Játszótérmutyi Szegeden

A Titan tulajdonosát, Vahl Rezsőt alighanem nem véletlenül fenntartásokkal kezelő hely MSZP-sek ugyanakkor azt mondják: nagy trükk igazából nem kellett a drága játszótérépítés tető alá hozásához, hiszen az egész fejlesztéshez elég volt néhány tízmillió forint. Mindezt arra alapozzák, hogy megtalálták a szocialistákat a választások idején erősen ekéző, Szóda című helyi lapot is kiadó játszótérépítő vállalkozó szállítóját. Az ellenzéki párt képviselői a játszótéri eszközöket forgalmazó cég árlistája alapján úgy tartják: a városi vadasparkba telepített játékok értéke együttesen nem éri el a 20 millió forintot. Az interaktív sétarendszer ötven, látogatók által bérelhető tabletje és az öt információs pult másik 20 millió forintot vihetett el.

Ha a szocialisták jól számoltak, a Brüsszelben 265 millió forintos fejlesztésként "eladott" beruházás valójában 40 millió forintba került. Vagyis a mutyi akár 220-225 millió forintot is hozhatott gazdáinak. Ami éppen elég volt ahhoz, hogy a szocialisták az OLAF-hoz forduljanak. Meg ahhoz is, hogy Vahl Rezső inden vádat hárító közleményben tiltakozzon és megmondja, ellenfelei hol számolták el magukat. Mert szerinte „az MSZP képviselője elfelejtette megemlíteni a projekt részét képező egyedi, világszínvonalú szoftver kifejlesztésének százmilliós költségét, valamint a napelemes, egyedi fejlesztésű érintőképernyős látogatótájékoztató konzolokat is".

A kurucos kiállás után nem jött jól, hogy a csodaszoftver lerobbant. Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatója idén szeptemberben a Délmagyarnak elmondta: a Titan részéről senki sem frissítette a szoftvert, és nem tartotta karban a berendezéseket. És ha ez nem lett volna elég, a Titán komolyan elmaradt a játszótér után beígért évi tízmillió forintos bérleti díjjal is. Konkrétan egyetlen fillért se fizetett. Amire hivatkozva a Szegedi Vadaspark felmondta a szerződést, és felszámolási eljárást kezdeményezett partnere ellen. A játszóteret pedig bezárták.

A gyanús ügyek miatt a NAV bűnügyi igazgatósága másfél éve kezdett nyomozni. De ez nem akadályozta meg Vahl Rezsőt abban, hogy túladjon cégén: a többségi tulajdon az ukrajnai Baloh Ihor, kisebbségi a Pusztakovácsiban lakó Nagy József kezébe került. És amire a vizsgálatok megállapították, hogy szabálytalanság történt, a Titán már felszámolás alatt volt. Amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium elrendelte a játszótéri mutyira adott támogatások visszafizetését, a Titán tartozása már 197 millió forint volt.

És a NAV-vizsgálat indulása idején Lázár János is megszólalt a játszótérépítők védelmében. A parlamentben arról beszélt: "A 264 millió forintos projektből 182 millió 800 ezer forintot költöttek el a terület előkészítésére, mintegy 60 millió forintért, 58 millióért vásároltak eszközöket, és 5 millió forint ment az előkészítő munkára, ami átlagos." Ráadásul "a pályázat kiírási szempontjainak megfelelt a pályázati pénz elköltésének metódusa. A számla kifizetését a közreműködő szervezet több alkalommal ellenőrizte, helyszíni bejárást tartottak. Műszaki ellenőrök aláírtak, átvették. Ők felelősséggel tartoznak, természetesen számon kérhetők, félreértés ne essék. Egyesével át lehet a számlát vizsgálni, de a számlák több alkalommal auditon keresztülmentek."

Arra egyelőre nehéz magyarázatot találni, hogy ha a miniszternek igaza volt, azaz eleve így akarták elkölteni a pénzt, az NGM miért is kérte vissza a beruházásra adott támogatásokat és az azokkal járó kamatokat. Na meg, alighanem magyarázatra szorul majd az is, mennyiben hasonlatos az ezredforduló nagy cégeltüntetési akcióinak meghatározó alakjaihoz, köztük Kaya Ibrahim és Josip Toth párosához a Titan új ukrán tulajdonosa. Még akkor is, ha Baloh Ihor végül igazából nem lett a társaság gazdája, és aki miatt a hitelezők most találgathatják, kin is hajtsák be követeléseiket.