Állami útonálló

A NÚSZ rendületlenül küldte kéthetente a sárga csekkeket, ezért az adásvételi szerződéssel felkerestem az okmányirodát. Ott a következőket tudtam meg: 1. A bemutatott szerződéssel mindenben egyező okmány alapján tulajdonjogom 2008. október 30-án megszűnt. 2. Vevő a jármű átírását elmulasztotta, ezért a hatóság még 2008-ban kivonta azt a forgalomból, ez a helyzet azóta is fennáll. (Ha a KEKKH nyilvántartási lapját a nevem és címem alatt tovább olvasták volna, talán nem jutunk idáig). 3. Ha kérem, 1250 Ft ellenében hiteles igazolást tudnak kiállítani arról, hogy nem vagyok a jármű tulajdonosa. Nem kértem, nekem a NÚSZ munkája nem ér ennyit. Azért mindezekről levélben értesítettem a pótdíjazási és behajtási osztályt.

Válaszukból kiderül, már kezdik elhinni, nem én követtem el a cselekményt, de ragaszkodnak elveikhez: „ha az ellenőrzést megelőzően a felszólított fél tulajdonjoga, üzembentartói joga már megszűnt, ennek igazolásában az Ő közreműködése szükséges". Közreműködtem. Hiába. Továbbra is jöttek a csekkek és a fenyegetések. Ismét elmentem hát Tapolcára, kifizettem a „nem tulajdonos" igazolás árát, majd az eredeti példányt a számlával együtt utánvéttel postáztam a NÚSZ címére. Azóta sem reagáltak rá. Kaptam viszont egy 60 000 Ft-os csekket a Sigma Követeléskezelő Zrt.-től azzal, hogy „nem fizetés esetén Megbízónk döntése függvényében további intézkedések megtétele válhat szükségessé (esetleges fizetési meghagyásos, illetve polgári peres eljárás és az azt követő eljárás költségei stb.), melynek költségeit Megbízónk kénytelen lesz Önre terhelni".

Olvastam, hogy Lázár miniszter úr „gatyába rázná az országot, hogy minél kevesebb hülye szabály legyen az életünkben". Kérem, Miniszter úr, a gatyába rázásból ne felejtse ki a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.-t és annak 1,8 milliós alapbérért dolgozó vezérigazgatóját, aki még a neki szóló levelem megválaszolására sem tudott időt szakítani.