti labdarúgó-akadémiának is fizetheti, és mindezt úgy, hogy ez a sajátos szponzoráció közadatkéréssel sem ismerhető meg.
De azzal is kellene kezdeni valamit – mondta a jogi igazgató –, hogy az EU országjelentése szerint a közbeszerzések majdnem felében egyszereplős a verseny, ami önmagában jelentős korrupciós kockázatot jelent. A TI próbálta kideríteni, hogy pontosan miről lehet szó: a pályázatok jó részében csak egy piaci szereplő jelentkezik vagy csupán egyetlen érvényesnek minősített ajánlat van –és a többi kamu –, ám nem járt sikerrel. Mindazonáltal Ligeti szerint kézenfekvő az a következtetés, hogy a pályázatok jó részét vélhetően konkrét piaci szereplőkre írják ki.
Az elmúlt években ráadásul a végrehajtó hatalom módszeresen felszámolta azokat a független ellenőrző intézményeket, amelyek a kormány hatalmát korlátozni és ellenőrizni tudnák – állítja Ligeti. A Fideszhez közeli üzleti csoportoknak, oligarcháknak kedvező jogalkotás tovább növeli a bajt, hiszen például a dohány-kiskereskedelmi ágazatot, a szerencsejáték-piacot vagy a takarékszövetkezeti szektort önkényesen átalakító, illetve a pénzügyi ágazatot vagy egyes nemzetközi áruházláncokat sújtó törvények igencsak sértik a jogállamiságot.
A polgárok emellett több mint egy éve hiába várnak arra, hogy a kormány megnyugtató módon tisztázza a hazai és a nemzetközi vádak alól a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt – jelezte Ligeti. Horváth András volt adóhivatali dolgozónak a rendszerszintű áfacsalással kapcsolatos állításait egyelőre nem sikerült cáfolni, ellene viszont több eljárás indult. Önmagában az a tény, hogy a korrupció gyanújával az Egyesült Államokból kitiltott Vida Ildikó ügyében nem indult tisztességes és hiteles vizsgálat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal viselt dolgainak a feltárására és annak kiderítésére, hogy jó kezekben van-e az adófizetők pénze, a jogvédő szerint azt jelzi, hogy a közhatalom ma Magyarországon nem elszámoltatható.
Mindezek kapcsán felvetődhet, hogy bizonyos körök módszeresen próbálnak befolyást szerezni a kormány működése felett annak érdekében, hogy hatással lehessenek a törvényalkotásra, illetve a végrehajtó hatalomra. A foglyul ejtett állam elmélete azonban Magyarországon inverz módon érvényesülhet – hívta fel a figyelmet Ligeti Kornai Jánosnak az Élet és Irodalomban megjelent cikkére hivatkozva. Aszerint nem néhány oligarcha ejti foglyul az államot, hanem mintha Orbán mondaná meg, kiből legyen oligarcha. Ebben a helyzetben azt, hogy ki korrumpál, s ki korrumpálódik, nemigen lehet eldönteni.
Az állami tulajdon fokozott veszélyt jelent
A Quaestor-ügy gazdasági bűncselekmény, ami egy piacgazdaságban nem rendkívüli, de elképzelhető, hogy a jogsértés elfedéséhez szükség volt bűnös összefonódásokra, és az elkövetők lebukását a felügyeleti hatóságok működésének fogyatékosságai is késleltették – véli Gadó Gábor ügyvéd, az igazságügyi tárca egykori helyettes államtitkára. Szerinte érdemes figyelni a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara jelzésére is, hiszen éppen most a korrupcióra – és jogbiztonságra – vonatkozóan fogalmaztak meg aggodalmakat.
Gadó ezzel összefüggésben utalt a legfőbb ügyész nyilatkozatára is, aki vizsgálódna a tekintetben, miért lett kevesebb az ilyen ügy. Az ügyvéd emellett jelezte: közhely, de az állam tulajdonosi szerepvállalása fokozza a visszaélések kockázatát, hiszen a közjavak felhasználását nem feltétlenül a piaci szempontok, hanem más megfontolások befolyásolhatják. S ha centralizáltabb a döntéshozatali mechanizmus, és nagy az ügyintéző mérlegelési szabadsága, az – nem kis részben az érdemi külső kontroll hiánya miatt – szerinte ugyancsak nagy korrupciós veszélyt rejt magában.
Gadó egy újabb kockázatra is felhívta a figyelmet: ha egy-két nap alatt – az érdekeltekkel folytatott érdemi egyeztetés nélkül – törvény születhet például a Quaestor ügyfeleinek kártalanításáról, az más potens piaci szereplőket is arra ösztönözhet, hogy a jogalkotót a saját érdekeit szolgáló lépésekre igyekezzen rávenni. Akinek pedig az érdekérvényesítő képessége szerényebb – mondta –, egyszerűen kivonul az országból.
Közhely Gadó szerint az is, hogy az átláthatóságnak feltétele az is, mi kerülhet nyilvánosságra. Az Alkotmánybíróság döntése alapján május végéig törvényt kellene alkotni arról, melyek azok a közérdekű adatok, amelyek esetében kevés arra hivatkozni, hogy minősített információról van szó. Az ügyvéd ugyanakkor üdvözli azt a kormányzati szándékot, hogy egy közbeszerzési eljárásnál valamennyi – tehát a vesztes – ajánlatot is közzé kell tenni, amit Gadó jónak tartana, feltéve, hogy komolyan gondolják.
